Nos, a kérésük meghallgatásra talált, és amikor a sportolók - Gyutai Adrián, Dér Zoltán, Csutak Péter, Borsay Szabolcs és Radák "Radír" János - ismét beléphettek a Mozgásjavítóba, a gyerekek kitörő örömmel fogadták őket. Ám az izgatott suttogás, a csibészes mosoly, a lázas izgalom azt sejtette, hogy ezúttal a gyerekek is készültek a nagy találkozóra. Amikor Locsmándi Alajos intézményvezető betessékelte Gyutait és társait a nagyterembe, a kitörő taps mellett megkezdődött egy olyan előadás, amit sosem felejt el az, aki csak látta. A több mint 120 főt befogadó színházterem zsúfolásig megtelt szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, diákokkal és az intézményt támogató csapattal.
Egy színdarab kelt életre. Maga volt a csoda.
Az egyik pedagógus, Horváth Gábor ötlete volt a zenés mesejáték - Csoda a Mozgásjavítóban -, melyet szívmelengető odaadással adtak elő a gyerekek. A maguk életét, a maguk mindennapjait, a maguk gondjait láthattuk viszont, és azt, miként lehet mégis kerek életet élni.
Csak hinni kell valamiben, csak örülni kell mindennek, amit az élet nyújtani tud.
Mert, ahogy a mesélő is mondta: "Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, a rengeteg erdőn is túl, de még az Óperenciás tengeren és az Üveghegyeken innen, nagyjából, vagy talán egész pontosan ott, ahol a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon áll, a fiú traktusban maradt karácsonykor három diák. Ezek a diákok aztán éjjel, amikor már javában aludniuk kellett volna, nagy szomorúságukban énekelni kezdtek. És akkor egy csapásra megváltozott minden, mert csodák csodája, a hangok életre keltek!"
A zenés mesejátékkal ünnepelték a Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai, Módszertani Intézmény és Kollégium tanulói, és ezzel a mesejátékkal köszönték meg a sportolóknak, hogy gondoltak rájuk.
"Azt hiszem, itt mi kaptuk a legtöbbet. Ami velünk megesett, az az igazi karácsonyi csoda. Ilyen szeretettel nem sok helyen fogadtak minket, nagyon megható volt látni a gyerekek csillogó szemeit. Ilyenkor jövünk rá arra, bizony, sok mindent át kell értékelnünk saját magunkban" - jelentette ki a láthatóan elérzékenyült Gyutai.
A többiek, a csapattársai is szótlanul meredtek maguk elé…
Egészen addig, amíg a gyerekek a kerekesszékeik és szüleik segítségével körbe nem vették őket.
Jöhetett a beszélgetés. Szó esett Karácsonyról, majd közös fotók készültek, s az összejövetel az önfeledt játék együtt.
"Köszönjük, hogy a csapatnak eszébe jutottak az itt tanuló gyermekek, akiknek annak idején egy életre szóló élményt szereztek. Amit tettek, hogy megemlékeztek különféle ajándékokkal a gyerekekre, példaértékű ebben a rohanó, a másikra nem figyelő világban. Átható figyelem kísérte az előadást, ahol többször is felhangzott az ismert karácsonyi ének: Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok… Vendégeink igazi angyalok voltak. Köszönjük a csapatnak, hogy ismét gondoltak ránk, és újra egy-két óra örömet loptak ezeknek a gyermekeknek az életébe" - fogalmazott Locsmándi Alajos intézményvezető.
Amikor eljött a búcsú pillanata, ismét az érzelmeké lett a főszerep. A gyerekek alig akarták elengedni Adriánt és társait.
Amikor távozott a csapat, távolodó lépteiket csillogó szempárok követték.
És ekkor mindenki azt gondolta néhány percre, hogy ő kapta a legnagyobb ajándékot karácsonyra…
