Mintha az égen járnánk – Aranygiccs és bronzfallosz tesztelte a közönség tűrőképességét
Turulok és csodaszarvasok, '56-os és trianoni emlékműdömping, 24 karátos arannyal bevont Puskás Öcsi szobrok a viakoloros-muskátlis vidéki főtereken, kurzusbarát művészeknek három-négyszeres áron leosztott pályázatok, szó szerint ledózerolt kortársak – így írható le napjainkban a magyar szobrászművészet kultúrharc által megsorozott valósága. A hajdan Európa-szerte csodált Zsolnay-negyed és a villányi művésztelep köré szerveződő virágzó művészeti élet mára a múlté. A szobrász hivatás folyamatosan veszít presztízséből, a pálya már nem vonzó a fiataloknak, aki teheti külföldre megy, vagy innen dolgozik távoli megrendelőknek. Aki pedig nem tagozódik be az új rendbe, könnyen a periférián találja magát, megrendelések, kiállítások és kilátások nélkül.
