"Aki Orbán Viktort bántja, minket is bánt" - ilyen transzparenst vittek a tömegben tavaly október 23-án a békemenet felvonulói. De ki védi meg azokat, akiket Orbán Viktor bántott meg? Egyáltalán kik ők? Szinte nincs olyan rétege a társadalomnak, amely az elmúlt években ne szenvedte volna meg valamilyen módon a kétharmados Fidesz-hatalmat.
Ugyan a magát a nemzeti együttműködés kormányának nevező Orbán-kabinet első lépése a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának elfogadása volt, a kormánynak mostanra a társadalom szinte minden rétegét sikerült maga ellen fordítania.
A teljes alsó- és a középosztályt például a 16 százalékos, egykulcsos adóval, mivel ezzel az adózók 80 százaléka rosszabbul járt. Több százezer közmunkás önbecsülésébe gázolt bele a kabinet azzal, hogy fideszes politikusok szerint meg lehet élni a 47 ezer forintos bérből, amihez ráadásul sokszor csak megalázó körülmények között juthatnak hozzá az érintettek.
A kormány a hallgatókat a keretszámok körüli huzavonával illetve a "nemtandíj"-ként elhíresült képzési hozzájárulás bevezetésével és a "röghöz kötéssel" sérette meg, a pedagógusokat pedig előbb az életpályamodell halogatásával, majd annak bevezetésével is. Az agráriumból élők széles rétegét is semmibe vették azzal, hogy új "földesúri" réteget hoztak létre a földpályázatokkal. Ez nem a családi gazdaságokat, hanem a Fideszhez köthető oligarchák gyarapodását szolgálta.
A nyugdíj előtt álló egyenruhásoktól és más ágazatok jogosultjaitól a korengedményesilletve korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét vették el, a leendő nyugdíjasoktól a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikat "einstandolták", míg a jelenlegi nyugdíjasok egy része már csak bármikor elvonható, csökkenthető ellátást kap.
Lapunk felkérésére két szakszervezeti vezető, Székely Tamás, az MSZSZ alelnöke, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke és Mendrey László a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke a munkavállalókat, illetve a pedagógusokat érintő legfelháborítóbb intézkedéseket összegezte. Farkas Zsombor szociálpolitikus pedig a kormány közmunkaprogramját elemezte.
Székely: totális támadás a munkavállalók ellen
Soha nem volt még ilyen súlyos helyzetben az érdekvédelem: az elmúlt éveket a munkavállalók jogainak a sárba tiprása, a "hangos" szakszervezetek elnémítására tett kísérletek, és a dolgozók megfélemlítése jellemezte - összegezte tapasztalatait a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) alelnöke. Székely Tamás, aki egyben a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke is, a legsúlyosabb döntések közt említette, hogy az országos érdekegyeztetés megszüntetését követően, szakmai egyeztetés nélkül átírta a kormány a munka törvénykönyvét, ami szerinte "totális támadás a munkavállalók ellen". Ez az egyik oka, hogy szerinte drámaian romlott a munkavállalók helyzete, emberek százezrei dolgoznak kiszolgáltatva, bizonytalanságban.
A magán-nyugdíjpénztárak megszüntetését erőfitogtatásnak értékelte, amellyel a kormány elérte a célját, "a teljes létbizonytalanságot". A korengedményes nyugdíj eltörlése, valamint a korkedvezményes rendszerbe tartozó munkakörök listájának tervezett megkurtítása egyértelműen bizonyítja, hogy a jelenlegi hatalom semmibe veszi a munkában megfáradt, a folyamatos műszakban évtizedek alatt megrokkant idős embereket, s kíméletlenül átgázol az esendőkön is - tette hozzá Székely. A rezsicsökkentést olcsó propagandafogásnak nevezte az alelnök, aki szerint ez ráadásul kétélű fegyver: a díjcsökkentés miatti bevételkiesést a dolgozókon próbálja "behozni" a szolgáltató, ezért szinte kivétel nélkül elbocsátások fenyegetik az embereket majd' minden érintett cégnél.
