Talán a január eleji szabadságolások miatt, de egyetlen illetékes állami tisztségviselőt sem sikerült elérnünk a budapesti Szabadság téren építendő, az 1944-es német megszállás 70. évfordulójára készülő emlékművel kapcsolatban. Mint megírtuk, a vonatkozó december 31.-i kormányhatározatból éppen a projekt legfontosabb adatai nem derülnek ki, azaz, hogy kinek az ötletére, mennyi pénzből és pontosan milyen céllal készül emlékmű. Bár a rendeletet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jegyzi és Lázár Jánost, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, valamint Fürjes Balázst, a fővárosi nagyberuházásokért felelős kormánybiztost bízza meg azzal, hogy egyeztessen a - fideszes Rogán Antal vezette - V. kerületi önkormányzattal, csak a Kormányzati Információs Központ (KIK) adott ki rövidke tájékoztatást.
A közlemény ráadásul csupán az alaptörvény preambulumára hivatkozik: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének. Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra". A KIK szerint "ennek szellemében döntött a kormány, hogy a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából emlékévet tart, valamint felállítja Magyarország tragikus német megszállásának emlékművét", ezen lépéseivel pedig a kabinet "minden magyar áldozat előtt lerója kegyeletét".
A KIK egyébként a Mazsihisz közleményére reagált, amely "fájó és szomorú üzenetnek" tekinti az emlékműre vonatkozó kormányzathatározatot. Mint fogalmaztak, a döntés módja és gyorsasága a hazai és a nemzetközi zsidó közösségen belül egyaránt kétségeket és komoly aggodalmat kelt. A Mazsihisz ugyanis "csak és kizárólag" olyan emlékévet tart elfogadhatónak, amely tényleges és érdemi lehetőséget biztosít a nyílt és termékeny társadalmi vitára. "Olyanra, amelynek során a magyar zsidó közösség tragédiájával kapcsolatos megemlékezésekről nem gyors, hanem érdemi döntések - ez esetben történészi, művészi, szakmai és közéleti vita - nyomán határoznak" - írták közleményükben. A Mazsihisz ezért felszólította a felelős döntéshozókat: a gyors emlékműállítás helyett a társadalmi megbékélés előmozdítását helyezzék előtérbe. "Úgy gondoljuk, emlékműállításnak nem a társadalmi párbeszéd kezdeténél, hanem annak lezárásakor lehet helye" - fogalmaztak, és egyúttal kérték Rogán Antal polgármestert, hogy az emlékmű felállításához ne járuljon hozzá.
Az Együtt-PM szerint nem a megszállásnak, hanem az ellenállásnak kellene emlékművet állítani, az ellenállókra, a hősökre és az áldozatokra kellene emlékezni. Juhász Péter társelnök úgy vélte, az emlékezés módját közös üggyé kell tenni, nem ráerőltetni a fővárosra és az országra. "Az Együtt-PM szövetség elfogadhatatlannak tartja a kormányzó többség közmegegyezést megkerülő ámokfutását szoborállítási, utcaelnevezési ügyekben, vagy a múlt értékelését és értelmezését kisajátító lépéssorozatát, mellyel az oktatási-nevelési tartalmat kizárólag saját politikai céljai, világképe szerint kívánja befolyásolni, meghatározni" - fogalmazott Juhász Péter, aki felszólította az ügyben illetékes Miniszterelnökséget és a kerület vezetését, hogy a projektet függesszék fel, a megemlékezés tartalmának, módjának és helyének kiválasztásába pedig vonják be a történész szakma és a civilek képviselőit is.
