A heidenaui képviselő-testület tizenhárom igen szavazattal, hat nem és egy tartózkodás mellett fogadta el azt az indítványt, amely szerint a jövőben nem helyezhetők el újabb Stolpersteinék, vagyis botlatókövek a város közútjain és járdáin. Az előterjesztést az AfD, a CDU és a Bürgerinitiative Oberelbe helyi képviselői nyújtották be. A kezdeményezők azzal érveltek, hogy sokan méltatlannak tartják, ha az áldozatok neveit viselő táblákon járnak keresztül, ezért az emlékezést inkább a város északi temetőjében, a Nordfriedhofban összpontosítanák. A városi adminisztráció a javaslat elutasítását ajánlotta, a testület többsége azonban másként döntött.
A határozat azért váltott ki országos tiltakozást, mert Heidenauban már vannak botlatókövek, vagyis a város nem egy új emlékezési forma bevezetéséről, hanem egy korábban elfogadott gyakorlat lezárásáról döntött.
Karin Prien szövetségi oktatási miniszter, a CDU alelnöke botránynak nevezte a történteket.
A tárcavezető saját pártját is felszólította a felelősségteljes viselkedésre. Szerinte a zsidó élet és a meggyilkolt polgárok emlékének kiszorítása a közterekről éppen azt a láthatóságot szünteti meg, amelyet a botlatókövek biztosítanak.
A döntést Izrael németországi nagykövete és a Nemzetközi Auschwitz Bizottság is bírálta. Az utóbbi különösen azt kifogásolta, hogy CDU-s képviselők az AfD-vel együtt támogatták a kezdeményezést. Az ügy politikai jelentőségét növeli, hogy a szászországi AfD-t a tartományi alkotmányvédelmi hivatal bizonyítottan szélsőjobboldali mozgalomként tartja nyilván, és a párt ezt a besorolást jogi úton vitatja.
A müncheni példa másról szól
A botlatókövek formáját zsidó közéleti szereplők között sem övezi teljes egyetértés. Charlotte Knobloch holokauszttúlélő, a Müncheni és Felső-Bajorországi Izraelita Hitközség elnöke régóta ellenzi, hogy az áldozatok nevei a járdába kerüljenek, mert számára megalázó az a kép, hogy a járókelők rálépnek a táblákra. Münchenben ezért közterületen nem engedélyezik a Stolpersteineket, helyettük házfalakon és oszlopokon elhelyezett Erinnerungszeichen, vagyis emlékezésjelek idézik fel az üldözöttek életét.
Knobloch ennek ellenére szintén bírálta a heidenaui döntést. A különbséget abban látja, hogy München alternatív, továbbra is látható köztéri formát dolgozott ki, míg a szász kisváros a megemlékezést elsősorban a temetőbe irányítaná. Gunter Demnig, a Stolperstein-projekt létrehozója szintén ezt tartja a fő problémának. Szerinte a kövek értelme éppen az, hogy az áldozatok neve ott jelenjen meg, ahol egykor éltek, dolgoztak és a közösség részei voltak.
Demnig visszautasítja azt az érvet is, hogy a járdába süllyesztett táblák szükségképpen tiszteletlenek lennének.
Arra hivatkozik, hogy európai templomokban évszázadok óta járnak padlóba épített sírkövek fölött, és szerinte a botlatókő elolvasásához az embernek le kell hajtania a fejét. A projekt mögött álló Stiftung Spuren adatai szerint több ezer európai önkormányzattal működnek együtt, miközben csak nagyon kevés település utasította el ezt az emlékezési formát.
A botlatókövek az 1990-es évek eleje óta terjednek Európában. A tízszer tíz centiméteres rézlapokon a nemzetiszocialista üldöztetés áldozatainak neve, születési adatai, deportálásuk és haláluk helye szerepel. A köveket rendszerint az utolsó önként választott lakhely vagy munkahely elé építik be. A koncepció ereje abból fakad, hogy nem egy központi emlékműhöz kell elmenni: a történelem a lakóutcákban, üzletek és házak előtt válik személyessé.
A CDU tűzfala is vitatéma lett
A heidenaui ügy fókuszában nem csak az emlékezetpolitika áll: ismét felvetette a CDU és az AfD helyi együttműködésének kérdését. Friedrich Merz kancellár és CDU-elnök a szövetségi politikában továbbra is kitart az úgynevezett tűzfal mellett, vagyis elutasítja a szervezett együttműködést az AfD-vel. A keleti tartományok önkormányzataiban azonban időről időre előfordul, hogy a két párt képviselői ugyanazt az indítványt támogatják. A heidenaui eset azért különösen érzékeny, mert itt nem pusztán egybeeső szavazásról volt szó: CDU-s és AfD-s képviselők közösen jegyeztek egy előterjesztést.
Ez a politikai dimenzió magyarázza a CDU országos vezetésének éles reakcióját is. Prien azt hangsúlyozta, hogy pártjának történelmi felelőssége van.
A vita ezért egyszerre szól a holokauszt áldozatainak láthatóságáról és arról, milyen határokat tart fenn a német jobbközép az AfD-vel szemben.
Heidenauban jelenleg öt botlatókő található két helyszínen. A mostani döntés ezeket nem távolítja el, de újabbak elhelyezését megakadályozza. A város egy temetői emlékhely létrehozását tervezi a háború, a terror, a diktatúrák, az elűzetés és különösen a nemzetiszocializmus áldozatainak. Kritikusai szerint ezzel éppen az veszne el, ami a Stolpersteinék sajátossága: hogy az egykori szomszédok nevei a város hétköznapi tereiben maradnak jelen.
Magyarországon egyébként több mint 900, a holokauszt zsidó áldozataira emlékeztető botlatókő van, számuk Budapesten meghaladja a 350-et.
