Előfizetés

A jó elnyeri jutalmát

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2014.03.10. 06:45
János vitézt Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vezető színésze adja FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Az elaljasult gonosz állandóan jelen van a Vidnyánszky Attila rendezte János vitézben. A Szűcs Nelli által játszott gonosz mostoha egyfolytában ott ólálkodik valahol a színpadon, végig követi Jancsi vándorlását a Nemzeti Színház deszkáin.

A Szűcs Nelli alakította ádáz mostoha kever-kavar, ármánykodik. Egyáltalán nem rút banya, nagyon is nő, még ha mókásan, csámpásan is jár, de azért öntetszelgően szereti észrevétetni magát, imádja, ha bámulják, el van telve saját bájaival. Tán még vonzódik is Jancsihoz, mint az Alföldi Róbert rendezte János vitézben az Udvaros Dorottya által játszott mostoha.

Mint tudjuk, nem ebből lett a parlamentig hatoló botrány, hanem abból, hogy Alföldi a harmadik felvonást egy aluljáróba helyezte, és a rút jövő, a riasztó perspektíva megtestesüléseként Iluskából prostituáltat csinált.

Most nem lesz botrány, mert Iluska és Jancsi úgy révbe érnek, hogy csak na, lézerfények cikáznak, gyönyörű, színpompás, akár a földkerekséget, de Tündérországot mindenképpen jelképező, hatalmas gömb forog, éteri zene szól, és eljön a haza, család, sírig tartó boldogság ideje, ahogy a Nemzeti Vidnyánszky korszakának első premierjén, a Vitéz léleknek a végén.

De ez a produkció sokkal jobb, mutatja a rendező oroszlánkörmeit, bár még mindig nem annyira kiegyenlített, mint a legnagyobb produkciói. A Johanna a máglyán előadásában azt éreztem, hogy szinte mindenki csak apró csavar a giga koncepcióban, most ennek sok tekintetben a fordítottja történik.

A tömegesen jelenlévő színi egyetemisták nem személytelen masszát alkotnak, egyéniségek ragyognak ki a sorból, és elsöprő energiákkal töltik fel a produkciót. A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves, meg a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének másodéves hallgatói.

A produkció úgy indul, hogy egy tulipános ládából előkotorják a János vitézhez szükséges kellékeket, elkezdik őket birtokba venni, belódul tőlük a fantáziájuk, és nekifognak Petőfi elbeszélő költeményének előadásába. Színház a színházban szituációt látunk, és ez végig hangsúlyos marad. A fiatalok hol civilként vannak jelen, és mondják csapatosan, máskor akár rövidebb részt egymástól stafétában átvéve egyedül is a szöveget.

De közben akár táncolnak, énekelnek, erős gesztusokkal, arcjátékkal szintén jelzik a történethez való viszonyukat. Máskor pedig beöltöznek huszároknak, vagy éppen égetnivaló zsiványoknak, a történet résztvevőivé válnak, és epizódszerepeket is megtestesítenek.

János vitézt Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vezető színésze adja, aki igencsak jó választás. Nagy hősszerepekben, például Bánk bánként, Hamletként láthattuk már, nem csupán szép szál termete, markáns férfiassága miatt ideális az ilyen feladatokra, hanem rendkívül erőteljes művész.

Soha nem elégszik meg ideális testi adottságaival, ezúttal sem csak azt teszi hitelessé, hogy bomlanak utána a francia udvarban a nők, hanem azt is, hogy érzékeny, sebezhető, le is kaszabolhatnák, számtalan szituációban ott hagyhatná a fogát, ha egyszerű parasztlegényből nem nőne fel a mind nehezebb feladatokhoz, ha a történet végére nem pallérozódna érett férfivá.

Iluskát a még egyetemista Zsigmond Emőke alakítja, ő sem csak falujában, és végül Tündérországban van jelen, ábrándképként meg-megjelenik máshol is, tehát a mesebeli tökéletes jó, a makulátlan tisztaság, ártatlanság és a mostoha személyében az egyértelműen elvetemült sötét gonosz két pólusa végig jelen van. Varga József még, aki kiemelten jelen van, ő látja el a nagyobb epizód szerepeket, például ő a Jancsit elcsapó gazda, vagy a francia király.

A színen tartózkodik még két kisfiú, meg egy kislány, ők komoly érdeklődéssel, mint gyerekek, akiknek mesét olvasnak, követik az eseményeket, de olykor ugyancsak mondanak szöveget, vagy éppen belesodródnak a cselekménybe, hogy végül aztán már Tündérországba is eljutva, a beavatási szertartás befejezésekor, temérdek mindent megtanulva, tulajdonképpen átvegyék János vitéztől a stafétabotot.

Miközben a szövegből elég sok elhangzik, minden mozgásban van, Berecz István koreográfus intenciói szerint sűrűn táncra is perdülnek a szereplők, a magyar folklórra alapozva. Még Olekszandr Belozubnak a díszletei is mozognak, kihasználva a Nemzeti grandiózus színpadtechnikáját. A szintén Belozub tervezete jelmezekkel, a nagy szereplőgárda tudatos elrendezésével festői a látvány.

És ehhez hozzájárul a szintén népi ihletettségű, de dzsesszes és klasszikus elemeket felhasználó igen hangsúlyos zene. Vidnyánszky, ahogy szokta, összművészetre törekszik. Olykor kedvesen ironizál, amikor például a huszárok lovai biciklikre szerelt jókora bábuk, vagy az elkószáló bárányok kicsi, pálcán mozgatható figurák.

