Előfizetés

Csontvázak a stadionban

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2014.03.25. 06:45
Für Anikó, Patkós Márton, Kókai Tünde és Znamenák István
Stadionlelátó lett az Örkény Színház Hamlet előadásának fő díszlete, betölti csaknem az egész színpadot. A Bagossy László által rendezett produkcióban piros székeken ülnek a felhevült szurkolók, itt tombol az istenadta nép. 

Nincs nagyon egyénisége az általában hangos drukktábornak, az Örkény Színház előadásában rendszerint egyszerre éljeneznek a masszává olvadó tagjai, a Bagossy Levente tervezte lelátón. És üvöltve, magukból kikelve gyalázkodnak, nemigen fordul elő, hogy valaki kilóg a sorból.

Baj is lenne belőle, meg aztán minden bizonnyal úgy idomították, butították el őket, hogy marionettekként könnyedén dróton lehessen valamennyiüket rángatni. Megjelenik közöttük Znamenák István alakításában az új király, Claudius. Sebtében megemlékezik az elhunyt királyról, az öreg Hamletről, és már hinti is határozott eltökéltséggel, jó szónoki képességekkel, az új igét, vagy, ha úgy tetszik, új parancsolatot. Ami ellen nincs apelláta.

Nyomatékosan hangsúlyoz bizonyos szavakat, hogy kétséget kizáróan mindenki hajszálpontosan értse miről is van szó, de közben azért kicsit enervált, unott, mint aki maga sem hisz igazán a közlendőjében, meg némiképp ennyi is terhére van, túlzásnak tartja, hogy ilyen szinten is bíbelődni kell az alattvalókkal. Akik pedig üdvrivalgásban törnek ki, zászlót lobogtatnak, lábdobogtatva tombolnak, szitkozódnak, gorombaságokat üvöltenek, ahogy belefér.

Für Anikó, Patkós Márton, Kókai Tünde és Znamenák István

Für Anikó, Patkós Márton, Kókai Tünde és Znamenák István

Für Anikó játssza Gertrud királynét, Ignjatovic Krisztina jelmeztervező az utolsó divat szerint öltözteti, amúgy is elég rezzenéstelen arcát még jókora napszemüveggel leplezi. Olyan, mint egy diplomata feleség, aki reprezentálni kénytelen, de sok beleszólása nincs a dolgokba.

Ahogy lényegében senkinek sem. Polgár Csaba Hamletjének is arra kell rájönnie végül, hogy itt sok tekintetben sínre kerültek a dolgok, és a sín vakvágány, a semmibe, a pusztulásba viszi az országot, Dániát, a temérdek bólogató János között már szinte nincs mit tenni, beteljesül a végzet.

Ezért Hamlet a szokásosnál is nyugtalanabb. Vitustáncot jár keze-lába, igyekszik valahogy levezetni az állandó feszültséget, van benne valami színészies, pózol, leplezni igyekszik a nyugtalanító gondolatait, éles esze neurózissal párosul, de hát végtére is ilyen közegben bizonyos mértékig mindenki idegbeteg. Hamlet igyekszik kitörni ebből a tébolyból, de ez már a lehetetlenséggel határos.

A behemót lelátó lidércesen összeszűkíti a teret, jelképesen is mutatja, hogy nincs mozgástér. A káosz, felfordulás közepette nincs hová menekülni, ez a stadion börtönhöz hasonlatos. És ebben a totális káoszban Gálffi László megformálásában Hamlet meggyilkolt apjának szelleme egyáltalán nem öblös hangú vészt jósló hős.

Csaknem suttogó alak, aki sok tekintetben a józan ész szavát képviseli, és rávilágít arra, mi veszett azzal, hogy már nem ő a király. Gálffi adja a színészkirályt is, ebben az esetben sem falremegtetően szaval, hanem ugyancsak visszafogott, de feszültséggel teli, ő a művész, akinek van rálátása a dolgokra, de nem nagyon van több lehetősége annál, minthogy jelzi a bajt.

