"Lényegében hajléktalanságra kényszerítik a menedékkérők egy jelentős csoportját - foglalta össze lapunknak Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetője azt az abszurd helyzetet, hogy rövid időn belül úgy ereszthetik szélnek a balassagyarmati közösségi szállás lakóit, hogy azok ellátást nem kapnak, viszont munkát sem vállalhatnak Magyarországon.
Szeptemberben ugyanis megváltozott a menedékjogi szabályozás, és a korábbi 18 helyett már csak két hónapig élhet valaki közösségi szálláson. Munkát pedig csak az vállalhat, aki kapott valamilyen védelmi (például menekült-) státuszt, viszont a balassagyarmati menekülttábor nagyjából 70-80 lakója közül senki nem volt ilyen szerencsés.
Ám nem elég, hogy nem kapnak szállást, és legális jövedelmük sem lehet, azt sem engedik meg nekik, hogy elhagyják Nógrád megyét. Amint lejár a két hónap, a kötelező tartózkodási helyüknek jobb híján a megyét jelöli ki a BÁH, így amíg nem utasítják ki őket az országból, vagy végül nem kapják meg a menekültstátuszt, csak a megyehatárokon belül tartózkodhatnak legálisan.
"Ez egy teljesen új helyzet, nem tudjuk, hogy mi fog velük történni. A BÁH feladata megoldást találni a balassagyarmati szállásról kitett menedékkérők hajléktalanságának megelőzésére. Addig csak abban reménykedhetünk, hogy kapnak valamilyen karitatív segítséget, például valamelyik egyháztól" - fűzte tovább Gyulai Gábor, rögzítve: ezek az emberek a hajléktalanellátó-rendszer szolgáltatásait sem vehetik igénybe, mert nincs TAJ-számuk.
A Balassagyarmaton élő menekültek közül eddig körülbelül húszan kértek jogi segítséget az érdekvédő szervezettől, és már rendőröket is hívtak a szállásra, mert aki nem akarja elhagyni a tábort, azt egyszerűen elvitetik. Pohárnok Barbara, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje lapunknak elmondta, az egyik érintett egy terhes szomáliai nő, akinek az élettársa jelenleg Svájcban tartózkodik.
Történetük tragikus, de sajnos általánosnak mondható: külön indultak útnak Nyugat-Európa felé, ám csak a férfi járt szerencsével, a huszonéves nőt elfogták a magyar határon. Az asszony menedékkérelmet nyújtott be, hogy ne utasítsák ki egyből Magyarországról, később azonban megszökött a menekülttáborból, és Svájcnak vette az irányt, ahol összesen néhány hónapot töltött illegálisan.
Onnan toloncolták vissza Magyarországra, mert a nemzetközi egyezmények értelmében annak az országnak kell elbírálnia az ügyét, ahol először folyamodott menedékért. A nemzetközi kálvária legszörnyűbb állomása azonban még csak most következhet: október 31-én utcára teszik születendő gyermekével.
Ugyanebben a helyzetben van egy szintén huszonéves eritreai lány, neki is csak két hete maradt, hogy találjon valami szállást Nógrád megyében.
A menedékkérők tanácstalanok, olyan is van, aki például a debreceni menekülttáborba akar szökni a barátaihoz, mert nincs hová mennie, és másokat nem ismer; ez a döntés azonban nyilvánvalóan értelmetlen, mert nemhogy nem maradhat az ismerőseivel, de még azért is felelősségre vonják, hogy elhagyta a kötelező tartózkodási helyét.
Megkerestük a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt is, hogyan próbálják orvosolni a problémát, illetve hogy milyen ellátást tudnak biztosítani azoknak a menekülteknek, akiknek a két hónap lejártával el kell hagyniuk a szállást.
Válaszukban azonban lényegében csak elismerték a problémát, amit egy logikai hibával is megfejeltek. Azt írják: "tekintettel arra, hogy a 2013. szeptember 1-jén hatályba lépett jogi szabályozás a nemzetközi védelem alatt állók esetében két hónapra csökkent a befogadó állomáson történő tartózkodás lehetősége, ezért indokolt a befogadottak és a kitoloncolás végrehajtására várók esetében is a közösségi szálláson történő tartózkodási hely kijelölésének időtartamát két hónapra csökkenteni."
Tehát azért indokolt, hogy a menedékkérők csupán két hónapig tartózkodhatnak a közösségi szállásokon, mert a törvényt így módosították; kérdés, hogy ezzel a logikai bravúrral jól fognak-e lakni azok, akiket a közösségi szállóról majd rendőrökkel dobatnak utcára.