Több ezren vesztették életüket a december 15-én kirobbant erőszakhullámban, amely végigsöpört Dél-Szudán tíz államán. Még többen hagyták el otthonaikat, s kerestek menedéket az ENSZ támaszpontjain, amelyek logisztikai központból menekülttáborokká kezdenek átalakulni. Tegnap tárgyalások kezdődtek a fővárosban a kelet-afrikai közösség soros elnöke, a kenyai elnök és az etióp kormányfő vezényletével.
Jubába hat kelet-afrikai vezető mellett megérkezett az Európai Unió küldötte, Alex Rondos, valamint Kína afrikai különmegbizottja is, hogy zárt ajtók mögött egyeztessenek Dél-Szudán elnökével, értesült az AP amerikai hírügynökség. Salva Kiir és júliusban menesztett alelnöke, Riek Machar állításuk szerint hajlandóak lennének a konfliktus békés rendezésére, azonban a dél-szudáni tájékoztatási miniszter elmondása alapján a tegnap már 11 napja tartó összecsapások alatt párbeszéd még nem kezdődött a két vezető között.
Dél-Szudán a Föld legfiatalabb állama, két éve nyerte el függetlenségét a 2005-ben aláírt békemegállapodás keretében. Az évtizednyi háborúskodás alatt a Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom (SPLA) - a jelenlegi nemzeti hadsereg - vezetett támadást észak ellen. Azonban a kontinens egykoron legnagyobb államától, Szudántól való elszakadás sem hozott békét: az olajban gazdag ország politikailag és etnikailag is megosztott maradt, a milíciák nem tették le a fegyvert. A felkelők Riek Machart választották az új állam alelnökévé, aki júliusi menesztéséig töltötte be ezt a posztot. Míg az államfő a dinka etnikumhoz, addig Machar a nuer törzshöz tartozik - Dél-szudán két legnagyobb etnikuma, amely a kereszténységhez és az iszlámhoz hasonlóan saját nyelvezettel, s hagyományokkal bír.
Az erőszakot végül Machar állítólagos puccskísérlete robbantotta ki december 15-ről 16-ra virradó éjjel. Más hírek szerint az elnököt védő elithadsereg, a Tigrisek dinka és nuer tagjai közt alakult ki harc, amely előbb a fővárosra, majd lassan az egész országra átterjedt. Ezrek (ha nem tízezrek) veszthették életüket az erőszakcselekményekben, s legalább 81 ezer ember kényszerült otthona elhagyására, derült ki az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának adataiból.
A volt alelnök vezette ellenzéki erők elfoglalták a stratégiailag fontos Bor városát, ahogy az olajkitermelés miatt jelentős Unity állam székhelyét, Bentiut is, s számos olajmezőt. Bort a kormányerők kedden ismét irányításuk alá vonták. Bár az Afrikai Unió tűzszünetre szólított a karácsonyi ünnepekre, tegnap is folytak az összecsapások Felső-Nílus állam fővárosában, Malakalban. A kormány szerint az olajkitermelés - amely az állam bevételeinek 98 százalékát adja - zavartalanul folyik.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden a dél-szudáni békefenntartó misszió (UNMISS) állományának megkettőzése mellett döntött, amely így 12500 katonára és 1323 rendőrre bővült ki a polgári lakosság védelme érdekében. A testület elítélte a mindkét fél által elkövetett jogsértéseket, s hangsúlyozta, azok felelőseit bíróság elé fogják állítani. Az Egyesült Államok afrikai parancsnoksága is átcsoportosította erőit a térségben, hogy szükség esetén be tudjon avatkozni Dél-Szudánban. A 10,8 millió fős államban 90 amerikai katonai tartózkodik, amely jelenleg az evakuálást segíti. Számos ország döntött állampolgárainak kimenekítése mellett: német, olasz, francia, svájci, holland, kínai személyeket evakuáltak az országból.
A szemtanúk brutális támadásokról számoltak be a Guardian helyszíni tudósítójának. A Jubában élő Simon K. a kisebbség elleni erőszakról mesélt. A 20 éves fiút több száz társával együtt gyűjtötték be, amiért nem beszélte a dinka nyelvet, s ezért nuerként azonosították. “A Gudele piac melletti rendőrkapitnáyságon zártak be minket. Úgy számoltuk, 252-en voltunk. Az ablakon puskacsövek jelentek meg, s tüzelni kezdtek ránk” - mondja a fiatalember, aki egyike a 12 túlélőnek, aki aztán az ENSZ bázison húzta meg magát. A két napig tartó mészárlást úgy élte túl, hogy a haldoklók s áldozatok tetemeivel takarta be magát.
