Az igazság fontosabb vagy a költség?

Az igazságügyi szakértők legutóbb néhány hete, az úgynevezett Rezesova-ügyben kerültek a figyelem előterébe. Elsősorban amiatt, mert etikai kérdéseket is felvetett az egyik szakvélemény készítőjének hozzáállása. A hatóságok szakértelmét pótolni hivatott testület azonban számos más gonddal is küzd - ami az igazságszolgáltatás hatékonyságát is érintheti. Némiképp rendhagyó az interjú dr. Lovász Zoltánnal, az Igazságügyi Szakértői Kamara elnökével.

Interjúkra nem jellemző helyszínen, vagyis nem pécsi munkahelyén, de még csak nem is a testület fővárosi irodájában ültünk le kényelmes beszélgetésre dr. Lovász Zoltánnal, az Igazságügyi Szakértői Kamara elnökével. Mondhatni, inkább leálltunk, hiszen egy halálos, cserbenhagyásos gázolás helyszíni szemléjén tettük fel kérdéseinket. Egy 22 éves fiatalembert ütött el ismeretlen autós Zalaszentgróton. A rendőrség által ideiglenesen lefoglalt "gyanús" autókat vizsgálták át a helyszínelők, nyomrögzítők, a szakértő feszült figyelmével kísérve. (A rendőrök, amint megtudták, miért alkalmatlankodik ott a Népszava munkatársa, azt kérték, mi is tegyük közzé: aki bármit tud a szerencsétlenül járt fiatalember haláláról, vagy a vétkesről, jelentkezzen. Mert az nem lehetséges, hogy a lelketlen tettes megússza. Úgysem nyugszanak addig.) A szemle "üresjárataiban" idéztük fel az elnöknek a szakértők novemberi konferenciáján elhangzott mondatát. Vagy inkább költői kérdését: "Miért vagyunk az igazságszolgáltatás mostohagyermekei?"

- Nos, miért is?

- Nem minden szakértő mostohagyerek, csak a magánszakértők azok, mert saját kockázatra dolgoznak, és úgy kapják meg a díjazásukat, ahogyan az állami költségvetés, illetve a rendőrség büdzséje engedi.

- Márpedig nem nagyon engedi, hiszen épp a Népszavában írtunk arról, hogy milliárdosra becsülhető az elmaradás a szakértői díjakban.

- Tavaly hat hónapig egyetlen egy fillért nem fizetett az ORFK. A bíróságok rendezettebben teljesítenek, de ott is van némi csúszás. A mostohagyerekre visszatérve: a magánszakértés mellett van állami is, ott megfelelő fizetéssel dolgoznak az emberek.

- Ők viszont nem saját eszközeikkel, befektetésükkel, a maguk kockázatára "hitelezik" a munkájukat.

- Nehogy félreérthető legyen, nem akarom megbántani az állami szakértőket. Mi nem azt mondtuk, hogy nekik rózsásabb a helyzetük, csak azt, hogy mi még a költségeinket sem látjuk viszont időben.

- Mennyi most a szakértők kintlévősége?

- Kettő-négy hónapos elmaradások vannak, hasonló nagyságrendben, mint korábban.

- A magánszakértőknek milyen a viszonyuk az államiakkal?

- A magánszakértők nagy része olyan területet képvisel, amelyeknek közös, vagy csúnya szóval "konkurenciális" területe szinte nincs is a szakértői intézetekkel. Főként abban nincs, ami az állam kizárólagos hatásköre. Ilyen a DNS-vizsgálat, a toxikológia, a boncolás és így tovább. Ugyanakkor vannak közös orvosi területek - munkaképesség-csökkenés, biztosítási ügyek. A gépjármű szakértés, a pszichológia is megtalálható mindkét szektorban. De - ismét példaként - az agrár, a mezőgazdasági területeken nincsenek állami szakértők.

- Az úgynevezett ároktői banda kapcsán derült ki, hogy a bűnügyi szakértői intézet késlekedése miatt (is) kerülhettek ki négy év után a börtönből a vádlottak. Ezért azonnal törvénymódosítást kezdeményezett a kormány. Eszerint "fejvesztés terhe mellett" 60 napon belül meg kell születnie az igazságügyi szakértői véleményeknek. Ez reális?

