Kiket rejt az álarc?
Kelet-Ukrajnában álarcosok foglalják el a regionális hivatalokat ugyanúgy, mint a Krímben. Az orosz médiumok szerint önvédelmi erőkről van szó, Kijev orosz katonákat, terroristákat emleget. Az orosz televíziók jól felfegyverzett, szervezett, felségjelzés nélküli katonákat mutattak Szlovjanszkban, akik „önvédelmi erőknek” nevezték magukat.
Hasonló fegyveresek voltak láthatóak Luhanszkban, Donyeckben, Harkivban, Mariupolban. Egyes fegyveresek annyit közöltek, hogy ők a „délkelet hadseregének” részei. Kezdetben a szeparatisták inkább a nagyobb városokban léptek fel, ám láthatóan változtattak stratégiájukon, s inkább a kisebb városokra koncentrálnak, amelyeket könnyebben el tudják vágni a külvilágtól.
De kik lehetnek az álarcok mögött? Ukrajna azt ígérte, hogy csütörtökre, a Genfben megrendezendő Ukrajna konferenciára bizonyítékokkal áll elő, s igazolni fogja, hogy orosz katonákról és a titkosszolgálat embereiről van szó. Másfél hete olyan hírek láttak napvilágot, hogy az „önvédelmi erőket” valójában köztörvényes bűnözők alkotják, akiket Rinat Ahmetov, Ukrajna legtehetősebb embere fizet.
Ezek csak találgatások, kézzel fogható bizonyíték nincs. Amikor egy orosz televízióban megszólaltattak egy férfit, aki azt állította magáról, hogy eldöntötték, ő irányítja a várost, az oroszbarát tüntetőknek láthatóan fogalmuk sem volt arról, ki az illető. Vagyis a tüntetők egy része biztosan nem a városban élt. A CNN donyecki tudósítója szintén úgy értesült, az oroszbarát erők igen jól szervezettek, ami arra utalhat, hogy nem helyi erőkről van szó.
A hadiiparra fájhat Vlagyimir Putyin foga
Miért lenne annyira fontos Oroszországnak Kelet-Ukrajna? Bár a régióban köztudottan jelentős szénbányászat zajlik, ennél egy fontosabb szempont is lehet: az ukrán hadiipar, ami persze már messze nem olyan fontos, mint régen, de jelentős tényezővé lehetne felfejleszteni. Minden második páncélost, illetve interkontinentális rakétát Kelet-Ukrajnában állították elő.
Az űrkutatás számára nélkülözhetetlen hordozórakétákat, valamint a műholdakat szintén ebben a régióban állították elő. Az orosz hadihajó-állomány negyven százaléka a Fekete-tengeri ukrán gyárakból származik. A Szovjetunió szétesésekor a hadiipari vállalatok 14 százaléka marad ukrán területen. Akkoriban a 700 üzem 1,4 millió személyt foglalkoztatott.
A nemzeti össztermék egyharmadát állították elő. Az eltelt húsz évet azonban e cégeknek csak egy része élte túl. Legtöbbjük az állam kezén maradt, s az Ukroboronprom Holding részeivé váltak. Mintegy száz vállalatban 120 ezren dolgoznak, a forgalom 1,6 milliárd dollár évente. Ez a GDP-nek mindössze egy százaléka, miközben a Donyeck-medencében a nehézipar részesedése 16 százalék.
Ezek a számok azonban semmit sem árulnak el a hadiipari szektor stratégiai jelentőségéről Oroszország számára. Kelet-Ukrajnában olyan vállalatok működnek, amelyek fontos alkatrészeket állítanak elő az orosz fegyverek számára. Ezeket már csak amiatt sem zárták be, mert sok régi fegyver forgalomban maradt Oroszországban. Legfeljebb csak továbbfejlesztették őket.
A szovjet-érában a hadiipart több tagköztársaságban bonyolították le. Oroszország ezen 1991 után sem változtatott. A hadiipar így garancia volt arra, hogy a volt tagköztársaságok jó viszonyban maradjanak Oroszországgal. Ukrajna esetében azonban ebben a tekintetben is változások történtek.
