Életműdíjas színházcsináló
Kegyetlen, rideg, sátánian aljas katonaorvost játszott Fodor Tamás az általa rendezett Woyzeckben, de nem érzéketlent. Olyat, aki élvezi a kínzást. Galád izgalommal lesi, hogy az általa okozott fájdalmak hogyan hatnak lelkileg és testileg a totálisan megalázott címszereplőre. Látszódott, hogy ez hathatós örömforrás számára. Az újabb és újabb gyötrésekkor gyönyör ült ki az arcára, kéjjel vizsgálta a lehetetlen helyzetbe hozott kiskatonát, pikírt megjegyzésekkel is fokozva a bántalmait. Riasztó szörnyeteget tárt elénk, az emberi elvetemültség megtestesülését, tette ezt dermesztően, de mégis abszurdan röhögtetően, zsigerekbe vájó intenzitással, az általa vezetett Stúdió K. évtizedekkel ezelőtti, tán máig legjobb, nemzetközi rangot kivívott produkciójában.