Jól megkomponált üresség. Céltudatosan, kimondottan a semmiről, a történő semmiről, a nem történik semmiről – harminchét tárcán át. Hangulatos? Részben. Élvezetes? Részben.
Szerzői filmnek tűnik, mégsem mutatja markánsan az alkotó kézjegyét. A Vízivárost lehetne életérzés filmnek is nevezni, de ahhoz túl kevés van benne. Viszont realista és aktuális, ez nem kérdés.
