Az elnöki iratok közzétételéről 1978-ban elfogadott törvény (Presidential Records Act) értelmében elvileg 2013 januárjában - 12 évvel Clinton leköszönése után - elérhetővé váltak a 42. elnök két hivatali időszaka során keletkezett bizalmas fehér házi iratok.
Az amerikai Nemzeti Archívum és a William J. Clinton Elnöki Könyvtár azonban csak idén kezdte meg ezek nyilvánosságra hozását. Március közepén már a második dokumentumcsomagot "bontották fel". A 33 ezer oldalnyi irat közül 8 ezer feldolgozásával még nem végeztek, a többit idén sorra közzéteszik.
Ügyvédek és szakértők gondosan áttanulmányoznak minden dokumentumot. Clinton kérheti, hogy bizonyos iratokat zároljanak, de a nyilvánosságra hozatalról a végső döntést mindig a hivatalban lévő elnök, jelen esetben Barack Obama hozhatja meg.
Ronald Reagan és idősebb Bush után Bill Clinton a harmadik elnök, akinek közzéteszik az iratait.
Régebben az elnöki archívum a Fehér Ház volt lakójának személyes tulajdonát képezte. A republikánusok ugyan politikai megfontolásokat gyanítanak a Clinton-iratok lassú publikálása mögött, de a CNN hírtelevízió emlékeztetett rá: ifjabb Busht is bírálták, mivel nem kezdte meg időben a Reagan-iratok kiadását.
A legnagyobb érdeklődést a 2000. évi drámai elnökválasztásról szóló iratok keltették. Al Gore, Clinton alelnöke félmillióval több szavazatot kapott, mint George W. Bush, mégis veszített a floridai újraszámlálási komédia, s a legfelsőbb bírósági beavatkozás nyomán.
Clinton és Gore között feszültségek voltak a kampány során, nem utolsósorban a Monica Lewinsky-botrány miatt.
Nyilvánosságra kerültek most Clinton egyik utolsó elnöki beszédének szövegvázlatai. A beszédírók látnivalóan kínlódtak, hogyan fogadtassa el az elnök a közvéleménnyel Gore vereségét. Az első verziók még "kettészakadt nemzetről" szóltak, s azt hangsúlyozták, hogy "súlyosan sérült a demokratikus folyamat".
E részeket utóbb kihúzták a szövegből, túl negatívnak minősítve e megfogalmazásokat. Az sem került be, hogy Clinton szerint túl sokat költöttek televíziós hirdetésekre és túl keveset a szavazógépekre. A későbbi változatokban a választási rendszer reformját javasolták, de úgy találták, túl sok szó esik az elbukott voksolásról. Clinton e beszédben jelentette be, telefonál ifjabb Bushnak, hogy kezdjék meg a hatalomátadás előkészítését.
Clinton első elnökségének egyik mélypontja a demokraták 1994-es veresége volt a félidős kongresszusi voksoláson. A tanácsadók nem hagyták, hogy az elnök magára vállalja a felelősséget, pedig ő maga önkritikusan akart reagálni. "Olyan lenne, mintha fehér zászlót lengetne" - vélekedett az elnök fő kampánystratégájával, James Carville-lel vitázva másik bizalmasa, Paul Begala.
Michael Waldman beszédíró azt javasolta, vizsgálják meg, miként kezelték a hasonló kudarcot korábbi republikánus elnökök, Nixon, Ford, Reagan és idősebb Bush. Néhány belvita épp olyan, mintha "Az elnök emberei" (eredeti címén West Wing) valamelyik jelenetében hangzana el. Nem véletlen, hogy a sorozat ihletője jórészt a Clinton-féle Fehér Ház volt.
Számos diplomáciai irat is nyilvánosságra került, köztük Tony Blair volt brit kormányfő washingtoni látogatásainak dokumentumai. A négyszemközti megbeszélések átiratait nem teszik közzé, mivel nemzetbiztonsági érdekeket sértenének. A stáb levelezéséből annyi kiderül, hogy Bill és Tony a vita hevében nem fékezte magát, sok "négybetűs" szót kellett ugyanis kigyomlálni a szövegből.
Brit vonatkozású esemény volt az is, amikor Clinton a feleségét küldte 1997-ben Londonba, Diana hercegné temetésére. Egy külügyi feljegyzés szerint azt tanácsolták, hogy Hillary, mint "a legtekintélyesebb vendég", mondjon néhány szót a sajtónak, de ne válaszoljon kérdésekre, nehogy "belekeveredjen a királyi család egyre rémesebb belháborújába".
A 42. elnök tanácsadói 1998-ban, a Kennedy-gyilkosság 35. évfordulója közeledtével szorgalmazták, hogy Al Gore alelnök, s maga Clinton is sürgesse az oroszokat, adják át a - hivatalosan magányos merénylőnek tekintett - Lee Harvey Oswalddal kapcsolatos anyagaikat.
Amikor végül sikerrel jártak, s az 1999-es G8-as csúcson Borisz Jelcintől megkaptak 80 aktát, az egyik nemzetbiztonsági tanácsadó rögtön gyanakodni kezdett, mi van, ha az orosz hírszerzés meghamisította az iratokat.
Már az első csomagban előkerültek a Hillaryt legérzékenyebben érintő részek. Clinton 1993-ban a feleségére bízta az egészségbiztosítási reformot, de ez akkor is nagy vitákat váltott ki, s a Hillary vezette munkacsoport terve elbukott a kongresszusban. Az iratokból kiolvasható: az elnök tanácsadóit aggasztotta a First Lady politikai aktivitása, s megpróbálták őt a "hagyományos elnökfeleség" szerep felé irányítani.
Sajtótitkára, Lisa Caputo például felvetette, hogy használják ki 20. házassági évfordulójukat a Hillaryról kialakult kép javítására. Javasolták például, lépjen fel főzőműsorokban. Egyik bizalmasa, Mandy Grunwald a Lewinsky-botrány után azt tanácsolta Hillarynek, hogy "viselkedjen természetesen".
Mellesleg ő okította a politikai pályára készülő First Ladyt 1999-ben arra, hogy ha feltesznek neki egy kérdést, terelje a szót abba az irányba, amit ténylegesen mondani akar.
Bill Clinton ellen a fehér házi gyakornoklánnyal, Monica Lewinskyvel folytatott viszony letagadása, eskü alatt tett hamis tanúvallomás miatt alkotmányos vádemelési eljárást indítottak 1998 decemberében, de végül felmentették. Feszült várakozás előzte meg az eljárás közben, 1999 januárban mondott elnöki üzenetét.
A beszéd fogalmazásakor Clinton gondolatai az impeachment körül forogtak. Amikor kollégái azzal tréfálkoztak, mi történne, ha az egyik meghívott infarktust kapna a kongresszusi karzaton, az elnök megjegyezte: "Szörnyű lenne, ha meghalna, nem? De jól jellemezné a szerencsémet ebben az évben".
Népszerűek lettek a Clinton-dokumentumok, különösen az iratok szélére rajzolt ábrák, vicces megjegyzések miatt is, melyek közül sokat megosztottak twitteren. A National Journal tudomása szerint az elnök egyik beszédírója, a karikaturistának is kiváló Jeff Shesol volt a skiccek többségének alkotója. Shesol twitteren azt üzente: utólag úgy látja, jobban tette volna, ha többet rajzol és kevesebbet ír.