Ezt teszi mellette Pogány Judit is, aki színész-királynéként azt érzékelteti, milyen lenne egy valójában méltóságteljes királyné. A szűk tér nem tesz lehetővé sok akciót, ezért Bagossy László rendezésében a belső átfűtöttség, a szöveg erőteljes mondása, az apró rezdülések különösen hangsúlyossá válnak, amikor ez nem így történik, némiképp fárasztóvá, monotonná lesz a produkció, hogy aztán újra felélénküljön.

Csuja Imre Poloniusa tipikus talpnyaló, akinek megvan a taktikázáshoz a magához való esze, de a művészetet képtelen befogadni, amikor a darabbeli színészek lépnek fel, korlátoltságában zacskót csörget, cukrot potyogtat szét, csörgő mobilt vesz fel, és még bele is beszél.

Mint valamennyi Shakespeare darabnak, természetesen a Hamletnek is van humora, de ebben a produkcióban nem feltétlen minden poén, ki- és beszólás ül. Vajda Milán és Ficza István Rosencrantz, illetve Guildenstern alakításában az az érdekes, hogy csaknem galamblelkű embereknek ábrázolják Hamlet barátait, akik bármennyire is tisztességesek voltak korábban, kénytelen-kelletlen, de beállnak a sorba, a hatalom bérencei lesznek.

Ebben a közegben Norkov Máté Horatiojának lényegében nem osztottak lapot, ahogy igazi szerelmi fellángolásnak sincs helye, ezért Kókai Tünde Opheliája nem több áldozatnál, akit szinte észre sem vesznek. Polonius fia, a Patkós Márton megformálta Laertes sem nagyon rúg labdába, itt anélkül, hogy mérgezett tőrrel vívna Hamlettel, is bekövetkezne a tömeghalál.

A Dóra Béla adta Fortinbras az öldöklés, polgárháború után nyegle, jól öltözött, magabiztos fiatalemberként érkezik, amikor a stadionban már csak csontvázak tömkelege látható. Egy tolmács norvégul magyarázza neki mi történt itt, de nem különösebben érdekli.

Vele jönnek még norvégok, fecserészve bámészkodnak, kedvvel fényképezkednek, mintha érdekes múzeumban lennének. Birtokba veszik a teret, az országot, mostantól kezdve az övék, az ami volt itt, nyomtalanul tűnik el. Bagossy rendezése bizony nem a remény színháza.

Köztér - Hírérték

Egy pillanatra elmorfondíroztunk, tényleg csak egy futó gondolatkísérlet erejéig, mi lesz például a rádiós hírszerkesztőkkel, ha az ellenzék nyeri a választásokat. Rendre az derül ki ugyanis (bármilyen hírműsort hallgatva), hogy a naponta végzett munkájuk finoman szólva nem emlékeztet ennek a szakmának a nyomaira sem. Lehetne esetleg arra gondolni, hogy a megfelelési kényszer irányítja a műsorok összeállítását, és akkor rendben lesz egy másik kormány regnálásakor is, a talpnyalás ugyanis nem rendszerfüggő, de ennek kicsi a valószínűsége.

A Déli krónika vezető híre semmiképpen sem lehet egy hosszas, riportokkal tűzdelt tudósítás a határon túli magyaroknak a március 24-én kezdődő személyes szavazásáról. Ha nincs ennél fontosabb belpolitikai hír (van), akkor az ukrajnai helyzet elé semmi sem kerülhet - a szakma szabályai szerint. Persze, ha az ukrajnai helyzet változatlanul megoldhatatlan feladat elé állítja a hivatalos magyar politikát, és általa a magyar hírharsonát, akkor nincs min csodálkozni. Akkor az is érthető, hogy a legnagyobb terjedelemben most is Simon Gábor ügyével foglalkozik a Magyar Rádió déli krónikája. Amely ügynek most éppen semmilyen hírértéke nincs.