Március végén ugyanis az ideiglenes kijevi kormányzat úgy döntött, leállítja hadiexportját Oroszországba. „Igen, tény, hogy ez komoly bevételkiesést jelent” – közölte az Ukroboronprom újonnan kinevezett vezetője hozzátéve, hogy legalább nem fegyverzik fel az „ellenséget”.
Az új kijevi stratégia a belföldi erők minél jobb felfegyverzése lett, a kormányzat szerint ez az exportra is kedvező hatással lehet. Nagy kérdés persze, hogy ez a stratégia mennyire ültethető át a gyakorlatba – jegyzi meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Sok vállalat ugyanis szinte elválaszthatatlan Oroszországtól, kifejezetten az ottani fegyverek számára gyárt elengedhetetlen alkatrészeket.
Nyugaton szinte hírértéke sem volt annak, hogy Kijev leállította Moszkvába irányuló fegyverexportját Oroszországban viszont komoly visszhangra talált. Dmitrij Rogozin kormányfőhelyettes azt közölte, meg kell szüntetni az orosz hadiipar más országok technológiájától, beszállítóitól való függőségét.
Pedig múlt év végén, amikor még Viktor Janukovics volt hatalmon Ukrajnával, Rogozin egészen másként nyilatkozott az ukrajnai üzlettel kapcsolatban. Mint mondta, segítettek Ukrajnának abban, hogy helyreállítsák a kapcsolatot az orosz cégekkel. Február végén, röviddel Janukovics megbujtatása előtt a Szoversenno Szekretno című havilapban szokatlanul részletes cikk jelent meg a „szláv fegyverbarátságról”.
Vlagyimir Voronov katonai szakértő leírta, hogy mely orosz fegyverfejlesztések függnek Ukrajnától. Mint írta, a Szovjetunióban húszféle interkontinentális rakétát állítottak elő, ebből tizenkettőt az ukrajnai Dnyepropetrovszkban. Ma az SS-18 Satan interkontinentális ballisztikus rakéta említésre méltó, amely a szovjet stratégiai rakéták fegyverzetének gerincét alkotta.
Ez tíz robbanófejet is képet célba juttatni, s akár 16 kilométeres távolságra is bevethető. A rakétát a hatvanas években szintén Dnyepropetrovszkban kezdték kifejleszteni.
Szintén jelentős Oroszország függősége a harci helikopterek tekintetében. Mindegyik orosz típus motorját az ukrán, zaporizzsjai Motor Szicc gyár készíti. Voronyin a cikkben úgy vélte, Oroszországnak a következő években ezer új helikopterre lenne szüksége.
E tekintetben még nagyon messze van Moszkva attól, hogy a saját lábára álljon: 2013-ig még arra sem volt képes, hogy a tervbe vett ötven motort saját maga állítsa elő. A szakértő szerint ezért a Motor Szics még sokáig megőrzi monopolhelyzetét.
Oroszország 78 hadihajóra kíván szert tenni, de ebből egyetlen egyet sem képes saját erőből előállítani. A Krím elfoglalásával javul a helyzet, hiszen itt komoly vállalatok vannak. Moszkva azonban kénytelen Ukrajnától importálni gázturbinákat, elsősorban a mikolajevi Zorja-Masprojekt nevű hajóturbina gyártól.
Nehézségek fenyegetik az orosz úrkutatást is. A dnyepropetrovszki mérnökök szakértelme a hordozórakéták előállítása terén nélkülözhetetlen Moszkva számára. A Proton, Szojuz és Kozmosz rakéták számára is fontos eszközöket állítanak elő. Ukrajna mindemellett az Antonov repülőgépgyárnak is otthont ad, ahová szintén számos orosz megrendelés fut be.
Természetesen az ukrán hadiipart is nehéz elképzelni orosz megrendelések nélkül. Ehhez kapcsolódik Mikola Azarov volt kormányfő egy 2010-es kijelentése. Úgy vélte akkor, Ukrajna önállóan, Oroszország részvétele nélkül képtelen fejleszteni repülőgépgyártó iparát, az Ukrajnában gyártott repülőgépeknek nincs piaca. Mint fogalmazott, ezt a problémát csak Oroszország segítségével és közreműködésével lehet megoldani.
