Az első másfél nap válogatása, enyhén szólva is felemásra sikeredett. A felemás indulás jobbik oldala, hogy a saját versét gyönyörűen mondó Nagy Lászlóval startolt a program, és másnap Latinovitstól hallhattunk egy ugyancsak gyönyörűen elmondott verset. Jó volt már az első este Kellér Dezsővel, mint istállómesterrel, a cirkusz porondján találkozni, s persze a fellépők között Alfonzóval, Latabárral, vagy Szamócával a Csin-bumm církuszból. (Emlékszik még valaki Keleti Lászlóra, erre a kitűnő színészre, aki az állandóan siránkozó Szamócát szólaltatta meg?)
Kellemes volt látni a 16 zálogba adott lány filmes történetét Krúdy írása alapján és szórakoztató volt találkozni egy igen korai Halló fiúk, halló lányokkal, amikor Antal Imre partnere Halász Judit volt. A fellépők között pedig mára már klasszikusnak mondható zenekarok léptek fel igen-igen fiatalon, mint Szörényiék, a Metró és az Atlasz. Olyan énekesek, mint a még őzike-fiatal Koncz Zsuzsa, vagy Zalatnay Cini. A Kölyökidőben is kellemes volt látni a még valóban kölyökképű Galkó Balázst.
Évszám szerint viszont egyáltalában nem öreg még A templom egere, hiszen csak 1998-ban készült és valószínűleg csak antikapitalista felhangjai miatt került már az első nap a közönség elé. A Játék határok nélkül, ez a minden korábbinál bugyutább nemzetközi vetélkedő aztán alig hiszem, hogy néhány, unalmában a készülék elé ragadt nézőt kivéve bárkit is érdekelt volna. Minden esetre az első másfél nap, amit végignéztem, nem hiszem, hogy sok reményt ad januárban előfizetők gyűjtésére.