Közelkép - Műkincsvadászok

Valószínűleg Robert M. Edselnek köszönhető, hogy a világ  megismerkedett a műkincsvadászokkal, és valószínűleg George Clooney-nak köszönhető, hogy kellő híre ment világszerte a műkincsvadászoknak.

A film után, ha lehet, még izgalmasabb olvasmány maga a könyv, Robert M. Edsel elképesztő bulldogkitartással létrehozott munkája, a Műkincsvadászat. A magyarul nemrégen megjelent tekintélyes formátumú és több mint 400 oldalas munka olyan, mintha az ember egy igazi, vérre és pótolhatatlan kincsek fennmaradására vagy elpusztulására menő krimit olvasna.

Aminek minden egyes mozzanata igaz, és aminek néhány mozzanatát már ismerjük. Edsel ugyanis, miközben azokról a minden tiszteletet megérdemlő amerikai és angol múzeumi szakemberekről ír, akik a normandiai partraszállást követően egy-egy hadtesthez beosztva a nácik által szisztematikusan összerabolt illetve megsemmisíteni szándékozott európai műkincsek védelmére szegődtek el, ezt a nem mindennapi tevékenységet a világháború eseményeibe ágyazva mutatja be.

De az, amit megismerünk a műkincsvadászok nem egyszer életveszéllyel járó munkájából, s a háttérben zajló őrületes harcok eseményeiről, mind-mind személyes élmény alapján kerültek be Edsel könyvébe. Ettől az az élvezetes személyesség, amely a könyv másik nagy erénye a hiteles dokumentáltságán kívül.

Levelek, visszaemlékezések, jelentések, titkos listák s egyéb dokumentumok ezreit kutatta fel a szerző, s ezek alapján írta meg lebilincselő elevenséggel - ugyancsak személyre bontva - egy-egy műkincsvadász kitartó és hősies munkáját.

Hogy miként bukkantak Vermeer, Leonardo, Rubens, Michelangelo művei és más pótolhatatlan alkotások, a múzeumokból, templomokból, magángyűjteményekből összerabolt mérhetetlen mennyiségű művészeti kincsek nyomára, milyen embertelen körülmények között teljesítették elvállalt missziójukat, arról beszél ez a könyv lebilincselően. Hősökről, akikről eddig semmit sem tudtunk.

(Műkincsvadászok, Libri Kiadó)

Szerző

Dés Mihály: 77 pesti recept

A pesti Barokk című regénnyel tavaly debütált Dés Mihály most egy receptgyűjteménybe ojtott családrénnyel rukkolt elő. Nem is családregény, inkább, ahogy a szerző fogalmaz anyaregény a 77 pesti recept című könyv.

Dés Magda - nem csak Dés Mihály, hanem Dés László zeneszerző nagymamája is -, aki unokái számára egyszerűen Sütimama néven volt ismert, 1923-ban Klingenberg Magdolnaként látta meg a napvilágot a Pest megyei Örkény faluban.

"Majdani szakácstehetségére nem lehetett következtetetni sem a születési körülményeiből, sem a családi hagyományaiból, sem pedig az életben való elindulásából.  A főzéshez való különleges képességét nemcsak a saját gyerekkorában sikerült gondosan eltitkolnia, de - ami sokkal rosszabb - a miénkében is." - írja a szerző. 

Sőt: " a szójátékokra hajló, kedves, szeleburdi Sütimamából se volt benne semmi. Gyerekként én egy örökké elfoglalt, szigorú, szép, számonkérő asszonyra emlékszem, akinek sohasem lehetett eléggé a kedvére tenni, és aki - ha úgy adódott és bizony néha úgy adódott, hogy adódott - minden gond nélkül lekevert nekünk egy frászt.

Nyoma se volt benne a mindent megértő és megbocsátó Sütinagyinak, aki az unokák kapcsán arra oktatta a már szülővé vált kölkeit, hogy nem szabad kiabálni, büntetni, mert a gyereknek mindig igaza van."  

A könyv erről a metamorfózisról is beszámol, s természetesen megismerteti az olvasót a Sütimama legjobb receptjeivel, melyeket mi magunk is elkészíthetünk.  Ugyanis szerzőjüknek egyik fő parancsolata a "ne vacakolj!" volt.

Az ételek egyszerűek, egészségesek, és amennyire a magyar konyha engedi, még könnyűek is. A jó étvágyat kívánság mellé a jó olvasást is érdemes hozzámondanunk.

Szerző
Frissítve: 2014.04.01. 22:00

Dés Mihály: 77 pesti recept

A pesti Barokk című regénnyel tavaly debütált Dés Mihály most egy receptgyűjteménybe ojtott családrénnyel rukkolt elő. Nem is családregény, inkább, ahogy a szerző fogalmaz anyaregény a 77 pesti recept című könyv.

Dés Magda - nem csak Dés Mihály, hanem Dés László zeneszerző nagymamája is -, aki unokái számára egyszerűen Sütimama néven volt ismert, 1923-ban Klingenberg Magdolnaként látta meg a napvilágot a Pest megyei Örkény faluban.

"Majdani szakácstehetségére nem lehetett következtetetni sem a születési körülményeiből, sem a családi hagyományaiból, sem pedig az életben való elindulásából.  A főzéshez való különleges képességét nemcsak a saját gyerekkorában sikerült gondosan eltitkolnia, de - ami sokkal rosszabb - a miénkében is." - írja a szerző. 

Sőt: " a szójátékokra hajló, kedves, szeleburdi Sütimamából se volt benne semmi. Gyerekként én egy örökké elfoglalt, szigorú, szép, számonkérő asszonyra emlékszem, akinek sohasem lehetett eléggé a kedvére tenni, és aki - ha úgy adódott és bizony néha úgy adódott, hogy adódott - minden gond nélkül lekevert nekünk egy frászt.

Nyoma se volt benne a mindent megértő és megbocsátó Sütinagyinak, aki az unokák kapcsán arra oktatta a már szülővé vált kölkeit, hogy nem szabad kiabálni, büntetni, mert a gyereknek mindig igaza van."  

A könyv erről a metamorfózisról is beszámol, s természetesen megismerteti az olvasót a Sütimama legjobb receptjeivel, melyeket mi magunk is elkészíthetünk.  Ugyanis szerzőjüknek egyik fő parancsolata a "ne vacakolj!" volt.

Az ételek egyszerűek, egészségesek, és amennyire a magyar konyha engedi, még könnyűek is. A jó étvágyat kívánság mellé a jó olvasást is érdemes hozzámondanunk.

Szerző
Frissítve: 2014.04.01. 22:00