Árnyaltabban fogalmazott lapunknak Varga László történész. Szerinte ugyanis "értelmet kap" a Szabadság téren álló második világháborús szovjet hősi emlékmű azzal, hogy ugyanazon a téren egy másik emlékmű a német megszállásra hívja fel a figyelmet, hiszen jelzi: éppen ez ellen küzdöttek a szovjet katonák. A történész szerint nem redukálja le a magyar állam felelősségét a holokausztban az, hogy a kormány a történelmünk egyik jelentős eseményének 70. évfordulóján emléket akar állítani. Hiába állítja ugyanis a jelenlegi kormánypártok által elfogadott alaptörvény preaumbuluma, hogy az 1944. március 19.-i német megszállással a magyar állam elvesztette a legitimitását, valójában csak részben veszítette el - fogalmazott Varga László.
Miközben egyre több ellenzéki és nemzetközi kritika éri a kormányt illetve a Fideszt, hogy támogatja, eltűri a legalábbis vitatott megítélésű Horthy Miklós kultuszának építését, a Jobbik gőzerővel lobbizik ennek érdekében. A radikális párt most egy Horthy-emléknap kijelölését akarja elérni. A jobbikos Hegedűs Lorántné és Novák Előd tavaly december 9-én nyújtott be a parlamentnek határozati javaslatot "November 16-ának, Budapest vörös terror és román megszállás alóli felszabadulásának, valamint Horthy Miklós bevonulásának emléknappá nyilvánításáról." A javaslat indoklása lényegében Horthyt dicsőíti. A javaslattevők szerint ugyanis a kormányzó - akinek regnálása alatt meghozta a zsidótörvényeket a parlament és megkezdődött a zsidók gettóba zárása, majd deportálása - "politikusként és emberként is példát mutatott tisztességből, helytállásbólés önfeleláldozásból (...) a mai napig az utolsó igazi magyar államférfi". A javaslat indoklása - melyben az emléknap szó már nem is szerepel - kifejti továbbá, hogy Horthy "életpályájának, tetteit vezérlő eszméknek (...) hiteles megsimerése nemzetünk erkölcsi és szellemi megújulásának elengedhetetlen feltétele."
Az emléknap kilobbizása bizonyára vigasz lenne a Jobbiknak, amely tavaly egyenesen Horthy-emlékévvé nyilváníttatta volna 2013-at, ezt a javaslatot azonban a Fidesz a parlamenti szavazásig sem engedte. A kormánypárt illetve képviselői máskor viszont kifejezetten bátorítják a Horthy-kor iránti nosztalgiát. Tavaly szeptemberben Horthy újratemetésének 20. évfordulójára Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke emlékezett, Siófokon Horthy fiának szobrát avatta fel Hende Csaba honvédelmi miniszter, korábban pedig a kormány "feltámasztotta" az eredetileg Mária Terézia által létrehozott, majd 1938-ban Horthy Miklós által újraalapított Szent István Rendet. A korszak restaurációjának szándéka tetten érhető a Kossuth tér 1944-es arculatának visszaállításában és abban is, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta a közterületek nevei közül száműzték az antifasiszta ellenállókét, viszont utcanevet kapott az antiszemita Wass Albert és Nyirő József, valamint több szobra van Horthy mellett a kormányzó "kedvenc" antiszemita írónőjének, Tormay Cécile-nek is. Egy fővárosi fideszes polgármester és egy államtitkár pedig fővédnöki szerepet vállalt a Vitézi Rend bálján, ahol Horthy lovasszobrára gyűjtöttek adományokat.
Mint arról lapunk beszámolt, a Horthy-emléknapról szóló javaslatot jegyző Hegedűs Lorántné a Horthy-szobor avatók védelmében még országgyűlési határozatban lobbizik a kormánynál a gyülekezési törvény módosításáért is. A Vona Gábor Jobbik-elnökkel közösen benyújtott javaslat álságosan szót sem ejt Horthyról, illetve a november 3-i, a Hegedűs Loránt református lelkész vezette Szabadság téri templom előterében tartott szoboravatóról, úgy tesz, mintha a november 3-i esemény csak istentisztelet lett volna, a templom előtt kiabálók pedig a vallásukat gyakorló református hívek ellen vonultak volna utcára.
