Finn írónő a díszvendég a könyvfesztiválon

Publikálás dátuma
2014.04.24. 07:47
A fesztiválra az idén is hatvanezer látogatót várnak FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Ma nyílik a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, melyen három nap alatt 380 program várja az érdeklődőket a Millenárison. A rendezvényre 35 országból 60 külföldi író érkezik, mellettük csaknem félszáz magyar szerző vesz részt, illetve dedikál a fesztiválon. A mostani alkalomra 300 újdonság jelenik meg. A tegnapi tájékoztatón azonban nem csak az örömhírekről, hanem a problémákról is szó esett.

Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója beszélt arról, hogy a könyvszakma 2008 óta tartó válsága brutális veszteséget jelentett a kiadóknak. Hatására mintegy 30 százalékkal zsugorodott a könyvpiac.

A Kossuth Kiadó újdonságai
Több izgalmas kiadvánnyal és külföldi íróvendéggel várja a látogatókat saját standján, a könyvfesztiválon a Kossuth Kiadó. Az érdeklődők szombat délután találkozhatnak a rendezvényen a kiadó spanyol krimi-sorozata Párizsi rejtély című első kötetének argentin szerzőjével Pablo De Santissal. Ugyancsak Budapestre érkezik Igor Ostachowicz lengyel író, az Űzött lelkek éjszakája című kötet szerzője. Szintén a fesztivál vendége lesz Norman Manea, akinek az Odú című kötetét Esterházy Péter mutatja be. Vasárnap délelőtt ismertetik Charles Gatinak, a Johns Hopkins Egyetem magyar származású professzorának a ZBIG - Zbigniew Brezinski, a stratéga című kötetét, a könyvpremieren a szerző is jelen lesz.

Arról is szólt, hogy az utóbbi időben azért volt olyan ágazat - például a gyerekirodalom -, amely erősödött.

Zentai ugyanakkor ostoba, kártékony, kultúra és gyerekellenes döntésnek nevezte, hogy a kormány gyakorlatilag államosította a tankönyvkiadást és tankönyvforgalmazást.

Ezzel a lépéssel az igazgató szerint mintegy 16 milliárd forintot kivontak a piacról, így rendkívül nehéz helyzetbe került az amúgy is körbetartozással és más likviditási gonddal küzdő könyvkiadás, amely továbbra is nagyon kevés állami támogatáshoz jut, pedig a teljes piac 25 százaléka még ma is minőségi, illetve fikciós irodalom.

Ami a fesztivál programját illeti, a nehézségek ellenére nincs miért szégyenkezni.

Az idén kiemelt szerepet kap Törökország, a török standon tíz kiadó mutatkozik majd be, illetve megismerhetjük azokat az írókat is, akik a török irodalmi műveket magyarra fordították.

Az idei díszvendég egy finn írónő, a harminchét éves Sofi Oksanen, akinek az édesapja finn, az édesanyja pedig észt. Sofi Oksanennek a fesztiválra a negyedik kötete jelent meg magyarul a Scolar Kiadó gondozásában Mikor eltűntek a galambok címmel. Korábban szintén a Scolarnál látott napvilágot a Sztálin tehenei, a Baby Jane és a Tisztogatás, utóbbit csaknem negyven nyelvre fordították le.

A Tisztogatás színpadi adaptációját nálunk két színházban is játszották. Ugyancsak a Scolar szerzője Daniel Balanescu is, aki a Ceausescu-korszakban játszódó, Csókolom a segged, szeretett vezérünk! című szatirikus regényével érkezik. A könyvfesztiválon megemlékeznek Magyarország európai uniós csatlakozásának 10., a vasfüggöny és a berlini fal leomlásának 25., az első világháború kitörésének 100. évfordulójáról is.

Holnap az Európa Pontban rendezik meg az Európai Írótalálkozót, amelyen 25 külföldi és 7 hazai író vesz részt, többek között Sofi Oksanen, Anne Applebaum, Ulla-Lena Lundberg, Spiró György, Daniel Balanescu, Háy János, Elif Safak vagy például Jassan Preisler. Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljára 19 írót hívtak meg, Magyarországot Hidas Judit képviseli.

Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete elmondta, Izrael második alkalommal kap fontos szerepet a könyvfesztiválon. Ezúttal a holokauszt 70. évfordulójáról és a magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok 25 évvel ezelőtti - második - felvételéről emlékeznek meg.