A dél-szudáni függetlenségért vívott háborúban sérüléseket szerző Gatluak Kual úgy véli, ez már most egy újabb háború. “Itt mindenki elvesztett valakit az elmúlt hét során” - mutat körbe az ENSZ táborban - “Gyermekeink, testvéreink, szüleink gyilkolták meg hovatartozásuk miatt. Mi ez, ha nem polgárháború”.
Vasárnap már harckocsikkal felszerelve indítottak támadást a reguláris erők a Felső-Nílus vidékén. Toby Lanzer, az ENSZ helyi humanitárius koordinátora szerint egy hete még nehéz lett volna elképzelni, hogy az események ilyen irányt vesznek, s ily hirtelen.
A 28 éves Yien K. a főváros külterületén, otthonában tartózkodott hétfő este, amikor tíz óra körül lövések zaját hallotta. Bátyja házában bújtak meg családjával: testvére, annak felesége, egy éves lányuk, s 6 éves unokahuguk. A férfi nem felejti el, amint beroppantak a falak, ahogy tankok hajtottak át otthonukon. A férfiak el tudtak menekülni, de a nő, és a gyermekek életüket vesztették.
Daniel Howden, a Guardian riportere megjegyzi, jól látható a nuerek ellen indított támadások nyoma, az általuk lakott körzeteket, negyedeket, falvakat szinte a földdel tették egyenlővé: romok, füst, kiégett bútorok jelzik, egykor éltek a mára szellemvárossá alakult területeken. Aki tehette, útnak indult a legközelebbi ENSZ központ felé. Alkonnyattól hajnalig tartó kijárási tilalmat vezetett be a Salva Kiir elnökölte kabinet.
“A hadsereg éjjel támad. hallani a fegyverropogást” - mondja egy fővárosi. A kormányerők, az SPLA szóvivője, Philip Aguer azonban tagadja az állításokat, ő “bűnözőket” vádolt meg a támadások, s gyilkosságok elkövetésével. “Attól, hogy katonai egyenruhát hordanak, még nem feltétlen a hadsereg tagjai” - állítja.
Szavai nem vágnak egybe Riek W. beszámolóival. A férfi szombatig maga is az elnöki gárda, a Tigrisek tagja volt. A veterán három évig szolgált a kevert etnikumú egységben, amelynek egyik feladata volt Dél-Szudán közösségeinek egyesítése. Riekről munkatársai sem tudták, hogy nuer, nem is hangoztatta. Az ENSZ bázisra menekült, miután távozott posztjáról, mert az életét féltette, s elborzadt a katonák tetteitől.
A hadsereg - mint mondja - fiatal dinka férfiakat toborzott, akiknek mindennemű katonai kiképzés nélkül fegyvert adtak a kezükbe. “Ezen fiatalok, s azon harcosok, akik ugyanolyan uniformist hordanak, mint én egykor, hajtják végre a támadásokat” - meséli. Riek szerint a kijárási tilalmat arra használják fel, hogy a holttesteket elszállítsák.
Teherautókon szállítják őket a bulldózerek által ásott tömegsírokba a Nílus két pontján, a Juba hídnál, s a Bilpam barraknál.
A több tízezer menekült egyelőre biztonságban van az ENSZ bázisain. A szervezet főtitkára, Ban Ki Mun karácsonyi rádió- és videoüzenetében támogatásáról biztosította a dél-szudániakat, a rivális feleket pedig arra szólította, békés úton rendezzék viszályaikat. “Dél-Szudán veszélyben van, de nincs egyedül” - mondta. Nem mindenki ennyire bizakodó.
Az 51 éves Peter Bey, az ENSZ egyik helyi munkatársa sűrű bocsánatkérések közepette, hogy már hat napja nem volt ideje fürödni, ad hangot aggodalmának. A rendkívüli járatok sorra szállnak fel a kerítés túloldalán, s szállítják biztonságos helyre a külföldi állampolgárokat, mondja. Hozzáteszi: “Láthattuk már a történelemben, ahogy az ENSZ helikopteren mentette ki saját embereit, a helyieket pedig hátrahagyta meghalni Ruandában”.
