főváros;cet;Bálna;Budapest Galéria;használtcikk-piac;

2013-11-15 06:11:00

Majdnem üres a Bálna gyomra

A Budapest Galéria kortárs tárlata, és egy régiségpiac a Bálna kulturális jelenlegi kínálata. A kereskedelmi funkciót pedig egyelőre a használtcikk- és biopiac jelenti, az emeleti üzletek azonban még bedeszkázva állnak. A 2005-ben eltervezett épületet az eredeti átadási határidő után három évvel sem sikerült kitalálni.

Több mint három éves késéssel, szerény, de legalább háromnapos műsorral megnyílt a Bálnára átkeresztelt CET a pesti Duna parton a hétvégén. Kas Oosterhuis az egykori közraktárakat látványos üvegburával összekötő épülete nyár óta részben nyitva áll, de sokáig csak egyetlen kávézó üzemelt. A főváros hosszas pereskedés után kiszorította a fejlesztőt, a Porto Investment Hungary Kft.-t az üzemeltetésből, és saját kezébe vette azt. A Porto 2011-es állítása szerint az üzlethelyiségek több mint a felét kiadta, a főváros szerint azonban mára csak egyetlen bérlő kívánt élni a lehetőségével. Igaz, azóta eltelt pár év, s a bérleti díjak is magasabbak voltak akkoriban. A főváros legutóbbi tenderében már minimálisan havi 4280 forintért mérte négyzetméterét és üzemeltetési díját egy átlagos, vendéglátásra szakosodott üzlethelyiségnek.

"Üzlet van benne" - szól a Bálna szlogenje, hozzátehetnénk: valóban, sok és egyelőre üres. Az értékesítés meglehetősen rosszul megy, bár Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, amikor az eredményeket firtattuk, azt mondta lapunknak, jelentkezőből nincs hiány, és igyekeznek minél kevesebb helyen elköteleződni, válogatnak az érdeklődők között. Végül kibökte, hogy - a város saját cégein kívül - körülbelül tíz aláírt szerződésük van, ami a kiadható terület tizede. S valóban, 6-7 működő üzletet számoltunk meg a kereskedelmi központ két emeletén - egy apró design boltot, hírlapárust, koncertjegy-értékesítőt, sörözőt - a többi egyelőre bedeszkázva áll, egyelőre megjósolhatatlan, milyen profilt ölt Budapest új, önkormányzati plázája.
Az, hogy nem teljesen üres házat nyitottak meg, annak köszönhető, hogy a főváros saját cégét és intézményét - a Csarnok és Piac Igazgatóságot (Csapi), illetve a Budapest Történeti Múzeumot (BTM) vitte be a létesítménybe, ők bérlik a kiadható terület majdnem harmadát. A két darab, két emeletes egykori közraktárépület 2500 négyzetméteres pince szintjére a Csapi egy antik- és egy biopiacot költöztetett. Itt már megnyíltak az üzletek, a szomszédos Nagycsarnokhoz hasonló a kínálat: magyaros, kézműves élelmiszerek, turistaáru. De van lámpabolt, galéria, és Zelnik István, az önmagáról elnevezett, dél-kelet ázsiai aranytárgyakat bemutató magánmúzeum tulajdonosa is nyitott itt egy kis shopot. Az egyik biobolt tulajdonos szerint a Csapi kedvezményes díjat kér, és nagyon segítőkész.

A város felőli épületet teljes egészében kulturális célra akarják használni, a földszinti antikpiac nyilván ennek számít. Az épület első emeletére, mintegy ezer négyzetmétert elfoglalva a BTM egyik főosztályaként működő, kortárs képzőművészetet bemutató Új Budapest Galéria költözött. Ezzel felszabadul a Budapest Galéria Szabad sajtó utcai 900 négyzetméteres ingatlana, ahol a kiállítótermen kívül az intézmény központja is található. Utóbbi hasznosításáról még nem döntött a főváros. A Galéria nem jött ki rosszul a cseréből. A fővárosi közgyűlés június 12-i határozata 262,5 millió forintot szavazott meg az intézmény elhelyezéséhez szükséges beruházásokra. A pénzből korszerű kiállítótér épül, van hő- és páraszabályozás, jó minőségű világítás, biztonsági berendezések: így kiemelt értéket képviselő műtárgyakból is lehet kiállításokat rendezni. A nyitó tárlat előkészületeire 15 millió, a 2014-es programra pedig 40 millió forintot szavazott meg a közgyűlés, de az üzemeltetési díjat is biztosította a BTM költségvetésében. A most rendelkezésre álló összeg a Budapest Galéria korábbi büdzséjéhez képest jelentős, ám arra nyilván kevés, hogy nagy közönséget vonzó kiállítások jöjjenek létre, bár ezt a főváros és a múzeum sem ambicionálja.

