A Mamma Mia! Szegeden és Pesten

A világon először a Madách Színház kapta meg a jogot, hogy non-replica változatban állítsa színpadra a Mamma Mia! című musicalt. A bemutató 2014 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon, szeptemberben pedig a Madách Színházban lesz.

A teátrum 10 éve tárgyalt a Mamma Mia! színrevitelének jogairól, és mint minden más zenés darab esetében, ezúttal is a non-replica változathoz ragaszkodott.

Mostanra sikerült megszerezni a jogot, így 2014-ben önálló rendezésben, díszlettel és jelmezzel kerülhet a darab a magyar nézők elé.

A musicalt 1999-es londoni ősbemutatója óta mindig és mindenhol Phyllida Lloyd rendezésében és Anthony Van Laast koreográfiájával láthatta a közönség. Magyar szereplői castingon kerülnek kiválasztásra.

A Szegedi Szabadtéri Játékokon augusztus 15-én, 16-án, 17-én, 19-én és 20-án láthatják a nézők a musicalt, a Madách színházbeli bemutató pedig szeptemberben lesz, Szirtes Tamás rendezésében.

A Madách hosszú távú együttműködést kötött a Szegedi Szabadtéri Játékokkal. Harangozó Gyula, a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti igazgatója szerint egyedülálló és fantasztikus lehetőség, hogy a Mamma Miát a világon először Szegeden láthatja a közönség non-replica változatban.

A musical az ABBA svéd pop/dance együttes slágereire íródott. Eddig 14 nyelvre fordították le. Világszerte több mint 54 millióan látták, rekorder lett a legrövidebb idő alatt a legtöbb városban bemutatott musicalek között.

Szerző

Varga Imre 90 éves

Publikálás dátuma
2013.10.31. 06:48
Leginkább portréi és emlékművei maradandóak FOTÓ: K2 PRESS
Ma 90 éves korunk egyik legmeghatározóbb, legtöbbet foglalkoztatott szobrászművésze, Varga Imre. Az igazán nagyformátumú, kiapadhatatlan alkotóerejű, és hosszú, termékeny élettel megáldott szobrászok, mint például Kisfaludi Strobl Zsigmond, vagy Varga Imre pályája nemcsak stíluskorszakokat ível át, hanem - legalábbis errefelé - történelmi korszakokat, egymással küzdő rendszereket is.

Varga Imre narratív, figurális alkotásai mindvégig kedveltek voltak - politikai rendszertől függetlenül - a döntéshozók és a közönség körében is.

Ezért aztán irigye is van számos. Munkái - a modern irányzatoktól megérintetten - de mindvégig közérthető nyelven beszélnek a megidézett történelmi személyiségekről, József Attiláról, Adyról, Raul Wallenbergről, Táncsics Miháyról, Czóbel Béláról, Károlyi Mihályról, Szőnyi Istvánról, Bartók Béláról, Kálmán Imréről, és a sor hosszan sorolható.

Bár számos műfajban alkotott, mégis emlékművei és portréi a legfontosabbak.  Szobrai  gyakran túlélték az azokat megrendelő korszakokat, s áldozatául estek, esnek  az újaknak.

Csinált Lenin szobrokat is, nem keveset. Sőt a 60-as évek végétől épp a hatalmi reprezentációhoz leginkább kötődő emlékműveinek köszönhette karrierjét.

Mohácsi Lenin szobrát a Kádári konszolidáció szimbólumának is tekinthetjük. Hőse megkettőződik: Monumentális profilképként jelenik meg egy külön  póznán lobogó zászlón, és egy lépcsőn hanyagul zsebredugott kézzel, szórakozottan lefelé lépkedő figuraként, sugallva, egy közülünk, írja Rényi András esztéta, hozzátéve: A szobor annak az  "egyszerű embernek" az apoteózisa, aki laza természetességgel hagyja maga mögött a politikai kultusz elidegenedett jelvilágát és tér meg "övéihez" a mindennapokba.  

A vérmezei Kun Béla szobor azonban már eltávolodik a Kádári legitimációtól, a kor egyik legfontosabb, mondhatnánk azt is, legbátrabb, sőt pimaszabb alkotása. "Ez egy valódi kritikai emlékmű, egy grimasz, amely hozzátartozhatna nemzeti önarcképünkhöz." - mondta róla maga az alkotó, az esztéta szerint pedig "valójában nem is emlékmű: inkább eredeti, szellemes játék, az emlékmű kifordítása, sőt paródiája."

Szomorú paródia az is, hogy a rendszerváltás utáni új Magyarország önkényuralmi jelképet látott ebben  a Kun Bélát a lámpavas árnyékában, az ingatagon hullámzó emberár által egy pillanatra magasra emelt groteszk figuraként ábrázoló műben.

Szomorúbb, hogy a Parlament előtt álló Károlyi-szobornak sem kegyelmeztek a legújabb Magyarország urai, talán azért, mert Kádárék állították, még inkább azért, mert az első  köztársaság első elnöke nem kívánatos személy az e jelzőtől megfosztott országban.

Varga Imre születésnapját tegnap ünnepelték barátai és tisztelői a Fészek Klubban. A szobrász egyébként 30 éve Klub elnöke.

Az est fellépői, a házigazda Kratochwill Mimi művészettörténész volt, laudációt Juhász Ferenc költő mondott, közreműködésükkel pedig Perényi Eszter hegedűművész, Pécsi Ildikó színművész és Fellegi Ádám zongoraművész köszöntötte az ünnepeltet.

