Pofáraesésekből tanultam a legtöbbet

Barcelonában üldögélek egy asztalnál. Minden órában hálát mondok annak a nem is túl ritka pofáraesés-cunaminak, ami arra sarkallt, hogy beszéljek nyelveket, legyen jogsim, pénzem, és legelőlre kellett volna írnom: barátaim, emberi kapcsolataim. Hálásan gondolok leckéztetőimre, akik orrom alá dörgölték: a nullából nem lesz produktum, melózni kell, nincs mese!