Az öröm mint egzisztenciális ellenállás Gyuricza Gergely festményein
A kortárs urbánus térben a testiség és az erotika vizuális reprezentációja traumatizált, sűrűn átpolitizált mező, melyben mind a férfi-, mind pedig a női testet eszközként használják. Míg a premodern és a reneszánsz művészetben a meztelen test ábrázolása a kulturális kánon organikus, magától értetődő részét képezte, addig a modernitás felé haladva az erotikus diskurzusok fokozatosan prűddé, medikalizálttá és intézményesen szabályozottá váltak. Vagy csupán a dacos változni akarást és a fejlődni vágyást szimbolizálták. Gyuricza Gergely JOY című kiállításán jártunk, amely a vágyat nem tabuként vagy szégyenforrásként, hanem az önazonosság, a kapcsolódás és a belső életerő egyik fontos dimenziójaként közelíti meg.
