- A legutóbbi hat bemutatójából három - Római vakáció, Bandy lányok, Hitted volna? - a Belvárosi Színházban van és lesz műsoron. Megtalált itt valamit?
- Igen, megtaláltam valamit, de ami talán még fontosabb, hogy a valami - vagy valaki, mert hát Orlai Tiborról van szó - megtalált engem. Tiborral nagyon jól tudunk kommunikálni, és szerintem pontosan tudja, hogy mikor és miben számíthat rám. Szeretünk együtt dolgozni. Én nem tartozom egy társulathoz, de időről időre megtalálja az ember a saját közegét, csapatát vagy társulatát, ha úgy tetszik. Ezek szabadon, nem szerződéssel összefűzött társulatok, hanem valami egészen más ragasztja össze az embereket. A közös ügy. Szerintem ez jó, mert ha nincs közben szerződés, akkor egészségesebben tud változni a dolog.
- Mi fogta meg A Hitted volna? című darabban, amikor először elolvasta?
- Ez nagyon érdekes. Egyfelől nagyon édes a darab, másfelől sok igazsága is van. Szívet melengető játék, és nekünk való a Kern Andrissal. A történet nagyon igaz alaphelyzetbe vezeti be a nézőt: amikor az ember mögött már áll egy élet, lezárult életszakaszokkal, és már nem is tud arra gondolni, hogy van valami, ami nem szürke és lefelé vezet, akkor egész egyszerűen azt mondja két ember, hogy fogjuk meg egymás kezét. Nekünk szórakoztató és felemelő ezzel foglalkozni, ezt végiggondolni, és remélem, a darabot végignézni is az.
- Huszonhét éve voltak együtt színpadon Kern Andrással. Milyen újra találkozni?
- Mintha nem is történt volna azóta semmi. Nekem az összes baráti viszonyom olyan, hogy nem pazarlok arra időt, hogy felesleges telefonokba és levelezgetésekbe bonyolódjak. Ha valakit éppen elsodort az élet, de közben úgy érzem, erős viszonyom van hozzá, akkor se, mert tudom, ha visszasodorja, ugyanott tudjuk folytatni. Most is olyan, mintha hirtelen ugyanott folytatnánk, ahol abbahagytuk.
Nagyon örültem, hogy Verebes fogja rendezni, mert igazán neki való anyag. Az Andris és az ő kapcsolata mélyebb, mert a gyerekkoruk óta tart, én pedig felnőttként kerültem velük jó viszonyba - a Pistának köszönhetem a Sohase mondd című dalt, pedig akkor még nem is tudta, hogy kinek írja -, de huszonhét év után ez megint nagy találkozás.
- A nyár egyik siker előadása volt a Római vakáció. Mikor találkozott vele először?
- Nagyon régen láttam a filmet. Nem vagyok újranézős típus, de klasszikusról van szó, úgyhogy a tévében föl-fölbukkan a mai napig. Részletekre emlékszem, gesztusokra, arcokra, meg persze a motorozásra Rómában.
- A filmben a dada szerepe viszonylag kicsi, a színpadi változatban azonban Zöldi Gergely fordító-dramaturg kibővítette a szerepet. Mondhatjuk, hogy Hernádi Juditra van írva?
- Leginkább arra a képzetre van írva, ami a színpadról látszik belőlem, amit azon keresztül gondolnak rólam. Ez persze különösen megtisztelő, de természetesen ez nem én vagyok. Kicsit féltem a bemutató előtt, mert úgy éreztem, minden mondatért meg kell dolgozni, arról nem is szólva, hogy a római atmoszféra, a pezsgő kávéházi élet, a városi forgatag és az éjszakai élet megidézése is nagy feladat.
- Az előadásban Cole Porter-slágerek szerepelnek, és egyik-másik az ön előadásában hallható.
- Csodálatos, imádni való zenei világ az övé. Minőségi, fülbemászó, nagyszerű dalok. Varázslatos világot teremtenek Cole Porter számai, és nagyon illik a darabhoz ez az atmoszféra. Én két dalt énekelnek a Kísérletek és a Begin the beguine címűt. Mindkettő remek szerzemény, s én mindent megteszek azért, hogy ez nyilvánvaló legyen.