Azt a gondolatot viszont halálosan komoly következetességgel végig viszi, hogy az igazság, az erkölcs, a hűség útjáról nem lehet letérni, és aki képes a megfelelő ösvényen maradva, valamennyi megpróbáltatást kiállni, az végül elnyeri méltó jutalmát. Mesebeli ez így, de hát Petőfi műve ugyancsak mese. Az előadás diákosan szertelen, ez okozza egyenetlenségeit is, de összességében eleven, humorral teli, életörömet sugárzó.

Ötven éve van hangja a csendnek

Göbölyös N. László
Publikálás dátuma
2014.03.09. 18:38

Egy utánozhatatlan gitárakkord-bontás, majd egy nem kevésbé legendás kezdő sor: „Hello, darkness, my old friend”. Ötven éve, 1964. március 10-én csendült fel először Paul Simon szerzeménye, a Sounds of Silence,  a Simon and Garfunkel duó előadásában, első albumukon, a  Wednesday Morning 3 A.M-en.  A magány, az emberi kommunikáció lehetetlenségének melankolikus dala igazi diadalmenetét három évvel később kezdte el és vált a 60-as évek nagy ellenkulturális hulláma egyik jelképévé.

Mike Nichols filmrendező bábáskodott a mítosz születésénél. A diploma előtt című 1967-es kultuszfilm főcímzenéje lett a dal. Az amerikai középosztály, az establishment álszentségének egyszerre ironikus és romantikus kórképe, Dustin Hoffmannal a főszerepben, egyike volt az első olyan filmeknek, amelyben a rocknak dramaturgiai szerepe volt. Simon és Garfunkel volt az úttörő a  Sounds of Silence-szel, a Mrs. Robinsonnal és a Scarborough Fair-rel. A duó még azon a nyáron a Monterey-i popfesztiválon óriási sikert aratott, és éveken át ők voltak az amerikai folk-rock balladák legnépszerűbb előadói, akik a gyönyörű dallamok mellett polgárjogot szereztek a költői szövegeknek is.

A dal, bár látszólag a mindennapi emberek félelmeiről és bánatáról szól, sokan  a John F. Kennedy elnök meggyilkolása okozta nemzeti sokk életérzését olvassák ki belőle a mai napig. Nyilván ezért is használták fel a 2006-os Bobby című filmben, ami a Robert Kennedy elleni merényletről szól, majd 2009-ben a Watchmenben, abban a jelenetben, amelyben JFK gyilkosát temetik. És az sem lehet véletlen, hogy Paul Simon ezt a dalt énekelte el egy szál gitárral 2011. szeptember 11-én a New York-i terrortámadások 10. évfordulóján a Ground Zero Memorialnál, hiszen, ha valahol és valamikor hallani lehetett a döbbenet csendjét, akkor az 9/11 volt.

Simon és Garfunkel az évtizedek során többször szétváltak, majd újra összeálltak, turnéztak. E sorok írójának 1982 tavaszán a párizsi Hyppodrome d’Auteuil-ön szorult össze a szíve, amikor a koncert végén, naplementekor énekelték el a Csend hangjait. Hetvenezren hallgatták egy nemzedék halk himnuszát lélegzetvisszafojtva, gyertyalángerdőben…

Német kitüntetést kapott Konrád György

Konrád György Kossuth-díjas magyar írót, szociológust a keresztények és zsidók közötti megértésért végzett munkájáért a Buber-Rosenzweig-éremmel tüntette ki vasárnap Kielben a keresztény-zsidó párbeszéd ösztönzéséért dolgozó német egyesületek munkáját összefogó Német Koordinációs Tanács.

A kitüntetést A testvériség hete nevű rendezvénysorozat megnyitó ünnepségén adták át Schleswig-Holstein tartomány fővárosában.
Torsten Albig tartományi miniszterelnök Konrád Györgyöt méltatva kiemelte, hogy a magyar író "elszántan küzd a nyitott és toleráns társadalomért, és felemeli szavát a rasszizmus és antiszemitizmus ellen".
Hozzátette: Konrád György az európai egység eszméjének és a különböző kultúrákból származó emberek békés együttélésének elkötelezett híve.

A kitüntetés azt szolgálja, hogy "bátorítsa önt az elkötelezettségében" - mondta a szociáldemokrata párt (SPD) politikusa.
Szombaton a schleswig-holsteini tartományi gyűlésben tartottak ünnepséget Konrád György tiszteletére. Felszólalt többek között a tartományi gyűlés elnöke, Klaus Schlie, a konzervatív CDU politikusa, aki kiemelte, hogy a magyar író "a szabadságért, a békéért és az igazságért küzd".

A Buber-Rosenzweig-érmet Martin Buber osztrák zsidó származású vallásfilozófus és Franz Rosenzweig német zsidó származású történész, filozófus emlékére alapították 1968-ban. Az évente adományozott elismerést eddig mások mellett Friedrich Dürrenmatt svájci író, drámaíró, Richard von Weizsäcker volt német államfő és Joschka Fischer volt német külügyminiszter kapta meg.

Az érmet mindig A testvériség hete megnyitó ünnepségén adják át. A rendezvénysorozatot 1952 óta tartják meg évente, a fővédnök a mindenkori német államfő. A Német Koordinációs Tanács (Deutscher Koordinierungsrat) csaknem száz társadalmi szervezetet fog össze.