cigányság;Szále László;

2014-04-07 07:47:00

Közelkép - Ráckeve, Pokolhegy

Egyik legközvetlenebb barátom, Szále László publikált riport könyvet a Noran Librónál, "Pokolhegy" címen. Maga úgy jegyzi a kötet alcímében, hogy "befejezetlen riport". Szerintem is befejezetlen, mert sajnos nincs mód a végére jutni, ilyen jelenkori társadalmunk állapota. A cigányságról szól a könyv, viszonyairól, egyáltalán nem vidám. De nem is riportkönyv, mint maga is említi szerény visszafogottsággal. Sokkal több annál, szubjektív szociográfia, az őszinteség szándékával. Szále László ráckevei, onnan soha nem szakadt ki. Nála alkalmasabb szerző kevés akad, aki az ott élő cigányság és nem cigányság sorsáról a hitelesség szándékával beszámolhatna.

Azért járta végig az általa kitűnően ismert Pokolhegyet, mert érzi, tudja, a cigánykérdés ma nemzeti sorskérdés. A még túlélt, de azért teljesen nem elszunnyadt antiszemitizmus mellett a közéletnek ma az egyik legmérgezőbb tünete, veszedelme. Szále úgy tér haza a ráckevei Pokolhegyre, hogy barátai közé érkezik. Akik vallanak neki, a cimborának mondják el élményeiket. Az általánosítás félrevezetne, mert vannak Szále Lászlónak olyan Pokolhegyről indult cigány barátai, akik az elmúlt évtizedekben, mert szakadatlanul élt bennük a vágy, csak kiemelkedtek, révbe értek, hűségesek maradtak a helyhez, ahonnan indultak.

És mindenki másnál jobban élik át, hogy mind reménytelenebb a helyzet. Van, aki igyekszik boldogulni, ha szerencséje van sikerül is neki, csak éppen az állandóság és a tartósság ígérete nélkül, mert a többség sorsa egyelőre kilátástalan. Kivált azért, mert a pillanatnyi kormánypolitika nem őszinte, a szándékai távol állnak attól, hogy igazi és tartós megoldásra törekednék.

Szále László, éppen szociográfiai elszántságából fakadóan maga is fürkészi a kibontakozás lehetőségeit, ezzel is zárja az esszéjét. És ha egészen nyersen nem vallja is be, mondataiból azt a végkövetkeztetést olvashatjuk ki, hogy a leghalványabb reménysugarat sem látja fölfedezni. A közeljövőre szinte semmit.