Zsigmond Attila, a Galéria nemrég nyugalmazott vezetője szerint ugyanakkor a Szabad sajtó utcai kiállító teremben havonta váltakozó tárlatokhoz képest az új helyen szűkül a kortárs képzőművészek bemutatkozási lehetősége. Ezt Fitz Péter a BTM Fővárosi Képtárának igazgatója sem vitatja, elmondása szerint a Bálnában évi négy kiállítással készülnek, azok közül sem mind kortárs tárlat lesz. A Budapest Galéria programját egyébként Török Tamás osztályvezető és a két kurátor, Andrási Gábor és Sulyok Miklós állítja össze.

A nem túl izgalmas Budapesti merítés című nyitó kiállításra 58 képzőművészt hívtak meg, akik részben új művekkel avatták fel az Új Budapest Galériát - a kurátorok Török Tamás, Fitz Péter, Andrási Gábor. Másodikként a Fővárosi Képtár két részre szakadt, több mint 130 évre visszatekintő gyűjteménye mutatkozna be. Az 1880-as évek óta a főváros által gyűjtött magyar képzőművészeti anyagot ugyanis az 50-es években államosították, ez képezi az 1957-ben megnyílt Magyar Nemzeti Galéria alapgyűjteményét. A főváros 1962-ben újrakezdte a gyűjtést, ez a szintén rendkívül értékes kollekció ma a Kiscelli Múzeumban elhelyezett Fővárosi Képtár anyaga. A két, egymást folytató gyűjtemény most a Bálnában találkozik első alkalommal, s rajzolódik ki belőle a 19-20. századi magyar képzőművészet. A harmadik tárlat egy kortárs magyar képzőművész életművét mutatja majd be, de erről még folynak a tárgyalások, ahogy a 2014-es év másik három tárlatáról is. A Budapest Galéria munkatársainak a legnagyobb félelme egyébként az, hogy nem tudják, milyen szomszédiak lesznek, lesznek-e egyáltalán.
Hogy a második emeleten milyen kulturális profilú üzletek nyílnak, nem árulta el a főváros, csak annyit említett, hogy egy magyar divattervező által alapított "pop-up" bolt, illetve egy Michael Jackson életét bemutató időszakos kiállítás nyílik, ám ezeknek egyelőre semmi nyoma.

A Bálna fejében kialakított több 2000 négyzetméteres, két emeletes üvegbúra, az "Esemény Terem" bérletére sem érkezett "megfelelő ajánlat" az október 3-án lezárult első tenderen - mondta Bagdy Gábor. Pedig az önkormányzat csupán 3570 forintot kért négyzetméterenként. A városvezető felvetésünkre azt sem zárta ki, hogy ezt a Bálna-szeletet is saját cégük fogja kezelni. A megnyitót mindenesetre a Budapest szabadtéri színpadait üzemeltető fővárosi cég, a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. szervezte meg az utolsó pillanatban.

Bán Teodóra igazgató megerősítette, egyelőre valóban ő koordinálja az Esemény Teremnek elkeresztelt üvegtér programjait. Nem lesz könnyű dolga, a vízszintesen négy részre szelt búra hasznosítását igazából soha nem sikerült kitalálni. Talán ezért akasztották ki egy részére a kulturális táblát. Nagy bevételt hozó könnyűzenei koncertekhez azonban nem elég nagyok a termek, az üvegfelületek miatt a hangzás is hagy majd kívánni valót maga után. A várhatóan igen magas hűtési/fűtési költségű terek leginkább partikra, fogadásokra, divat- és termékbemutatókra alkalmasak. A ma már a Capa Kortárs Fotográfiai Központot vezető Kőrösi Orsolya 2010 szeptemberétől 2011 februárjáig dolgozott a kulturális funkció kitalálásán, a szerződés lejárta után szétváltak útjaik, bár ma is sokan úgy tudják, szerepet kap a projektben, de ő ezt határozottan cáfolta lapunknak. Az akkori koncepcióról nem sok derült ki, talán csak annyi, hogy állami és önkormányzati támogatás nélkül kellett volna a kulturális programokat szervezni. A dolog most sem áll másként :"A Bálna nem kultúrház, nincs kifejezett kulturális költségvetése" - közölte a főváros.