Szerző

Manila, bűnös város

Publikálás dátuma
2013.10.31. 06:45
A szociális drámából fokozatosan bontakozik ki a nagyváros mélyén készülő véres akció a Metro Manila című fi lmben FORRÁS: VERTI
Egy ifjú hölgy nem képes felnőtté válni, erről szól a Francis Ha. A Metro Manila a sokmilliós fülöp-szigeteki metropolisban elveszett család krimivel átfont drámája az angol Sean Ellis rendedzésében. Négy amerikai nyugger kalandjait meséli a szerencse városában a Last Vegas Robert De Niro, Morgen Freeman, Michael Douglas és Kevin Kline főszereplésével.

Régi idők mozijait idézi a Francis Ha. Nemcsak a fekete-fehér képei révén, hanem mert egy olyan felnőni képtelen női figurát tesz meg főszereplőnek, amilyenből úgy a hetvenes évek európai filmjeiben bizonytalankodták, lötyögték végig a játékidőt a valamivel fiatalabb fiúk-lányok.

Frances eleve túlkoros ehhez a naiv, jóllakott óvodásként tengő-lengő attitüdhöz, hiszen 27 éves. Az alkotói szándékkal ellentétben csöppet sem bájos, hogy nem nőtt be a feje lágya.

Noah Baumbach rendező maga mögött tud két különleges forgatókönyvet, amelyeket Wes Anderson rendezőnek írt, s amelyekből különleges filmek születtek (Édes vízi világ, Fantasztikus róka úr). E filmje forgatókönyvét a címszerepet játszó Greta Gerwiggel együtt írták, de a különlegesség bosszantó éretlenségként van jelen a filmben.

Kínos az az úgymond lázadás a felnőtt életmód ellen, ahogy Frances a parkban merő játékból pankrációt rendez barátnőjével, vagy hogy kézenfogva járkál vele az utcán, s úgy ragaszkodik hozzá, hogy az együtt bérelt lakásban olykor még az ágyába is mellé fekszik. (Minden kétértelműség nélkül, csak hozzábújásilag!)

Mindez inkább egy korai kamaszkorig jutott személyiség zavarait jelzi, semmint a felnőtt, pénzéhes világ elleni lázadásként.

Egy kialakulatlan személyiség nem túl érdekes lötyögéseit kíséri a film, miután barátnője Indiába utazik dolgozni a szerelmével. Frances táncos lenne, de különösebb ambíció nélkül, Csacska kislányként veszi élete egyáltalán nem izgalmas fordulatait, ami hol mosolyogtató, hol szánalmas, hol idegesítő.

Van, akinek Woody Allen Manhattane jut eszébe Frances Ha-ról, ami persze barokkos túlzás, hiszen a fekete-fehér képek különleges brooklyni hangulatán kívül ebben a filmben nincs gondolati izgalom, a mai világra adott intellektuális válasz, az egyéni varázs, ami hasonlóvá tenné.

Frances nem keresi önmagát, egyszerűen csak nincs kedve felnőni. Nem túl érdekes személyiség ahhoz, hogy másfél órán át kíváncsiak legyünk rá. (Frances Ha ***)

A szociális érzékenységet ötvözi a bűnügyi fordultok izgalmasságával a Metro Manila, amely angol-fülöp-szigeteki koprodukcióban készült.

Külön érdekessége, hogy bár Sean Ellis angol rendező, mégis ez a film az Egyesült Királyság Oscar-nevezettje a nem angol nyelvű filmek kategóriájában.

Persze nem is beszél angolul, mert a sokmilliós fülöp-szigeteki szuper-metropoliszban, Manilában játszódik, helyi szereplőkkel. Ide kerül családjával a gazdálkodóként kisemmizett Oscar, a naív vidéki férfi.

Feleségével és két kis gyerekével együtt elsüllyedéssel fenyegeti a milliós emberáradat közönye, ám mellé szegődik a szerencse, mint a mesében. Igaz, a felesége egy bárban kénytelen táncolni és a vendégek érintését elviselni, de Oscar karrierje felfelé ível az óriási pénzeket szállító biztonsági cég sofőrje és kocsikísérő biztonsági őreként.

Van valami megkapó naivitás abban, ahogyan a rémületes nagyváros gonoszsága és a talpon maradni igyekvő család eredendő tisztasága Sean Ellis filmjében megjelenik.

A pokoli kiszolgáltatottság és az elképesztő nyomor képei mint természetes közeg, veszik magukba a fokozatosan bontakozó bűnügyi drámát. Érdekes és izgalmas történet bontakozik ki a páncélautó pénzbegyűjtő körútjai, a csapdába került főhős akciója, majd a véres leszámolással kezdődő tragikus végkifejlet során.

A jól felépített történetben Ellis mindvégig megtartja a kényes egyensúlyt az izgalmas akció és a szociálisan érzékeny társadalmi dráma között. (Metro Manila ****)

Divatban vannak az öregek Hollywoodban: A Feláldozhatók meg a Szupercella akciói után itt van a nyugger-vígjáték Las Vegasból, Last Vegas címen.

Négy nagy, Robert De Niro, Morgan Freeman, Michael Douglas és Kevin Klein négy vidám öregfiút ad elő, akik túl a hatvanon, legénybúcsún buliznak Las Vegasban. Lehetne akár jó is a film, ám Jon Turteltaub rendező hollywoodi szokás szerint túlságosan felpörget mindent.

Mosolyokból, rajongó szép leányokból, pénzes szerencséből, luxusból, szerelmes nőkből, férfiúi győzelmekből túlcsordul a csupa méz, csupa boldogság mese.

A hihetetlen kalandoktól önmaga paródiája lesz az ügyetlen film. Minden szerewtetünk az egykori délceg sztároké, ám a néző olykor nem nevetni, hanem kínosan szánakozni volt kénytelen a "rosszul eladott" vének ráncain. (Last Vegas **)

Szerző
Frissítve: 2013.10.30. 20:56