Lettország elvileg nem túl fontos tényező az euróövezet szempontjából, hiszen teljes gazdasági teljesítményének mindössze 0,3 százaléka esik a balti országra, lakosságának pedig 0,5 százaléka él itt. Ám a bajba jutott euróövezeti tagországok példája is azt mutatta, nem szabad lebecsülni egyetlen országot sem. E
lég csak Ciprus gondjaira gondolni, amely a bankrendszer súlyos helyzete miatt 10 milliárd eurós kölcsönre kényszerült, s hogy további tőkére tegyen szert, hatalmas adóteherrel sújtotta a 100 ezer euró feletti betéteket. A 2,1 milliós Lettország ma már ismét mintaállamnak számít az Európai Unión belül. Gazdasági növekedése 2014-ben eléri a 4,1 százalékot, ami a legmagasabb arány az euróövezetben. A munkanélküliek száma mindeközben csökken.
Mivel a lettek az euróövezet tagjaivá válnak, 200 millió eurót kell az uniós mentőcsomag rendelkezésére bocsátaniuk. Ez azt jelenti, hogy Rigának kell finanszíroznia az egyébként még mindig magasabb életszínvonalon élő görögök adósságának egy kis részét. Felmerül a kérdés, akkor mégis miért éri meg bevezetni az eurót?
Valdis Dombrovskis kormánya azt hangoztatja, hogy a lett gazdaság csak jól jár ezzel. Az ipari cégek számára fontos fegyvertény, hogy nem kell többé az átváltásból származó mellékes költségeket fizetnie. Az állam a jövőben olcsóbban juthat hitelhez is.
Ez volt a hivatalos magyarázat a belépés előnyeit illetően. Az egész kérdés azonban összetettebb ennél. Az euró bevezetése ugyanis nem kizárólag gazdasági kérdés Lettország számára. Egyfajta állami dogmává vált, olyan fontos céllá, amely metaforája annak, hogy az ország képes önerőből, a legnagyobb nehézségek közepette is fennmaradni, növekedni.
Sokan az ország önállóságának kivívását emlegetik ezzel kapcsolatban: a szovjet érában elképzelhetetlennek látszott, hogy a lettek egyszer ismét önálló országban élhetnek, ám a kilencvenes években kitartásuknak köszönhetően megvalósulhatott a nagy álom.
Lettországban a többi balti országhoz hasonlóan valósággal szárnyalt a gazdaság 2000-2007 között. A növekvő bevételeknek és az olcsó hiteleknek köszönhetően ezen időszak alatt csaknem megduplázódott a gazdaság teljesítménye. A válság 2008-as beköszöntével azonban Riga száguldani kezdett lefelé a lejtőn. Úgy tűnt, minden vívmány odavész.
A hitelek ára hirtelen megnőtt, ami a teljes bankrendszert komoly veszélybe sodorta, s a deficit folyamatos növekedését eredményezte az is, hogy az ország többet importált, mint exportált. Csődközeli helyzetbe került az ország egyik legnagyobb hitelintézete, a Parex is.
Az államcsőd elkerülésének egyetlen módja volt: Lettországnak hitelt kellett felvennie az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Utóbbi szakértői azt tanácsolták az ország vezetésének, mielőbb értékeljék le az ország nemzeti valutáját, a latsot. Ezáltal ugyanis olcsóbbá válik az export, s keresettebbek lesznek külföldön a lett termékek. Ha azonban teljesítették volna az IMF kérését, az egyben azt is jelentette volna, hogy hosszú időre le kell mondani az euróövezethez való csatlakozásról.
A lats árfolyammozgását 2005-ben kötötték az euróéhoz, amely alapfeltétele volt annak, hogy az ország bevezethesse a közös uniós valutát. Az is gondot jelentett, hogy a hitelek nyolcvan százalékát euróban folyósították. A lats leértékelése ezért a háztartások megélhetését sorolta volna veszélybe.
Riga végül a sokkterápia mellett döntött. Jelentősen csökkentették a béreket, megszorító intézkedések sorát vezette be a kormányzat. A 2009-es és a 2010-es évben Lettország gazdasági teljesítményének negyedét vesztette el. A munkanélküliség megnégyszereződött, s elérte a húsz százalékot. Mintegy százezren nem láttak más lehetőséget, s elvándoroltak szülőhazájukból. Mindemellett a kormány az áfa 18-ról 21 százalékra való növelése mellett is döntött.
Riga mindent alávetett az euróövezeti csatlakozásnak. Hogy megérte-e a sietség vagy sem, ezt csak a jövő döntheti el. A lakosságot azonban egyelőre nem sikerült meggyőzni a közös európai valuta bevezetésének szükségességéről: a lettek mindössze fele támogatja. Ugyanakkor Rigának jó esélyei vannak arra, hogy az euróövezeti csoporton belül is éltanulóvá váljék.
A munkanélküliség már "csak" 11,9 százalékos, s az export szárnyal. Érdekes módon azonban az IMF nemrégiben közölt tanulmánya szerint a gazdasági sikerek nem függnek össze közvetlenül a szinte példátlan megszorításokkal. A lett csoda oka inkább az, hogy 2009 óta jelentősen javult az eladott termékek minősége.