A gyermekgyógyászatra szakosodott nemzetközi tudományos lapban, a JAMA Pediatrics folyóiratban publikált egyedülálló jelentés szerint a túlzott képernyőidő gyerekekre gyakorolt hatása legalább olyannyira befolyásolja életüket, mint a koraszülés, a szülők viselkedése, a család jólléte, anyagi helyzete, a gyermek fejlődése, a betegségek. A 2,8 millió, 18 év alatti fiatalokat érintő, 64 országban lezajlott kutatás szerint a túlzott képernyőhasználat kihat iskolai teljesítményükre, nyelvi fejlődésükre és az érzelmi problémáikra.
A kutatás tényként állítja, hogy azoknál a gyerekeknél, akik több időt töltenek képernyők előtt, gyakoribbak a „szocioemocionális” és mentális egészségi problémák. A kutatók eredményeik összegzésébe bevonták a korábbi nagyszabású összefoglaló tanulmányok eredményeit, így született meg az úgynevezett ’ernyőkutatás’.
Az elemzés számos különböző eszköz használatára kiterjedt az okostelefonoktól a televíziókig, és a tevékenységek széles körét vizsgálta, beleértve a közösségi média görgetését, a videójátékokat és a FaceTime-hívásokat is. A Calgaryi Egyetem által végzett felmérés kutatói a következtetéseik közül kiemelték, hogy
a túlzott képernyőhasználat általában rosszabb iskolai osztályzatokkal járt együtt.
Viszont amikor a kutatók külön-külön vizsgálták az egyes tantárgyakat, nem találtak egyértelmű összefüggést a képernyőidő és például a matematika, az olvasás vagy a természettudományos tárgyakban elért eredmények között. Azt azonban hangsúlyozták, hogy ezek a területek szerepeltek a legkevésbé a korábbi kutatásokban, így az eredmény(telenség) oka az is lehet, hogy kevés bizonyíték áll rendelkezésre. Viszont visszaigazoltnak látták a gyengébb nyelvi fejlődéssel való összefüggést.
A mentális egészséget vizsgálva pedig arra jutottak, hogy a hosszabb képernyőhasználat összefüggésben áll az érzelmi labilitással – értve ezen a depressziót vagy a szorongást. Korcsoportonként változóan viszont a korábbinál érzékenyebben élik meg az érzelmi problémákat. Vannak a befelé fordulást erősítő tendenciák és külső jegyek, amelyek közül az agressziót és a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) tüneteit emelik ki.
Viszont arra is kitérnek, hogy épp azért lényeges ez a tanulmány, mert lehetőséget ad a helyzet javítására. A felmérés deklarált célja is ez volt.
Nem látja drámainak a helyzetet Tatiana Íñiguez Berrozpe, a spanyolországi Zaragozai Egyetem szociológiaprofesszora, aki szerint a képernyőidő, valamint a rosszabb mentális egészségi állapot és az alacsonyabb iskolai teljesítmény között ugyan van összefüggés, de annak mértéke csekély.
„Ez nem jelentéktelen eredmény, de semmiképpen sem támasztja alá azt a tézist, hogy a képernyők lennének a serdülők érzelmi problémáinak fő okozói” – mondta.
„Önmagában a képernyőhasználat nem magyarázza meg, hogy egy tinédzser miért küzd érzelmi problémákkal, vagy miért teljesít gyengébben az iskolában.”
Esther van Sluijs, a Loughborough-i Egyetem viselkedési epidemiológiai professzora szerint a tanulmány „kiemelkedő színvonalú”, de nem tud különbséget tenni a képernyőhasználat különböző típusai között. Ezért óvatosan kell értelmeznünk ezeket az eredményeket a fiatalok jelenlegi képernyőhasználati szokásainak fényében.
Az Amerikai Gyermekgyógyászok Akadémiája és az Egészségügyi Világszervezet hivatalos ajánlásai a képernyőidő korlátozására
18 hónapos kor alatt: zéró szabadidős képernyőidő, kizárólag az élő videóhívás jelent kivételt családtagokkal, felnőtt jelenlétében.
18–24 hónapos kor: a képernyőhasználatot alkalomszerű, jó minőségű, oktató jellegű műsorokra érdemes korlátozni, amelyeket a gyermek a gondozójával együtt néz.
2–5 éves kor: naponta legfeljebb 1 óra jó minőségű, oktató jellegű tartalom, lehetőleg a gondozóval/szülővel együtt.
6–12 éves kor: napi 1-2 óra az iskolai/tanulási célú használaton túl. Szigorú egyéni keretek szükségesek, hogy ne szorítsák ki a mozgást és a játékot.
13–18 éves kor: nincs szigorú korlátozás, de általában max. 2-3 óra, viszont az legyen tudatos és minőségi online lét. A napi 4 órán túli képernyőidő növelheti a mentális problémák kialakulását.
