Franciaország közszolgálatában ritkán látható egység alakult ki: a nyolc reprezentatív érdekképviselet közösen hirdetett országos tiltakozónapot szeptember 29-re. A CFDT, a CGT, a FO, az UNSA, az FSU, a Solidaires, a CFE-CGC és az FA-FP a bérek általános emelését, a közalkalmazotti indexpont felértékelését és inflációhoz kötését, továbbá a közszolgáltatások finanszírozásának javítását követeli. A munkabeszüntetés a tanároktól a kórházi dolgozókon át az önkormányzati alkalmazottakig széles rétegeket mozgósíthat.
A tiltakozás erejét nem a teljes ország leállása, hanem a mérsékelt és radikális szakszervezetek szokatlanul széles egysége adja. A közvetlen konfliktust az váltotta ki, hogy a kormány 2027-re is befagyasztva tartaná a közalkalmazotti bérek alapját meghatározó indexpontot. A szakszervezetek szerint az elmúlt évek inflációja eközben jelentősen rontotta a mintegy hatmillió állami és önkormányzati dolgozó vásárlóerejét. A minimálbér emelése miatt egyre több alsó besorolású közalkalmazott alapbére csúszik a törvényes minimum alá, amit az állam kiegészítő juttatásokkal kénytelen korrigálni. Ez csökkenti a hosszabb szolgálati idő, illetve a magasabb képesítés anyagi értékét.
Sztrájk több ágazatban
A keddi nap várhatóan az oktatásban és a helyi közszolgáltatásokban idézi elő a legnagyobb fennakadásokat. A tanári szakszervezetek csatlakozása miatt több iskolában elmaradhatnak órák, egyes településeken pedig a napközik, menzák és önkormányzati szolgáltatások működése is akadozhat. Az egészségügyben a sürgősségi ellátást fenn kell tartani, de a tiltakozás érintheti a nem sürgős vizsgálatokat és adminisztratív szolgáltatásokat. A tűzoltók és több helyhatósági ágazat dolgozói szintén jelezték részvételüket.
A közlekedési helyzet kevésbé egyértelmű annál, mint amit a korábbi, totális bénulást jósoló forgatókönyvek sugalltak. A párizsi RATP-nál a CGT hétfő estétől határozatlan idejű sztrájkfelhívást adott ki, de a vállalat többi nagy szakszervezete nem csatlakozott ugyanilyen formában. A legfrissebb előrejelzések ezért nem a teljes metróhálózat leállásával, hanem egyes RER- és elővárosi vasútvonalakon, illetve bizonyos járatoknál várható fennakadásokkal számolnak. A pontos menetrendet a szolgáltatók közvetlenül a sztrájk előtt teszik közzé.
A bérek körüli vita azért tűnik egyfajta gordiuszi csomónak, mert Sébastien Lecornu kormánya egyszerre próbál költségvetést szigorítani és társadalmi támogatást szerezni.
A kabinet mozgásterét azonban jelentősen szűkíti Franciaország súlyos államháztartási. Párizsnak az uniós költségvetési szabályok és a magas adósságszolgálat mellett kell mérsékelnie a hiányt, miközben a választók jelentős része már az előző évek reformjait is életszínvonal-csökkenésként élte meg. A közszféra bérei ezért egyszerre költségvetési és politikai kérdéssé váltak. A kabinet számára minden általános béremelés több milliárd eurós többletkiadást jelentene, a tartós befagyasztás viszont tovább rontja a közszolgálati pályák vonzerejét.
A szakszervezetek követelései túlmutatnak az indexpont egyszeri emelésén. Az érdekképviseletek az inflációhoz kötött automatikus korrekciót, a korábban alkalmazott vásárlóerő-garancia visszaállítását, a betegszabadság idejére járó teljes bér megőrzését és a besorolási rendszer átalakítását is sürgetik. Érvelésük szerint a közszolgálat egyre nehezebben talál munkaerőt, különösen az oktatásban, az egészségügyben és a helyi közigazgatásban, mert a kezdő fizetések több szakmában már nem versenyképesek a magánszektorral.
A kormány számára azért nehéz engedni, mert minden tartós béremelés beépül a következő évek kiadásaiba.
A francia államháztartás magas kamatterhei és az uniós túlzottdeficit-eljárás miatt a pénzügyminisztérium tartós kiadáscsökkentést keres, nem egyszeri megtakarítást. A szakszervezetek viszont éppen azt állítják, hogy a közszolgálati bérek visszafogása hosszabb távon drágább lehet, ha nő a munkaerőhiány, romlik az ellátás színvonala, és az állam túlórával vagy külső szolgáltatások vásárlásával kénytelen pótolni a kieső kapacitást.
A költségvetés árnyékában
A tiltakozást a 2027-es költségvetési vita teszi országos politikai próbatétellé. A kormánynak úgy kell kiigazítást végrehajtania, hogy nincs stabil abszolút többsége a Nemzetgyűlésben, ezért minden nagyobb csomaghoz külön támogatást kell keresnie. A baloldali pártok a közszolgáltatások leépítését és a bérből élők terheinek növelését bírálják, a jobboldali ellenzék pedig a magas adókat és az állam pazarlását támadja. A szakszervezetek ebben a helyzetben igyekeznek még a költségvetési döntések előtt nyomást gyakorolni a kabinetre.
Egyelőre kérdés, mennyire lesz sikeres a szeptember 29-i mozgósítás, ez majd a részvételi adatok és a kormány reakciója után lesz mérhető. Ha az oktatásban, az egészségügyben és a helyi közigazgatásban magas lesz a sztrájkolók aránya, az érdekképviseletek újabb akciókat hirdethetnek. Ha viszont a közlekedés nagyrészt működőképes marad és a demonstrációk nem válnak tömegessé, a kabinet könnyebben tarthat ki a költségvetési szigor mellett.
