- Játszott már nőt színpadon?
- Még nem. Aki megnézi a plakátot, joggal teszi fel a kérdést, hogy Paul Foster I. Erzsébet című darabjának miért én játszom a címszerepet, hiszen sok remek színésznőt ismerünk és ez valóban egy tündökletes szerep. Egyébként a magyar színháztörténetben játszotta már nő. Egyrészt hivatkozhatnék arra, hogy I. Erzsébet korában férfiak játszották a női szerepeket is. Arra is hivatkozhatnék, hogy Shakespeare több darabjában előfordul nemcsere. Itt nem a női vonásokat kell karikírozni, hanem azt az exhibicionizmust, szereplési vágyat, amely általában a politikusokat jellemzi. Az is egy érv lenne, hogy az avantgárd színházban bizonyos karaktereknél a nemeket szándékosan felcserélik, mert így jobban megmutatkozik az a rendszer, az a szisztéma, amiről beszélni akarnak.
- Ennek a darabnak mi a rendszere?
- Sokban hasonlít egy Shakespeare-darabra, már csak azért is, mert I. Erzsébet Shakespeare korában élt. Másrészt itt is, akárcsak Shakespeare-nél hullák szegélyezik a győzelmek útját. De az a mű sokkal keserűbb és komikusabb.
- Szikszai Rémusz harmadszor rendezi önt, mindháromban sokat megtudhatunk a hatalom és a hatalmon lévők természetéről.
- Valóban, az első előadás a Caligula helytartója volt, ebben a rabbit játszottam, aki a hatalom őrültjét próbálja megfékezni és jobb belátásra késztetni. A második a Képmutatók cselszövése, amelyben Moliere-t játszottam, aki a hatalmi téboly egyik elszenvedője. Most pedig az I. Erzsébetben én alakítom a hatalom birtokosát. I. Erzsébet, akiről egy korszakot is elneveztek, mert megpróbált szélesebb összefüggéseket felkutatni, amikor uralkodott, ambivalens figura. Egyszerre férfias, a vezéreit viszont férjeiként kezeli, mintha a családtagjai lennének. Ez az attitűd, ismerős lehet számunkra, mert ez a család egyben politikai értelemben is felfogható. Ebben a politikai családban felhasználnak minden demokratikus eszközt, ahhoz, hogy az önkényuralmat legitimálják.
- Hogyan fér ebbe bele a humor?
- Az előadásban megjelenő társulat eleve a komédiára szakosodott. Mint ahogy az író Foster is és Szikszai Rémusz, aki felfedezte ennek a komédiának a brechti olykor kabaréba, bohóctréfákba hajló vonásait. Az előadásban Monori András szerzeményei hangzanak el, melyekhez Kovács András Ferenc írt nyelvi leleményekkel teli, bravúros dalszövegeket. Szikszai korabeli íratok szövegeit is felhasználja és a színészek improvizációját beleszámítva azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag egy új darab született. Az előadás több független műhely, a Szkéné Színház, a FÜGE és a Vádli Alkalmi Színházi Tárulás szövetségéből jött létre. Új partnerekkel is találkozhatok a színpadon, például Herczeg Tamással a Hoppart társulatból, vagy Bodor Johannával, akit elsősorban koreográfusként ismerünk, de most táncosként és színészként is láthatjuk.
- A produkciónak fontos eleme a színház a színházban szituáció.
- A darabban megjelenő társulat előadását állandóan a betiltás fenyegeti, el akarják tanácsolni őket attól, amit csinálnak. Nem tetszik a hatalom birtokosainak a káromkodásokkal, nyelvi tréfákkal teli játék, felemelő, magasztos pozitív üzeneteket hordozó művet akarnak.
- Ilyenekről mostanában is olvashatunk különböző nyilatkozatokat.
- Ismerős a szituáció, bár nagyrészt eredeti szöveget használunk. Bár úgy tűnik, hogy már Shakespeare is azzal bajlódott, hogy megmondták neki, mit játsszon, mit tanítson az embereknek. A közönséget megpuhítandó alattvalókként képzelték el, akiknek a szájukba kell rágni, hogyan kell élni, és gondolkodni. Ezzel áttételesen a saját szabadságukért küzdő független színházakról is szó van.
- Szikszai Rémusz úgy nyilatkozott, az ő számára ez az előadás egyfajta reflexió a rendszerváltást követő időszakra. Ön hogy van ezzel?
- Nem tudjuk megérteni sem Foster, sem Shakespeare, vagy I. Erzsébet világát a mai jelenségek nélkül. József Attila azt mondta, hogy Bach zenéjét Bartók muzsikáján keresztül érthetjük meg. De semmit nem érthetünk meg a mából, ha nem szembesítjük azzal, hogy ez már mind megtörtént egyszer. Nem tudunk megérteni semmit a történelemből, ha nem tudjuk megfeleltetni a mának. Úgy érzem, ma egyre több dolog felel meg annak, amin már rég túl kéne lennünk, de nem vagyunk.
- Konkrétan mikre gondol?
- A most regnáló kormány nem marad meg saját körében, hanem egész életünkre hatással szeretne lenni. Meg akarja teremteni az embereknek nem csak a jövőjét, a jelenét, hanem a múltját is. Ma a múlt jelmezbálba való felöltöztetése folyik abból a célból, hogy eszünkbe se jusson önállóan gondolkodni.
- Ön alapítója volt a Stúdió K-nak, nem fájlalja, hogy ez a produkció nem ott jön létre?
- Nem bánom, hiszen a Stúdió K-ban inkább intimebb kamara jellegű előadások születnek. Egyébként hálózatban működő független színházakról van szó, az egyik sikere erősíti a másikat, mint ahogy az adott teátrumok közönsége is valódi közösséget alkot.
- I. Erzsébetként női ruhába is bújik majd?
- Abszolút, ez egy kosztümös előadás lesz, korabeli ruhákkal, most járatom be éppen a vajszínű cipőmet, még csipkeharisnyát is húzok majd. A szakállamat viszont nem vágatom le, így viselkedhetek úgy is, mint egy üvöltő államférfi. De ez nem lehet probléma, mert azok, akikről a mintát vesszük, nem természetes emberként mutatják magukat, furcsa, nem nélküli, kifejezetten a politikus nem kategóriába tartoznak.