A legdrágább kiigazítást választotta a kormány: hosszú- és rövidtávon is az állami beruházások visszafogása és a vállalati adók növelése okozza a legnagyobb növekedési károkat - derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tegnap közzétett, Magyarország költségvetési kiigazításairól szóló elemzéséből.
Bár a kormány azt hirdeti, hogy szakított a megszorításokkal, a tanulmány rámutat: ennek éppen az ellenkezője igaz. Ráadásul a kabinet kifejezetten káros, a befektetői bizalmat és a növekedési lehetőségeket romboló intézkedésekkel szorította a hiányt a bűvös három százalék alá.
Az IMF közgazdásza, Alejandro Guerson egy általános egyensúlyi modellt alkalmazott tanulmányában, hogy szemléltesse a különböző eszközökkel végrehajtott költségvetési kiigazítások hatásait. A modell megmutatja, hogy milyen eszközöket érdemes választania egy kormánynak, ha ki kell igazítania a költségvetést.
2010 óta a második Orbán-kormány csaknem 3000 milliárd forintnyi kiigazítást hajtott végre - ennek jelentős részére azért volt szükség, mert az egykulcsos adó évi 444 milliárd forintot engedett ki a költségvetésből.
Az IMF tanulmányának értékelése szerint a leginkább kedvező hatása a költségvetési kiadások csökkentésének van. Ezek azok a klasszikus megszorítások, amelyet a kormány többször, határozottan elutasított, és amelyek miatt - legalábbis a kormányzati kommunikáció szerint - nem tudott megállapodni egy újabb hitelszerződésről az IMF-fel.Ilyen kiadáscsökkentések esetében a rövid távú növekedési és beruházási áldozatok csekélyek, hosszabb távon azonban kifejezetten pozitív hatással lehet számolni. Ennek oka, hogy a módszer nem veti vissza a beruházásokat. A kormány érve ez ellen az, hogy a politikai egyensúly azonban megbomlik a megszorítások hatására - mivel a lakosság azonnal érzi a megszorítások hatását saját pénztárcáján .Az IMF érvelése szerint ezt ellensúlyozza, hogy a munkavállalási hajlandóság azonban emelkedik.
Csak a kiadások visszavágása nem vezet eredményre, elég a görögök példájára tekinteni - mondta el lapunknak Inotai András. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének vezető kutatója szerint a kiadáscsökkentések összetétele is kényes egyensúlyozást igényel, hogy ne növelje a társadalmi különbségeket. Például az egykulcsos adó bevezetése az épp a lecsúszófélben lévő középosztálytól vett el, tőlük zárta el a felzárkózás lehetőségét - mutatott rá a közgazdász.
A Fidesz-KDNP kormány első intézkedései, többek között a Széll Kálmán terv, még erre a kiadáscsökkentési oldalra fókuszált. Ám itt is a kulcsfontosságú ágazatoktól vont el forrásokat a kormány: az oktatástól és az egészségügytől.A humántőkébe való beruházás a legfontosabb, ha ezeket megkurtítjuk, közép- és hosszútávon is lenullázzuk a potenciális növekedést - véli Inotai.
A kabinet kiemelt célja volt kiszabadulni a túlzott deficiteljárás alól, kormányzásának első három évi gazdaságpolitikáját erre áldozta. Pusztán a hiány leszorítása még nem gazdaságpolitika - fogalmazott Inotai. A kutató szerint fontos az egyensúly, azonban ha egy állami beruházás a későbbi években növekedést generál, akkor megbocsátható, ha nem 2,7 százalék, hanem 3,2 százalék a GDP arányos államháztartási hiány. A kormány azonban nem mérlegelt, csak addig húzta a nadrágszíjat, amíg Brüsszel el nem ismerte, hogy három százalék alatt tudja tartani a hiányt.
Az IMF modellje szerint a legrosszabb kiigazítási eszköz az állami beruházások visszafogása. A tavalyi költségvetésben még 4,3 százaléknyi forrást szánt erre a kormány, ám végül csak három százalék lett. Ez a visszafogás rövidtávon káros, hiszen azonnal csökken a kereslet, a termelékenység és visszaesik a kibocsátás is, ez pedig magával vonja a háztartások jövedelmének csökkenését is.
A második legrosszabb eszköz a nemzetközi szervezet elemzése szerint a vállalati adók emelése. A GDP visszaesés ez esetben kisebb, a beruházásokra azonban jelentős negatív hatást gyakorol. Egy százalékos kiigazítás a vállalati adókban 0,4 százalékkal veti vissza a GDP-t, a beruházásokat pedig három év alatt 8 százalékkal.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar kormány által bevezetett különadó-rendszernek félreismerhetetlen ismérve a külföld-ellenesség, ennek pedig nagy szerepe van abban, hogy a külföldi tőke elkerüli Magyarországot - leszámítva a két nagy autóipari beruházást - véli Inotai András.
A különadó-rendszer másik elhibázott pontja a bankadó mértéke, amely csaknem tízszerese a máshol fizetendő pénzintézeti különadónak.Az IMF tanulmánya azt is megállapította, hogy azoknak a vállalati adóknak kisebb a növekedési áldozata, amelyeket a cégek áthárítottak a fogyasztókra. Így például a tranzakciós illeték, a telefonadó vagy a közműadó hosszú távon kisebb áldozattal jár - a kormány populizmusa az ingyenes készpénzfelvétellel azonban ezt is megtorpedózza.
Visszakap 35,3 milliárd forintot az államtól a Mol
Az idei költségvetés módosítását kezdeményezte a kormány, hogy vissza tudja fizetni a Mol Nyrt.-nek azt a 35,3 milliárd forintot, amelyet a cég a bányajáradékkal kapcsolatos szerződése alapján fizetett be a költségvetésbe. Az ügy előzménye, hogy az Európai Bizottság tiltott állami támogatásnak minősítette a Mol versenytársakénál alacsonyabb bányajáradékát, ezért az a klönbséget még 2010-ben befizette a költségvetésbe.
A napokban viszont az Európai Unió Bíróságának Törvényszéke megsemmisítette a bizottság döntését, így a pénz kamatostól visszajár a Molnak. A javaslat szerint ennek megfelelően a kiadási főösszeg a korábbi 16 ezer 550,7 milliárd forintról 16 ezer 586 milliárd forintra változik, és így a hiány 1089,884 milliárd forintról 1125,184 milliárd forintra nő.
Az indoklásban emlékeztetnek arra, hogy a Mol és a kormány 2005-ben kötött megállapodást, amelynek értelmében a kitermelt szénhidrogének után fizetendő bányajáradék a társaság legtöbb magyarországi szénhidrogénmezője esetében 2020-ig változatlan összegű marad. (I.J)