Franciaország;önkormányzati választások;Nicolas Sarkozy;Le Figaro;Francois Hollande;

2014-03-27 06:32:00

Elnökök háborúja Franciaországban

"Hadiállapotban" szavaztak a franciák múlt vasárnap az önkormányzati választások első fordulójában. A tét nem volt csekély, de sorsdöntő sem, három év múlva derül majd ki, hogy változatlanul a szocialisták kormányoznak majd, vagy visszatér-e a jobboldal. Sarkozy volt elnök "üzent hadat" az utolsó pillanatban azzal, hogy a volt NDK "ávós módszereinek" alkalmazásával vádolta meg utódát, Francois Hollande-ot.

Különös izgalom nem előzte meg a múlt vasárnapi első fordulót, a szokásos demokratikus hangulat volt, de Nicolas Sarkozy, a 2012-ben bukott hajdani jobboldali elnök a pénteki Le Figaro két teljes oldalas haragos cikkében puskaporossá tette a levegőt.

Gyanús ügyletek célkeresztben
A sajtó a két politikus szópárbaja nyomán azonnal elindította a kommentárok áradatát. Mindenekelőtt a háttér jól ismert részleteinek a fölidézésével is. Azzal, hogy Sarkozy korábbi ügyei ismét fölbukkantak a távoli múltakból is. Például az a gyanú, hogy 2012-es elnökválasztási költségeinek eléggé tetemes részét állítólag Kadhafi bukott líbiai elnök fedezte, a kampány pénzügyi határait, törvényt szegve messze túllépte, a szélsőjobboldallal cimboráló tanácsadója rejtve magnóján rögzítette kijelentéseit, és az utóbbi hónapokban mindez csokorba gyűjtve visszatért. Még hozzá a konzervatív táborban, fölszítva annak belső feszültségeit. A volt elnök korábbi hallgatását a hozzá közelállók szerint is éppen most, az törte meg, hogy a Médiapart című internetes forrás egybegyűjtve tette közzé őket. Egyik Sarkozy-tanácsadó jelentette ki a Le Monde szerint, hogy a hajdani államfő úgy vélte, ha hónapokon keresztül hízik ez a publikáció, lehetetlen hallgatásba burkolóznia. Állítólag ez adta az indítékot a Le figarós megszólalásához. Csakhogy a francia sajtóvilág sokszínű, a nem is mindig baloldali szerkesztőségek búvárkodni kezdtek archívumaik adataiban és előásták, hogy azokat a titkosszolgálati módszereket, lehallgatási, adatgyűjtési lehetőségeket annakidején éppen Nicolas Sarkozy vezette be, amikor még elnökké választása előtt, Chirac kormányzatának belügyminisztereként szállt hadba a baloldal ellen. Igaz, az őt követő szocialisták nem vonták vissza e módszereket, de nem is tettek hozzájuk. Általános visszhangját tekintve tehát a Le Figaro kirohanás bumerángként szállt vissza.

Azzal vádolta a jelenlegi baloldali államvezetést, sőt a szocialista államfőt, hogy a hajdani NDK titkosszolgálati eszközeivel igyekszik lehetetlenné tenni őt, a három év múlva esedékes elnökválasztásokra.

Szerinte rázúdította az egész "megfigyelési apparátust", a lehallgatókat, a politikai rendőröket, nappal és éjjel szimatoltak utána.

A Le Figaro maratoni cikke már az első mondatával drámai légkört igyekezett teremteni.

"Sokáig haboztam - írta - mielőtt megszólaltam. Két éve hallgatási fogadalmat tettem, amelyet azonban most meg kell szakítanom.

Azért cselekszem így, mert köztársaságunk szent demokratikus elveit szokatlan erőszakkal és minden skrupulust félrelökve, lábbal tiporják".

És következnek a konkrétaknak mondott vádak, a sajtóból értesült róla, hogy nyolc hónapja lehallgatják minden telefonbeszélgetését, akárcsak ügyvédeivel folytatott tárgyalásait. "Mivel szórakoznak? - tette föl a kérdést. Kacagni lehetne mindezen, ha nem az alapvető köztársasági elvekről volna szó.

Úgy látszik egyértelmű, Franciaországban alaposan megváltoztak az emberi jogok". És utána robbant a nagyágyú.

"Mintha mindez kivonata volna 'A mások élete' című német filmnek, amely föltárta a hajdani Kelet-Németországban működő kommunista titkos rendőrség, a Stasi tevékenységét. Nem valahol a világon ennek és annak a diktátornak a tevékenységéről volna szó ellenfeleivel szemben, hanem Franciaországról".

Érthető, hogy a szokatlanul hosszú Le Figaro cikk a múlt péntek óta lázba hozta egész Franciaországot.

Amikor ez a harcias írás megjelent, Francois Hollande köztársasági elnök éppen Brüsszelben tartózkodott az Európai Uniónak az ukrán válságról szóló csúcsértekezletén. A francia tudósítók nyomban megostromolták őt, de Hollande a kérdésekre szűkszavúan válaszolt. "Nem szállok vitába senkivel és semmivel.

Minden hasonlítgatás bármelyik diktatúrával elviselhetetlen. A mi országunk demokratikus, büszkén tartja tiszteletben az emberi jogokat. Ebben nem lehet helye semmiféle kétségnek. Nekem, mint köztársasági elnöknek az a hivatásom, hogy garantáljam az igazságszolgáltatás függetlenségét, a hatalmi szervezetek önállóságát, akárcsak a jogvédelmet, az ártatlanság vélelmét, az ítéletek tiszteletben tartását, az alkotmánybíróságiakét is.

A jog betartása kötelességük a bíráknak, hogy az ügyvédek is ebben a szellemben tölthessék be hivatásukat. Ezen elvek alkalmazása garantálja az állampolgárok bizalmát a köztársasági intézményekben". És Hollande le is zárta rövid mondandóját: "e tárgyban nem óhajtok többet mondani" - jelentette ki.

A volt jobboldali államfő annyit kétségtelenül elért, hogy az önkormányzati választások első fordulója előtt a figyelmet alaposan sikerült elterelnie. Úgy tíz napig. A jövő vasárnap ellenben mindenki, aki szavazni megy, már arra ügyel, kit tisztel meg bizalmával a nagyvárosok polgármesteri posztjára.

Például Párizsban is, ahol az előrejelzések szerint évtized után is marad a baloldali, szocialista vezetés, a korábbi férfi polgármestert hölgy követheti. Utána meg csupán 2017-ben várható igazi nagy tét, ki lesz akkor az elnöki palota ura és kié lesz a kormánytöbbség. Közben semmi jelentősebb esemény, Sarkozy viszont eleve türelmetlen, hogy ő költözhessen majd vissza az Élysée-be, ezért mostani mértéktelen viszketegsége is.