Az alpolgármester és a magyar külpolitika

A külpolitikai helyettes államtitkár részére külpolitikai tárgyú szakmai tanácsadásra kötött közel ötmillió forint értékben megbízási szerződést a Miniszterelnökség Csizmadia Ibolyával a békéscsabai főiskola gazdasági karán végzett orosházi alpolgármesterrel. Csizmadia szeptember 20-án mondott le váratlanul főállású alpolgármesteri tisztségéről, amelyet a helyi önkormányzati hírportál is bomba meglepetésnek nevezett. A politikusnak papírja van arról, hogy nem ért a külpolitikához, de a jelek szerint ez inkább előnyére válik. Egy különös ügy különös háttere.

Csizmadia Ibolya az orosházi Fidelitasból katapultálta magát roppant fiatalon a harmincezres, komoly iparral rendelkező Békés megyei Orosháza alpolgármesteri székébe. Némi leegyszerűsítéssel fogalmazhatunk úgy: pályakezdő városvezetőként kezdte meg munkáját 2010-ben abban a testületben. Dancsó József polgármester mellett három alpolgármester (az egyik társadalmi megbízatásban) ténykedett, annyi, mint soha az azt megelőző húsz évben. Elvben széles jogköröket kapott a fiatal politikus nő, de a valóságban városvezetői tevékenysége szinte észrevétlen maradt. Visszás helyzetet teremtett, hogy részben hozzátartoztak a városüzemeltetéssel kapcsolatos teendők, miközben testvére, Csizmadia Gergely az igazgatója a helyi városgazdálkodási cégnek. (Tavaly az országos sajtót is megjárta az a hír, hogy 15 milliós prémiumot vehetett fel menedzserszerződés alapján az igazgató és helyettese, noha az általuk irányított cégnek az eredménye el sem érte ezt az összeget. ) Nem sorolható a szokványos dolgok közé, hogy a későbbi alpolgármester bátyja ugyanúgy volt az orosházi Fidelitas elnöke, mint a húga.

A ciklus első két évében alig vagy egyáltalán nem szólt hozzá a testületi ülések vitáihoz, fajsúlyos előterjesztések nem kötődtek nevéhez. Amikor mindezt az ellenzék szóvá tette, némileg aktivizálta magát, de teljesítményét ezek után sem lehetett meggyőzőnek nevezni. (Tucatnyi orosházi testületi ülést végigültem és tudósítottam, közvetlen tapasztalatokat szereztem teljesítményéről és felkészültségéről.)

Fotó: oroshaza.hu

Az ominózus szeptember 20-ai testületi ülésen Csizmadia Ibolya nem indokolta, miért mond le alpolgármesteri megbízatásáról, noha a Miniszterelnökség honlapjának tanúsága szerint ekkor már négy napja élő szerződés kötötte az egyik, meg nem nevezett külügyi helyettes államtitkárhoz. A megbízásról szóló dokumentum szerint tanácsadói feladatát 2013. szeptember 16-tól kell ellátnia 2014. május 31-ig 4 millió 532 ezer forintért. A havi 500 ezer forint feletti javadalmazásért a tanácsadás mellett háttéranyagok, tanulmányok, helyzetfelmérések elkészítésére köteles. Valamint: „jövőbe mutató fejlesztési irányok kijelölését célzó javaslatokat fogalmaz meg, a hozzá intézett megkeresések tárgyában állásfoglalásokat ad a miniszterelnök külpolitikai stratégiájának kialakításával összefüggésben.”

Adódik a kérdés: miért hallgatta el képviselőtársai elől ennek az önmagában megtisztelő felkérésnek tényét, és vele azt, hogy a magyar külpolitika egyik szürke eminenciásává léphet elő, aki szakmai tudásával – a megbízási szerződésből vett rövid idézet alapján – magának a miniszterelnöknek válhat az egyik külpolitikai stratégájává. Legkevesebb, hogy az ilyesmit világgá kiabálja az ember, Csizmadia Ibolya e helyett az elhallgatást választotta.

Az alpolgármesteri lemondás is sajátosra sikerült. A szeptemberi ülésen a bejelentés után néhány perc múlva kiderült, hogy társadalmi megbízatásúként továbbra is be kívánja tölti ezt a posztot Csizmadia, amit a többségben lévő Fidesz-frakció azonnal megszavazott. E változtatás miatt módosítani kellett az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát (szmsz), amelybe felsorolják az alpolgármestereket és azok státuszát. Az szmsz-t a szükséges változtatások után azzal a kiegészítéssel fogadták el, hogy heti négy óra munkát írtak elő Csizmadia Ibolyának. Az ellenzék – amely ha akarta volna, sem tudta volna megakadályozni ennek a klauzulának a beiktatását – számára a feketeleves ez után következett. Az önkormányzati törvény idevágó rendelkezése szerint a társadalmi megbízatású alpolgármester illetménye nem lehet kevesebb 174 ezer forintnál. A törvény ezzel kapcsolatban nem szabályozza a munkaidő hosszát – ezt a testület állapíthatja meg – csupán az illetménye minimumáról rendelkezik. Mind az MSZP, mind a Jobbik felháborodva kommentálta az ülésen, hogy ennyi pénz lehet keresni heti négy óra munkával.

A rövid pályafutása alatt külpolitikával és külpolitikai témákkal soha nem foglalkozó, alapképzettségét tekintve pénzügyes Csizmadia egyszerre látja el tanácsokkal a magyar külpolitikát, és úgy mondott le alpolgármesterségéről, hogy közben mégis alpolgármester maradt.