Bírálta Székely azt is, hogy a a hatalom igyekszik gyengíteni a szakszervezetek erejét is: minden eszközzel megosztaná, egymás ellen fordítaná vezetőiket. Felháborítónak nevezte, hogy miközben az ország vezetése mindent elkövet, hogy megszűnjön a szakszervezeti mozgalom lényege, a harcos és hatékony kiállás a munkavállalókért, a miniszterelnök milliárdokat költ látszatkonzultációkra. "Levelek millióit küldi az embereknek azt állítva, hogy érdekli a véleményük, pedig csak színjáték az egész, nincs mögötte valós, s főleg nincs értékes tartalom". Székely azzal zárta értékelését: ha Orbán Viktort komolyan érdekelné a "népe", akkor nemcsak a kormány szekerét tolókkal, hanem válogatás nélkül mindegyik nagy szakszervezet vezetőjével tárgyalóasztalhoz ülne, és odafigyelne a szakmai véleményükre.
Nem akkor, nem annyit, és nem úgy
A kormánykoalíció az első pillanattól kezdve világossá tette, hogy célja hatalmának választási ciklusokon átívelő megtartása. Ennek megvalósításához nélkülözhetetlen az iskola feletti hatalom megszerzése. Az oktatási államtitkárság - szó szerint alkalmazva a jezsuita elvet, miszerint "a cél szentesíti az eszközt" - gátlástalanul söpör el minden eltérő véleményt, és tagadja le a hibákat. Nem akármilyen bűvészmutatvány volt úgy halmozni a "sikertörténeteket", hogy közben százmilliárdokat vontak ki az oktatásból.
Kampányba kezdtek, melynek célja az addigi oktatáspolitika hibáinak felnagyítása, a valóban létező hibák miatti elégedetlenség ki- és felhasználása volt. Ebben sikerrel építettek a csalódott, alulfizetett, frusztrált pedagógus társadalom irracionális csodavárására. Negédes szirénhangok sorjáztak a tanártársadalom erkölcsi, anyagi és szakmai megbecsüléséről. Elég, ha csak az 2010-es azonnali béremelés ígéretére gondolunk, mely előbb "jelzésértékűre" zsugorodott, majd elfelejtődött.
A mindenkori hatalomgyakorlók kiváló eszközét nem az EMMI-ben találták fel, viszont alkalmazták az ókori rómaiak kedvencét: a "divide et impera!" elvét. Kíméletlenek voltak a megosztásban, majd uralták az így keletkezett "teret". Kárvallottjai ennek a diákok, a szak- és szakmai szervezetek.
A tankötelezettség leszállítása, a nemzeti alaptanterv követelményeinek súlyos - és tegyük hozzá indokolatlan - megnövelése, a szakoktatás "átalakítása" (tönkretétele), az egyentankönyv, egyentanmenet kierőszakolása, az államosítás, a KLIK, az ideológia (politika) megjelenése az iskolai mindennapokban - mind arról tanúskodnak, hogy a múltat végképp el kell törölni. S akkor még nem szóltunk a korporatív Nemzeti Pedagógus Karról…
Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem tennénk említést pozitívumokról. Ilyen például a három éves kortól kötelező óvodába járás, az egész napos iskola, a mindennapi testnevelés, és persze a béremelés. Kár, hogy az egészet, mint ahogy magát a törvényalkotást is, áthatja az ötvenes évek voluntarizmusa. Például a béremelés: nem akkor, nem annyit, és nem úgy. S hogy mindenkit visszaküldtek a startvonalra? Hát igen… de lehet portfóliózni!
Az oktatás olyan, mint a házépítés. Sok macera, míg felépül, lakhatóvá, otthonossá válik. Lerombolása egyszerűbb, gyorsabb. A korántsem tökéletes, de javítható "házat" lerombolták. Az újnak már az alapjai is korszerűtlenek. A hatalom birtokosai elrontották. "Nem kicsit, nagyon". Csak győzzük helyrehozni…
