„Az emberek nem igazán szeretnek gondolkodni”

Az emberek (és csoportjaik) olykor váratlanul és érthetetlenül sokáig képesek követni egy-egy karizmatikus vezetőt. Van, amikor amerikai és szovjet felszabadító csapatok állítják meg őket, már a betonfal és a világháború után (61 millió áldozat). De nem kellenek diktátorok a tömegek megfogásához: Trumpot ismert bűntettei, határtalan lódításai és visszatetsző alpárisága ellenére választották másodszor is elnökké egy érett demokráciában. Orbán takargatott gazdagodásával, autokratikus rezsimjével, orosz fűtőanyagért eladott becsületével és egy ország felének leradírozásával együtt is vonzza milliók voksait. Magyar Péter nem hasonlítható hozzájuk, hisz országvezetőként még elszámoltathatatlan, közhatalmat EP-képviselőként csak néhány hónapja gyakorol. De az szembeötlő, hogy vele is mily elnézőek a követői. Trump és Orbán migráns-, meleg- és liberálismentes fehér-heteró-keresztény közeggel édesgeti híveit, Magyarban az ország felszabadításának a reménye csillog. Egyelőre csak hinni lehet benne is.

Hit és vakhit

Európa keresi az utat. Keresi a kiutat a szegénységből, a gazdasági válságból, a széthúzásból, az idegengyűlöletből, a terrorfenyegetettségből. Mindenre válasz lehet az oktatás. Európának – ha nem akar lemaradni – az oktatásba kell befektetnie. Addig nem lesz béke keleten, nem lesz béke nyugaton, nem lesz béke északon és délen, nem lesz béke a világban, ameddig nem gyúl világosság a fejekben. Ha világosság gyúl a fejekben, akkor a hit nem válhat vakhitté.