Tanuljuk a tegnapot

Informáltságunk horizontja lassan, de évről-évre tágult. Olvastuk Szolzsenyicint és Orwellt, Lengyel Józsefet és Szász Bélát. Műveiknek is köszönhető, hogy idővel azzal áltattuk magunkat, hogy „majdnem mindent” tudunk a tegnapi tragédiákról. Akkoriban a Magyar Rádió ismeretterjesztő programjához kapcsolódott az tréfás "találós kérdés": Ki tud többet a Szovjetunióról ? És evidens volt a csattanó is: „Természetesen a CIA:”

Az én forradalmam

Várakozással teljes, feszült pillanatok: a Parlament Képes termében, kávémat kavargatva a Magyar Köztársaság elnökére várok. Azután a negyvenedik évforduló alkalmából ígért nyilatkozatból vallomás kerekedik: halk és mégis szenvedélyes hangján egy nagy tapasztalatú, bölcs értelmiségi, sokat látott íróember vall a maga megélt és megszenvedett, győztes életútjáról és forradalmáról.

Idejében meghalni

Radnóti Miklós varázsa

Köszönjük Alföldi, köszönjük Salamon!

Több évig jártam Jászai Mari nyomában, kutattam életútját, jegyzeteltem naplóját, tanulmányoztam  alakításait, anélkül,hogy egyszer is láttam volna színpadon, hallottam volna hangját. Akik írásaikkal segítettek - Kosztolányi Dezső, Beöthy Zsolt, Gyergyai Albert - művészetének értő tanúi, inkább csak kérdéseket, sőt, még némi lelkiismeret furdalást is ébresztettek bennem. Vajon lehet-e, szabad-e emlékek nélkül emlékezni?