Ilan Mor hozzátette: a két évforduló kiegészíti egymást, az egyik nem létezhet a másik nélkül. Az izraeli standon bemutatott könyveken keresztül pontos képet kaphatnak a látogatók arról, hogy mi történt a magyar zsidósággal 70 évvel ezelőtt, illetve a héber irodalmat is jobban megismerhetik.

Szerző
Frissítve: 2014.04.23. 23:07

Gonoszság, csak úgy

Publikálás dátuma
2014.04.24. 07:45
A holland Alex van Warmerdam filmje, a Borgman egy titokzatos éjszakai jelenete a meztelen címszereplővel, Jan Bijvoettel FORRÁS
A címe Borgman, Cannes-ban versenyben volt a fesztiválon, rendezője a holland Alex van Warmerdam. A címszerepben az átható tekintetű Jan Bijvoet látható, érdekesség, hogy mint több filmjében, ezúttal is egy apró szerepben maga a rendező is feltűnik, s felesége, Annet Malherbe ugyancsak eljátszik egy mellékszerepet.

Hideglelős, taszító és kíméletlen film a holland Borgman című thriller. Vagy fekete komédia. Vagy elvetemült fantazmagória. Vagy sötét játék arról, mit bír a néző támpont nélkül. Alex van Warmerdam rendező neve a filmínyenceknek mond ígéretest első filmje, a bibliai Káin és Ábel történetet kifordító 1986-os Ábel óta.

Most azért is kapta fel nevét a sznobériára hajlamos filmvilág, mert legújabb rendezésével több évtizedes csöndet tört meg. A Borgman révén hosszú szünet után először szerepelt ismét holland film a cannes-i versenyválogatásban. Van Warmerdam második filmjével (Északiak) 1992-ben Európa Filmdíjat nyert, ő volt Az év felfedezettje, következő filmjét Velencében Fipresci díjjal emelték ki a kritikusok, most pedig Michael Hanekéhez és David Lynchhez hasonlítják.

Ez nagyon erős túlzás és nagyon felületes. Lynch filmjeinek lényege maga a titok, a lét és halál megfejthetetlensége, de az ezt körülölelő misztikát fantasztikusan felépített történetek és fantasztikusan megrajzolt igazi karakterek árasztják. A Borgman sem egyikkel sem másikkal nem dicsekedhet, a titok pedig egy sor feloldatlan kérdőjelben testesül meg.

Haneke emlékezetes filmje, a Különös játékok (Funny Games) a terror és az erőszak félelmetes méretű fenyegetését hozza elénk, azt a fokozatot, amikor a gyilkosságok érdek nélküli, hidegvérű játékot jelentenek csupán. De hidegvérű kegyetlenség nagyon is valóságos figurákban ölt testet.

Lynch karakterei és Haneke helyzetei rendkívüli erővel és hatásosan beszélnek egy világról, amit a magunk módján mi is ismerünk, de ezt az ismeretet soha nem mernénk úgy megfogalmazni, ahogy ők. Van Warmerdam filmjéről nehezen mondható el viszont, hogy mi a csodáról is akar szólni.

Mert az a legkülönösebb, hogy bár óriási csalódást kelt a végére, viszonylag hosszú ideig olyan, mintha akarna valamiről szólni. Méghozzá hatásosan, különös, erős atmoszférát teremtve, többféle magyarázatot is felkínálva. Mindjárt az indulás valamerre elirányítja a nézőt, amerre azután a film a legkevésbé sem halad.

Egy ritkás erdőben hajtóvadászat indul, a lapátokkal, fejszékkel felszerelkezett férfiak között egy égő szemű pap is halad, elsőként ő csap le a földbe vájt lyukak tetejére, ahol hajléktalan küllemű férfiak húzzák meg magukat. Hihetjük, csavargóktól védik a települést. A hajtóvadászok és a föld alól kizavart hajléktalanok többsége soha több é nem kerül elő a filmben.

Csak egyikük, a Borgman névre hallgató torzonborz figura története bomlik ki, miután verés és ármány révén beveszi magát egy tágas, gazdag, szép családi házba s a három gyermekes családanya kegyeibe az erdő közepén. Közben képbe kerül egy titokzatos kutya is, akinek a dühét a torzonborz, ápolatlan Borgman azzal csillapítja le, hogy még nem jött el az idő.

