Az eperfa lombja

Gyermekkorom legkedvesebb emlékei közé tartozik a nagyszüleim hatalmas kertjében feszítő, óriási eperfa. Ott állt büszkén a ház mögött, közvetlenül a focipálya szomszédságában. Amikor a fehér szemek érni kezdtek, nagyapám mindig nejlonfóliát terített a koronája alá, hogy felfogja a potyogó termést. Nekünk, unokáknak szigorúan megtiltotta, hogy a fa közelébe merészkedjünk, nehogy sárba tiporjuk a java részt, amely minden évben a cefréshordóban végezte, hogy aztán pálinkaként szülessen újjá.