A film után, ha lehet, még izgalmasabb olvasmány maga a könyv, Robert M. Edsel elképesztő bulldogkitartással létrehozott munkája, a Műkincsvadászat. A magyarul nemrégen megjelent tekintélyes formátumú és több mint 400 oldalas munka olyan, mintha az ember egy igazi, vérre és pótolhatatlan kincsek fennmaradására vagy elpusztulására menő krimit olvasna.
Aminek minden egyes mozzanata igaz, és aminek néhány mozzanatát már ismerjük. Edsel ugyanis, miközben azokról a minden tiszteletet megérdemlő amerikai és angol múzeumi szakemberekről ír, akik a normandiai partraszállást követően egy-egy hadtesthez beosztva a nácik által szisztematikusan összerabolt illetve megsemmisíteni szándékozott európai műkincsek védelmére szegődtek el, ezt a nem mindennapi tevékenységet a világháború eseményeibe ágyazva mutatja be.
De az, amit megismerünk a műkincsvadászok nem egyszer életveszéllyel járó munkájából, s a háttérben zajló őrületes harcok eseményeiről, mind-mind személyes élmény alapján kerültek be Edsel könyvébe. Ettől az az élvezetes személyesség, amely a könyv másik nagy erénye a hiteles dokumentáltságán kívül.
Levelek, visszaemlékezések, jelentések, titkos listák s egyéb dokumentumok ezreit kutatta fel a szerző, s ezek alapján írta meg lebilincselő elevenséggel - ugyancsak személyre bontva - egy-egy műkincsvadász kitartó és hősies munkáját.
Hogy miként bukkantak Vermeer, Leonardo, Rubens, Michelangelo művei és más pótolhatatlan alkotások, a múzeumokból, templomokból, magángyűjteményekből összerabolt mérhetetlen mennyiségű művészeti kincsek nyomára, milyen embertelen körülmények között teljesítették elvállalt missziójukat, arról beszél ez a könyv lebilincselően. Hősökről, akikről eddig semmit sem tudtunk.
(Műkincsvadászok, Libri Kiadó)