Tehetetlen a hatóság, hiába van törvény

Publikálás dátuma
2014.03.25. 06:07
Zeng az utca FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Lomtalanításkor hajnaltól késő estig hangos az éppen érintett budapesti utca. A lakók mérgelődnek, mert időnként valóságos közelharc folyik a még használhatónak vélt tárgyakért. Pedig a járdákra kihelyezett lomok tulajdonosa a törvény szerint már a Közterület-fenntartó. Aki elvesz belőlük, tolvajnak minősül. Elméletben, mert a rendőrség és a közterület-felügyelet is tehetetlen velük szemben. 

"Lomtalanításkor két-két közterület-felügyelő és rendőrjárőr dolgozik a kerületben, reggel 8-tól este 8-ig folyamatosan járják a kijelölt területeket. Segíti őket hét területi felügyelő, hat járőr páros, valamint több helyi polgárőr" - mondta érdeklődésünkre Fábián Gyula, a XIII. kerületi Közterület-felügyelet vezetője. "Ennek ellenére tehetetlenek vagyunk, a lom között turkálóknak legfeljebb fel tudjuk hívni a figyelmét, hogy a törvény szerint éppen lopnak".

A lomizók alaposan felkészülnek a szabályok kijátszására. Ajándékozási szerződést iratnak alá a lakóval, amikor látják, hogy egy nekik tetsző tárgyat visz ki a házból. Erre viszont nem készült fel a törvény. Fábián Gyula hozzáfűzte: ahhoz, hogy a rendőrség eljárhasson, sértetti nyilatkozatot kellene kapnia a közterület-felügyelettől, amiben bizonyítják, hogy a lomizók által elvitt holmi a cég tulajdona volt. Ez pedig életszerűtlen.

Ilyen esetekben a rendőr-közterület felügyelő kettős jelenlétének egyetlen célja marad csak: betartatni a rendet, hogy a lomizók ne lármázzanak, ne történjen garázdaság, ne vesszenek össze a kitett tárgyakon, valamint, hogy ne akadályozzák a közlekedést. "Azt is gyakorta tapasztaltuk, hogy a lomizók kartonpapírt helyeznek ki az adott ház melletti fára, amin jelzik a konkurenciának, hogy az ide kitett lomokból csak ők válogathatnak. Ez jogtalan területfoglalásnak és engedély nélküli hirdetmény elhelyezésnek minősül, és akár százezer forintig terjedő bírsággal büntethető" - hangsúlyozta a felügyelet-vezető. Nehezíti a rendőrök, és a közterület-felügyelők dolgát, hogy a kivetett helyi bírság adók módjára nem hajtható be, amivel persze a hivatásszerű lomizók tisztában is vannak.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerint a lomtalanításból élőkkel szemben a törvény szigorú szankciókat ír elő. Az 50 ezer forint alatti lopás szabálysértés, az 50-500 ezer forint közötti értékű vétség, ha azonban a szemét eltüntetése "haszonszerzésre irányul", az már két év szabadságvesztéssel büntethető. Ha pedig a rendőrök tetten érnek valakit, akár még köztisztasági szabálysértés miatti helyszíni bírságot is kivethetnek rá - ötezertől 300 ezer forintig. Ám, egy neve elhallgatását kérő FKF illetékes szerint a törvény 2013. januári életbelépése óta nem tud olyan esetről, amikor a "lom-birtokos" cég lopás ellen feljelentést tett volna a rendőrségnél.

A lomtalanításról egyébként minden település önkormányzata saját hatáskörben dönt. Az FKF évente egyszer ingyen viszi el a budapesti házak elé kitett lomokat.  A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. megkeresésünkre azt válaszolta, hogy a társaságnak semmilyen hatósági jogköre nincs, így nem intézkedhetnek a lomokat eltulajdonítókkal szemben. Szükség esetén bejelentést tesznek a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságnál, vagy a rendőrségen.

Elkerülhetők lennének a lomtalanítással együtt járó rendezetlen állapotok, igaz pénzbe kerülne. A lakóházaknak ugyanis lehetőségük van arra, hogy egyeztetett időpontban konténert rendeljenek az FKF-től, s abba gyűjtsék időről-időre kidobandó tárgyaikat.

Kapcsolódó
Hová tegyük lomjainkat?