Empátiainjekció a teljesség megismeréséhez – Bemutattuk az élet.történet. pályázat díjazott írásaiból készült kötetet a könyvfesztiválon

„Empátiainjekciót kellene beadni mindenkinek a kanyaróoltással egyszerre és úgy, hogy a hatása folyamatosan velünk maradjon. Hogy ne legyünk immunisak a másik élményeire, illetve arra a teljességre, ami a másik. Vékony igazságokat akarunk megfogalmazni folyamatosan a másikról ahelyett, hogy hagynánk, hogy mindenestül mutassa meg magát” – fogalmazott a generációk közötti kapcsolat nehézségeiről elhangzott felvetésre Upor László a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány közös, élet.történet. pályázatának zsűritagja a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Mintha félistenek világában élnénk című kötet bemutatóján.

A Horváth Patrícia ötletgazda által vezetett pódiumbeszélgetésen a zsűritag mellett részt vett Krolikowski L. Lilian első, és Kiss Bálint Béla harmadik helyezett pályázó, valamint Neset Adrienn, az Európa Könyvkiadó által gondozott kötet szerkesztője is.

Őszintének lenni nagyon nehéz

A bemutatón szóba került, hogy mennyit tanult egymásról kölcsönösen a két generáció – a felnőtt zsűri és szerkesztő, illetve a még nem teljesen felnőtt pályázók – és persze az is, mennyire nehéz a rendkívül személyes élettörténeteket a nyilvánosság elé tárni, majd visszajelzéseket kapni.

„Ijesztő volt belegondolni, hogy ez egy lélekdarabom, amit mindenféle ember olvashat a viágon, de közben örültem is neki, mert esetleg valaki azt gondolja: basszus így is lehet élni, és lehet, hogy valaki ebből inspirálódik majd” – fejtette ki az Ichor című írásával első díjat nyert pályázó, Krolikowski L. Lilian.

Kiss Bálint Béla az Anyátlanul című szövegében félárvaságáról is ír. „Jó volt végre megírni mindazt, amit ez az egész élmény magába foglalt, ugyanis ilyen részletességgel még nem írtam róla, sőt magam sem tudtam teljesen. Apámmal rengeteget beszélgettünk és beavatott olyan dolgokba, amikről én sem tudtam addig” – jelezte, hány és hány családi történet veszik el az elhallgatásban. 

„Rettenetes nagy lelki és szellemi munkát végeztek el a fiatalok már azzal, hogy leültek megírni valamit. 

Nehéz is volt, és nagyon nyomasztó a történetek nagy része, de felemelő is volt látni, hogy egy híján kétszáz ember ezt a lélekmunkát elvégezte” – mesélt a zsűri munkájáról Upor László.

Csaták még egy vesszőért is

„Dolgoztam én már műfordítókkal, írókkal, de keményebb dióval, mint ezek a gyerekek, ahogy védték a saját szövegüket, még nem. Nagyon kemény csaták mentek akár még egy vesszőért is. Könyvkiadóként privilégium a fiatalok hangját meghallani és meghallgatni, hiszen közülük kerül ki az új olvasó és író generáció is” – foglalta össze a szerkesztői munka határait és élményeit Neset Adrienn, a kötet szerkesztője, aki kitért a kommunikációs nehézségekre is: ez a korosztály ugyanis nem veszi fel az ismeretlen számról érkező hívást, nem olvas gyakran emailt, és blokkol minden Instagramon ismeretlenül jelentkezőt.

A győztes megerősítette szerkesztőjét a harcosságát illetően, a harmadik helyezett viszont meglepődve hallgatta, ő gördülékenynek érezte inkább a közös munkát. Igaz, Kiss Bálint Béla tanult is belőle, ugyanis kiadványszerkesztést tanul a pozsonyi egyetemen.

Az újrarendeződés nézői

A beszélgetésen megkerülhetetlen volt a közéleti változások felvetése, elvégre a pályázatok 2025 tavaszán íródtak, nagyjából egy évvel a 2026. április 12-i választást megelőző felfokozott hangulat, illetve a sokak által elsősorban a fiataloknak köszönhetőnek vélt kormányváltás előtt.

A kérdésre, hogy ezekben a szövegekben érződött-e valami az egy évvel később láthatóvá vált változtatni akarásból, Upor László úgy reagált: konkrétan semmit nem érzékelt ebből, de hangsúlyozta, hogy „aki tollat vagy billentyűt ragadott, az mindenképpen egy fokkal aktívabban, tudatosabban éli az életét, mint akik nem nagyon törődnek azzal, hogy fel is dolgozzák azt, amiben élnek". 

Mást írnának-e ma? – érdeklődött Horváth Patrícia. Krolikowski L. Lilian most arról írna, hogy elveszettnek érzi magát, és egyre inkább keresi a helyét. „Azt látom a világban, hogy újrarendeződünk. És ez fontos dolog, de nem annyira része, mint inkább nézője vagyok ennek az újrarendeződésnek.” A Szlovákiában élő Kiss Bálint Béla viszont épp ezt az időszakot töltötte Budapesten Erasmussal a Károli Gáspár Református Egyetemen. „Izgalmasabb évet nem nagyon választhattam volna. Ezt átélni a helyszínen nagy élmény volt” – fogalmazott.