A képernyő diktál, de oktat is

A tévéműsorok a ’90-es évek óta száznyolcvan fokos fordulatot vettek: míg a Kádár-korszakban fontos volt a közösségi edukáció, és így az oktatási jellegű adások voltak népszerűek – mint a Vers mindenkinek vagy az Álljunk meg egy szóra! –, addig napjainkra a minél színesebb, hangosabb és meghökkentőbb produkciókért rajonganak a nézők. A műsorgyártók fő célja, hogy a befogadót minden egyes pillanatban szórakoztassák és a képernyő elé kössék. De nem lehet, hogy a nézők valami tartalmasabbra vágynak, valami olyasmire, amivel nemcsak elütik az időt, de tanulnak is belőle?