Portóköltség

Hiába készült el az épület 2010 végére csak mára sikerült megnyitni. A 2007-es sajátos PPP-konstrukció szerint a 8,5 milliárdért felépítendő centrum a főváros tulajdonban marad, a beruházás költségeit pedig a fejlesztő, a hárommilliós törzstőkével megalapított Porto Investment Hungary Kft. állja. Miután a Máltán bejegyzett tulajdonossal rendelkező Porto önerőből nem tudta megvalósítani a beruházást, még 2007-ben gyökeresen megváltozott a konstrukció, méghozzá az önkormányzat rovására. A Porto 90 százalékban bankhitelből finanszírozta a projektet, melyet 28,4 millió euró erejéig az MKB biztosított számára. A megállapodás szerint, ha a Porto valamilyen okból fizetésképtelenné válik, a főváros egy összegben fizet a banknak. A főváros tehát gyakorlatilag kezességet vállat a hitelre.

Ám időközben a Porto összeveszett az építésszel, mert olcsóbb és egyszerűbb technológiát választott a holland építész által előírtnál, aki ki is szállt a projektből. Az eredeti megállapodás szerint a főváros hasznosította volna az épületet, amiért a Portonak 25 évig szolgáltatási díjat fizet. Ez az összeg a nyitást követő nyolc évben megegyezett volna a főváros által beszedett bérleti bevételekkel. Az összeget, ha szükséges, az első évben félmillió, a második évben 300 ezer euró összeggel egészítette volna ki az önkormányzat. A főváros tehát nyolcévnyi türelmi időt kapott volna. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes érvelése szerint, túl sok jutott volna így a fővárosnak a kockázatból és kevés a haszonból. Ezért úgy döntöttek, nem veszik át az épületet. Erre számos okot talált a főváros, először arról vitatkozott, hogy a közművek biztosítása az önkormányzat vagy a fejlesztő feladata, később műszaki hiányosságokra hivatkozott, a beázásra, az eredeti tervektől elérő héjszerkezetre, majd vitatta, hogy a fejlesztő egyáltalán képes-e befejezni a projektet, később pedig azt, hogy 8,5 milliárdot ér-e az épület? Számtalan vizsgálat követte egymást. Ezalatt nem jutottak a közgyűlés elé a CET bérlőinek kiválasztására vonatkozó előterjesztések sem. Időközben a főváros lehívta a generálkivitelező 3,95 millió eurós (több, mint egymilliárd forintos) teljesítési bankgaranciáját. Csakhogy ezt a pénzt az alvállalkozók tették le, ezért demonstráltak is a nyitás előtt. Ám egy kenetteljes levélen kívül mást nem kaptak a fővárostól. Bagdy szerint ők nem álltak jogviszonyba az alvállalkozókkal, a generálkivitelezővel kell elszámolniuk. Igaz a főváros már elszámolt vele.

A generálkivitelező WHB Építő Kft.-től 95 százalékos diszkontáron, 2,7 millió euróért megvásárolta az önkormányzat a beruházóval szembeni követelését, majd peren kívül megegyezett a Portoval is. Az eredetileg 14 millió eurós követelésüket 6,5 millió euróra, cirka 1.95 milliárd forintra nyomta le. A beruházást finanszírozó MKB 7,5 milliárd forintot és a késedelmi kamatokat követel a fővároson, melyet Pécsi Ítélőtábla szeptemberi jogerős döntése meg is ítélt számára. Igaz a főváros a Kúriához fordult. Ehhez jön még a főváros által a befejezésre és az átalakításokra elköltött 1,3 milliárd forint, melyet - nemzetbiztonsági okokra (!) hivatkozva - kiemeltek a közbeszerzési törvény alól. Ha az alvállalkozók által követelt 1 milliárdot és a banki kamatokat nem adjuk hozzá a végösszeg így is 11,5 milliárd felett van.