Pusztuló porcok nyomában - a kopásos ízületi betegségek és terápiás lehetőségei

A főleg nagyízületeket érintő (térd, csípő) kopásos betegségek gyakorisága világszerte növekszik. Összefüggésbe hozható ez a fejlett országokban a születéskor várható élettartam növekedésével, a népesség elöregedésével, amely általános jelenség. A betegség több mint egyszerű porckopás (osteoarthritis), ami azt jelenti, hogy a teljes ízület érintett és gyulladásos folyamat is kíséri.

Habár világszerte intenzíven kutatják a betegség okait és a terápiás lehetőségeket, ma sem tekinthető megoldottnak ezen kórkép gyógyítása. Nem ismert, hogy a betegség kialakulásában miért játszik olyan fontos szerepet az életkor. Ismeretes ugyanakkor, hogy az öregedés során csökken a porcsejtek szövetépítő képessége és megnövekednek a lebomlást elősegítő folyamatok.

Másik jelenség, hogy a betegség sok esetben fiatal korban is jelentkezhet, melyet genetikai, fokozott igénybevételi és táplálkozási problémákkal hoznak összefüggésbe. A tényleges ízületi pusztulás csak az utolsó, klinikai stádiumban keletkezik, ennek okait sok szempontból még a mai napig sem ismerjük. Habár a terápiás lehetőségek tárháza napról napra növekszik, a végleges megoldás a betegség kivédésére és gyógyítására nem ismert. Hosszú ideig az egyetlen terápiás lehetőség a betegek számára legkínzóbb tünet, a fájdalom csillapítása volt, gyulladáscsökkentők és enzimgátlók adására szorítkozott. Ezen gyógyszerek nem jelentettek oki kezelést és kiderült, hogy a hosszan tartó szedés során számos mellékhatást válthatnak ki, valamint még a szövetpusztulás folyamatát is inkább elősegítik, mint gátolják.

Az utóbbi évek kutatásai a porcvédelemre és a porcsejtek regenerálását elősegítő szerek kifejlesztésére koncentráltak. Egyre nagyobb számban jelentek meg a természetes porcalapanyagként is ismert amino-cukor készítmények (glükozaminoglikan, chondroitinszulfát, hyaluronsav), amelyek közül a legtöbb tudományos bizonyítékot a glükozamin-szulfát adott. Ez a vegyület serkenti a porcképzését, és egyúttal csökkentik a lebontó enzimek aktivitását. Adásuk hosszú távon is biztonságos és kevés mellékhatással rendelkeznek. Problémát jelent azonban, hogy a felszívódás sok esetben nem tökéletes, különösen nem egyes betegségcsoportokban, valamint időseknél, ahol egyébként is romlik a tápcsatornából a felszívódás képessége.

A porcregeneráló szereknek nagyobb szerepet kellene kapniuk a betegség megelőzése és korai kezelése terén. A szerek minél koraibb, a porcpusztulást megelőző stádiumban való alkalmazásának lehetősége ma már adott, hiszen rendelkezésre állnak vény nélkül kapható gyógyszerek. A legújabb lehetőséget a glükozamin-szulfát tartalmú speciális gyógyászati célra szánt tápszer jelent.