- Úgy szól az újabb jogszabály, hogy 60 nap a határidő, ami egyszer meghosszabbítható 30 nappal. A vélemények elkészítésének nagy részére ez elegendő. A szűk keresztmetszetek általában épp azok a részlegek, amit már említettem: DNS, toxikológia, boncolás. Ráadásul, ha szövettani és más vizsgálatok is járulnak hozzá, akkor azoknál újra indul a 60+30 nap. Ha kiderül, hogy még más egyebet is be kell szerezni, akkor kezdődik megint elölről... Ezért is adtunk ki egy közleményt néhány hete, amiben azt mondtuk, hogy ami eddig is probléma volt, az állami intézmények miatt alakult így. Fölöslegesnek tartjuk, hogy minden szakértőt egyformán büntetnek ezzel a kitétellel.

- A konferencián azt is megemlítette, hogy a rendőrség ma az olcsó szakértőt keresi és nem a jót. Milyen - ha van egyáltalán ilyen - az "ár-érték arány"?

- Röviden jellemezhető: versenyeztetés folyik, ki vállalja olcsóbban. A NAV-nál egyértelműen csak az olcsó szakértőt veszik figyelembe, őket kérik fel. Viszont nem mindig a legolcsóbb a valóban legolcsóbb. Volt már a praxisomban, hogy elindultak egy szakértővel, végül három lett belőle. Tehát szégyenszemre három szakértőt kellett kifizetni ahhoz, hogy végre le legyen zárva az ügy. Azt is el kell mondanom, hogy vannak olyan nyomozók, vizsgálók, akik saját felelősségre vagy a főnökükkel egyeztetve nem kívánnak versenyeztetni, csak a megfelelő szakértővel hajlandók dolgozni.

- A szakértők költségei nagyon tág keretek között mozognak. Míg egy pszichológus "csak a fejével dolgozik", egy másik, mondjuk műszaki területen tevékenykedő, sok gépet, eszközt, vegyszert, szoftvert használ.

- A vegyszerigényes tevékenység - DNS, toxikológia - költsége sokszorosan meghaladhatja a munkadíjét. A műszaki szakértőnek is valóban kell gép, szoftver, és gyakran ki is kell mennie a helyszínekre, mondjuk balesetekhez. A költségekről egy 1986-os (!) rendelet szól, s hiába a számtalan módosítgatás, ez már nem teljesíti azt a feladatát, amit ma a szakértői díjak esetében kellene - ezek irreálisan alacsonyak. El kellene gondolkodni azon, hogy, a szakértés fix díjas, vagy fix óradíjas legyen, és valamilyen normát meghatározni, amivel a hatóság számára ellenőrizhetővé is válik a díj. Az esetek jó része ugyanis normázható. Ternai Zoltán - talán akad, akinek mond ez a név valamit, 1992-ben halt meg - az egyik legnagyobb igazságügyi szakértő volt az országban. Amikor tanultunk nála - még a rendszerváltás előtt - , feltette a kérdést: "igazság vagy a költség?" Azt hiszem, a válasz megvan erre. De ezt mindig a gazdaságnak, a politikának kell eldöntenie, és nem a szakértőnek.

- Nehéz ilyen döntést hozni?

- A politikának igen.

- Ha figyeljük a pereket, szakértői véleményt kér az egyik meg a másik fél is. Az egyik erről szól, a másik arról. Arra húz, amelyik a megrendelőjének jó. Ha nekem több pénzem van szakértőre, akkor lehet, hogy végül vesztes helyett győztes lesz belőlem?

- A szakértői jogintézmény két szóval jellemezhető egyszerűen: pártatlan és semleges. Számomra ez nem több és nem kevesebb, mint egy könyv, amiben a védő, az ügyész és a bíró is lapozgathat. Olyan információforrás, ami az ügy megítéléséhez szükséges szakmai kérdésekre választ adhat. Természetesen régen rossz az, ha a vélemény elolvasása után az ember rögtön látja, hogy kinek a megrendelésére készült. A szakértő, ha meg is tudja őrizni pártatlanságát, semlegességét, mégis bajban van, ha a véleményét csak a megrendelő által rendelkezésére bocsátott adatok alapján tudja kialakítani. Az én felfogásom szerint a szakértői függetlenség szinonim az ügyvédi függetlenséggel. De az ügyvédnél ez a képviseletre vonatkozik, a szakértőnél pedig a szakmára.

- Ezt is ön mondta: "jó lenne, ha a bíró tudná, hogy végül is mire akar szakértői véleményt kérni".

