Egyebek között Afrikában és még más tájain a világnak. (Az egyik, Afrikában játszódó novella éppen arról szól, hogy egy katonai teherautón, egy véletlen üléscsere mentette meg az életét. Bizonyára sok más, hasonló véletlennek is köszönheti, hogy 94 évesen még közöttünk van.)
Aztán a közel sem mindig "boldog békeévek" során, első feleségével, mintegy fél évszázadon át hűséges társával, Fehér Klárával bejárták az egész világot és erről gyakran írásban is beszámoltak. A kötetben közölt 24 novella közül több játszódik még külföldön, egyebek között Velence árkádja alatt, ahol többször is megfordult.
Mégis az otthon, sőt: szűkebben a családi otthon, írásainak igazi terepe, közege. Legfőként ő is itt van otthon, ahol ezt a közeget kell bemutatni. "Budapest az otthonom, a lakásunk, a bútoraink, a könyveink, az anyám mosolya, az apám komolysága…" írja például az És a Duna folyik című novellájában.
Általában is a környezet pontos megjelenítése írásainak az erénye, amelynek háttere előtt sorsok, jellemek robognak át, néha szédítő iramban jelezve egy-egy életutat. Érdekes, hogy legtöbb írásának nincs csattanója, természetesen a szót nem a humorisztikus formájában értve.
Nincs olyan drámainak is mondható meglepő fordulata, ami visszafelé is bevilágítaná az eseményeket, jellemeket. Az élet folyik tovább ezeknek az írásoknak a végén, amint hogy a valódi életnek sincs végső csattanója. Csak epizódjai lehetnek egy életfolyamatnak, mint a kötet most már 94. évében járó szerzőnek.
