Animált világ

Mielőtt valaki félreértené a címet: ez esetben nem a hazai politikai életről esik majd szó, hanem az animációs film műfajáról. (Amit már nem is lehet rajzfilmnek nevezni, mert az eredetileg rajzolt figurák és hátterek olyan háromdimenziós formában jelennek meg, mintha bábfigurákat látnánk díszletben.)

Valószínűleg éppen a sok politikai beszéd ellenében tettek a műsoraikba annyi animációs filmet a tévécsatornák, hogy pihentessék egy kicsit a nézőket. Még el sem tűnt karácsonykor az összes Mikulás a képernyőkről - belőlük is volt elég - máris megjelent Shrek, méghozzá a 3. résszel. Be kell vallanom, ez számomra némi csalódással járt, mert kissé erőltetettnek éreztem most a történetet, amelyben Fiona hercegnő a lázadó, a lenézett Ogrék - a név az északi mitológiában eredetileg emberevő félóriást jelentett - élére áll, és persze Shrek segítségével győznek is.

A figurák persze most is tündériek, a sárkány és a szamár szerelme külön fenomenális, és általában a dialógusok most is poénosak. No de a karácsonyi Shrek után valóságos animációs dömping következett, csak az elmúlt péntek-szombaton. Jött a Madagaszkár az állatkertből szökött - és nem tudni miért, de oda visszavágyó - oroszlánnal, vízilóval, zsiráffal és zebrával , aztán a Mézengúz, az emberiséget mézlopás miatt beperelő kis méhecskével.

Nem maradt el a Jégkorszak ismétlése sem a mamuttal, a kardfogú tigrissel és a szószátyár lajhárral, és még jött Barbie is a Tündértitokkal. Szerencsére a magyarok sem hiányoztak: Dargay Attila rendezésében megint láthattuk a kis Vuk-ot és Szaffit, Jókai Cigánybárójának rajzfilmváltozatát. A példák azt mutatják, hogy az animációs film nagykorú lett és egyre inkább konkurenciája a szórakoztató játékfilmeknek. S hogy többre is képes, mint egyszerű szórakoztatás, azt a magyar animációsok rövidfilmjei bizonyították. (Sajnos azóta elment közülük éppen Dargay Attila és a Hugót és a Toldit készító Gémes József is.)

De a magyar animáció mintha már csak a múltból üzengetne a hazai képernyőkön, mert alig kapnak megrendeléseket a mai tévécsatornáktól. Pedig egy időben nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is a világ egyik legtermékenyebb stúdiója volt a Pannónia gyár.