- Arra próbáltam utalni, hogy a jogalkalmazónak tudnia kell, mik a határozott kérdései, mit akar bizonyítani, vagy mit akar bizonyíttatni. Sajnos a mai jogszabályok szerint nem a szakértő dönti el, mihez ért, hanem a szakterületekkel foglalkozó rendelet. Ez fogalmazza meg, hogy mire érvényes a szakértő jogosultsága - legyen az informatika vagy gépjármű balesetelemzés. Ebben az lehet a gond, hogy az illetőnek a szakterületén belül is lehet egy általa jobban vagy kevésbé jól ismert rész. A rendeletet át kellene gondolni. Ma ugyanis a valódi kompetenciákat nem fedi le. De a végzettség szempontjából is problémás, mert a bolognai rendszerrel megváltozott képzést már nem tudja követni. Nem a jogszabály hibája, csak az élet túlnőtt ezen. Ugyanis ma e rendeletben alapján keres a bíró is. Most például kért a kamarától egy bíró olyan szakembert, aki olajégőkhöz ért. Ezt így nem lehet beírni a számítógépbe, így nem lehet keresni. Nem tudta, hogy gépészmérnök, villamosmérnök kell neki, de az is lehet, hogy egy gépésztechnikus jóval többet ért hozzá, mint aki csak elméletben tudja...

- Az ön területe a gépjármű szakértés, ahol programok, különböző szimulációs rendszerek működnek. Nem veszi át a gép az ember munkáját?

- Úgy szoktam fogalmazni, hogy a tárgyalásokon gyakran a szoftverek harca folyik ahelyett, hogy a színvonalas szakértők egyeztetnék véleményüket az adott ügyről. A számítógépen nagyon szépen lehet rajzolni, animálni. De bemutatni egy műszaki folyamatot, amit több differenciál-egyenletből álló rendszer ír le és ezt numerikusan megoldani, ahhoz már komolyabb gépek, komolyabb programok kellenek. Több egyenletre van szükség, és több mért adatra. Ezek döntik el, hogy pontos-e a számítás. Ha a mért adatok jók és ezek illeszkednek, akkor viszonylag pontosan lehet elemezni az adott esetet. Igen ám, csak nagyon nehéz egy összetört autóval pontosan rekonstruálni például a baleset előtti súlypontokat. Tehát azt mondom, nem a szoftverek, programok adják a véleményt, hanem a szakértők. A számítógépes végeredmény nem szakvélemény. Az a végeredmények interpretálása. Tehát, hogy megértse a jogalkalmazó is: Magyarországon szabad bizonyítás van. Ez azt jelenti, hogy az eljárásban a szakértői vélemény csak egy a többi bizonyíték között. Ezek mérlegelése alapján kell eldönteni, ki lesz a felelős.

- Eljutottunk a végére Rezesovához. Nem kérhetem, hogy kollégájáról, kamarai elnök-elődjéről, Melegh Gáborról beszéljen, de két dolgot általánosságban meg kell kérdeznem. Etikus-e, hogy egy szakértő a saját fejlesztésű baleseti szoftverét saját maga hitelesítheti - másik minőségében - , mint több különböző funkciót betöltő univerzális ember. És itt van az összeférhetetlenség is...

- A Rezesova-ügyben szakmai kérdésben nem nyilatkozik senki a kamarából és én sem tartom szerencsésnek, mert ez egy folyamatban lévő eljárás. Ugyanakkor az, ami a sajtóban olvasható, hogy a szakértő, aki a sértett oldalán összeférhetetlennek tartotta a perbeli munkáját, a vádlott esetében később pedig nem, teljesen kézenfekvő felvetés.

- Leginkább etikai.

- Etikai, morális kérdés. Hozzátartozik a teljességhez, ha igaz, amit a sajtóban lehoztak, hogy azért, mert egy szakértői testület elnöke a szakértő, aki így összeférhetetlen lenne - nos, büntetőügyben ilyen nem létezik. Műszaki szakértői testület polgári perekben van, büntetőben régen nincsen. Az összeférhetetlenség etikailag, morálisan úgy vetődik fel, hogy aki az egyik irányban elfogult, akkor a másik irányban miért nem az? Ha igaz, amit a sajtó leírt, akkor ezt aggályosnak tartom.

- A szakértő közös könyvet is írt a bíróval?

- A közös könyv engem különösebben nem zavar, mert ettől még a sértetteknek is nyugodtan elvállalhatta volna a szakértést.

- És az a bizonyos szoftver?

- Ez azért nem szerencsés - teljesen mindegy, hogy minek a vezetője valaki - az én erkölcsi felfogásom szerint, mert ha akkreditáltatni akarok egy szoftvert, akkor azt függetlenül kell tenni, még akkor is, ha nagyra becsült tanszékvezető is az illető. Hogy ne csak ugyanaz a név legyen kétszer azon dokumentumon.