Az később sem derül ki, hogy netán a sátán kutyája ólálkodott elő, s akkor Borgman maga a sátán, s bár mintha furcsa kutyává alakulás a film vége felé is megesnek, kétséget kizáróan nem derül ki egészen az utolsó jelenetig sem, hogy Borgman maga a földre szállt sátán-e, vagy netán csak egy démon, esetleg a gonosz szimbolikus megtestesülése.

Vagy aki hol ez, hol az, hol csak egy egyszerűen egy pofátlan csavargó, aki felborítja a háromgyerekes családban a meghitt békét, magához édesgeti a gyerekeket, gyilkos ellentétet szít a házaspár között, elcsavarja az asszony fejét. A válasz majdnem mindegy.

Ugyanis az eleinte határozottan érdekes szituáció egyre inkább érdektelenné válik, annyi kérdőjelet hagy maga után minden jelenet, hogy az izgalomkeltésre bedobott csalik fokozatosan kioltják a nézői érdeklődést.

Látványnak nem közömbös, ahogy Borgman meztelenül ráül éjszaka az ágyában alvó asszonyra, meg hogy a meggyilkolt kertészházaspárt, fejüket cementes vödörbe fixálva, ereszti a környéki tóba, ám a különös látvány semmi különös tartalmat nem hordoz.

Van Warmerdam erős atmoszférájú képei attól maradnak végül bosszantóan üresek, mert egyetlen megragadható gondolati pontot sem adnak a halmozódó titokzatosságok felfejtéséhez. Egy kis gonosz csapat szegődik Borgman mellé, hogy a piszkos munkákat elvégezzék.

Hang nélküli, hús-vér embereknek látszanak, akik felborítanak maguk körül minden rendet, békéből háborúságot fakasztanak, aztán lelépnek. Ez lenne a jómódú középosztálybeli önelégültség megfricskázása? A rendező, mint minden eddigi filmjéhez, most maga írta a forgatókönyvet. Mély titok marad, hogy miről.

(Borgman **)

Szerző

Vesztegetés-e az utólag elfogadott hálapénz?

A Magyar Rezidens Szövetség a legfőbb ügyész véleményét kéri az orvosok által előre nem kért, de utólag elfogadott hálapénzzel kapcsolatban. Dénes Tamás elnök fontosnak tartja annak a kérdésnek a tisztázását, hogy az utólag elfogadott hálapénz kimeríti-e a vesztegetés tényállását? Az elnök úgy véli, hogy az új büntető törvénykönyv szerint előfordulhat, hogy az az orvos is felelősségre vonható, aki az utólag, de előre nem kért hálapénzt elfogadja.

A szövetség korábban már a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz és az Emberi Erőforrások Minisztériumához is fordult, a két tárca szerint az előre nem ígért, az orvos és az ápoló által nem kért, utólag adott és elfogadott hálapénz nem jogtalan előny, vagyis nem valósítja meg a vesztegetés tényállását. Ugyanakkor kiemelték: a minisztériumi álláspontnak nincs kötelező jogi ereje.

A Népszava megkeresésére Bélteczky János, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke elmondta: az a típusú hálapénz, ami megzavarja a rendszer igazságosságát, hallatlanul káros. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a kérdésben még egyetlen kormány sem határozta el magát, a hálapénzt "megtűrt rossznak" aposztrofálják.

Pedig a cél egyértelmű: egy hálapénz nélküli, tisztábban, átláthatóbban és hatékonyabban működő rendszer kiépítése.Ehhez azonban komoly kormányzati szándékra és tettekre van szükség: kiszámítható életpályamodellt kell az orvosok elé állítani, és olyan jövedelmi viszonyokat kell létrehozni, amelyek mellett a hálapénz már egyáltalán nem lehet egzisztenciális kérdés, amikor annak célja már nem lehet az emberi erőforrások Magyarországon tartása, a hiányok pótlása.

Az elnök szerint a hálapénz a méltán nagyhírű egészségügy rákfenéje, szégyene: "olyan negatív stigma, amelytől jó lenne megszabadulni". Úgy véli, "nagyon helyes", hogy a szövetség folyamatosan felszínen tartja a problémát, mert ezzel foglalkozni kell.

Más országokban a hálapénzt egyértelműen a korrupció egyik forrásának tekintik, Magyarországon azonban sok esetben egzisztenciális kérdés, sőt, "jelen pillanatban a hálapénz tartja életben a magyar egészségügyet".

Szerző