Tíz éve az unióban - A szlovákok többsége jónak tartja a csatlakozást

 Bár Szlovákia számára az ország tíz évvel ezelőtti európai uniós csatlakozásának zömében pozitív hozadékai voltak, s a csatlakozást a közvélemény is jó döntésként értékeli, a szlovákiai átlagpolgár számára ma is meglehetősen "messze van" Brüsszel, ami az EU-s döntéshozatal iránti érdektelenségben mutatkozik meg leginkább.

Az elemzők túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy amennyiben Szlovákia tíz évvel ezelőtt az unión kívül maradt volna, ma politikai szempontból ingatagabb, gazdasági szempontból pedig egyértelműen rosszabb helyzetben lenne. Így vélekedik az átlagpolgár is, amit az is mutat, hogy az uniós tagságNAK a lakosság körében mért támogatottsága, amely a csatlakozás előtti felmérésekben 70 százalék körüli volt, az elmúlt tíz évben érdemben nem változott. A csatlakozás megítélését jól mutatja a Közéleti Kérdések Intézetének (IVO) egyik felmérésének eredménye, amelyben a megkérdezettek közel hatvan százaléka, a legpozitívabb történelmi események közé sorolta az ország EU-belépését, s így azt nagyobb arányban ítélték jónak, mint az önálló Szlovákia 1993-as létrejöttét.

"Szlovákia EU-csatlakozása és tagságának folyamata az egyenlegét tekintve feltétlenül pozitívan értékelhető és a lakosság többsége is így látja" - vélekedik Öllös László politológus is, aki szerint a szlovák EU-támogatottságról azt is tudni kell, hogy az nem igazán aktív részvételű támogatás. Kifejtette: bár az uniós tagság támogatottsága Szlovákiában magasabb, mint az EU-s átlag, a lakosság a legutóbbi európai parlamenti választásokon látott - alig húsz százalékos - részvételi aránya eddig a legalacsonyabb volt az unióban. Ennek oka az elemző szerint az, hogy a lakosság jelentős része csak támogatási formát és biztosítékot lát az unióban, amelyet azonban távoli intézménynek érez. Öllös szerint ezt jelzi az is, hogy Szlovákiában az EU esetleges megreformálásával szembeni elvárások is csak egy-egy politikai szlogen szintjén fogalmazódnak meg.

Közvélekedés szerint Szlovákiában a lakosságnak az EU-csatlakozással szembeni elvárásai egy-két kivételtől eltekintve teljesültek. Ezen kivételek legjelentősebbike, hogy bár sokan a regionális különbségek folyamatos felszámolását várták a csatlakozástól, nemcsak hogy arra nem került sor, hanem az ország egyes régiói között még mélyültek is - a főként gazdasági és szociális jellegű - különbségek.

"Az ország kettészakadt, van egy fejlett nyugati régió és egy nagyon elmaradott keleti, dél-keleti régió, amelybe sajnos a magyarok lakta vidékek egy része is beletartozik" - mutatott rá Öllös László, aki szerint ez is része annak, amiért a felvidéki magyarság szempontjából némileg ellentmondásosak az EU-tagság hozadékai. A másik ok az, hogy bár a schengeni csatlakozással járó határnyitás óriási eufóriát váltott ki, az elmúlt évtizedben a szlovák megítélésben alapvetően nem változott meg a kép, miszerint Magyarország és a felvidéki magyarság fenyegetést jelenthet Szlovákiára.

Az országban az unióból való kilépést zászlajára tűző radikális euroszkepticizmus politikai megjelenése nem számottevő. Szakértők szerint a szlovákiai átlagpolgár jellemzően haszonelvű politikai hozzáállása miatt amíg az országban a gazdasági helyzet nem romlik jelentős mértékben, addig az euroszkepticizmus térnyerésének nincs is nagy valószínűsége.

Gazdasági szempontból a számok alapján viszonylag egyértelmű megítélés alá esik az ország elmúlt tíz éve. A 2004-es állapothoz képest Szlovákiában nőtt a vásárlóerő, némileg alacsonyabb a munkanélküliségi arány és 72 százalékkal magasabb a hivatalos átlagbér. Ugyanakkor bár a gazdaság teljesítménye az elmúlt öt évben folyamatosan lassul, a statisztikák a tízéves időszakot nézve azt mutatják, hogy a gazdaság teljesítménye tavaly csaknem negyven százalékkal magasabb volt, mint az ország EU-csatlakozása előtt.

Horbulák Zsolt gazdasági elemző, a Trencséni Alexander Dubcek egyetem adjunktusa szerint Szlovákia számára az ország történetének legnagyobb fegyverténye volt, hogy 2004-ben csatlakozni tudott az EU-hoz. "Az EU-csatlakozás előtt öt évvel Szlovákia kiesett a NATO-csatlakozás folyamatából, egy fekete lyuk volt, ezért 2004-ben nagy fegyvertényként könyvelhette el, hogy a visegrádi négyek csoportján belül végre egyenrangúvá válhatott" - vélekedett.

Rámutatott: Szlovákia EU-tagságának tíz éve gazdasági szempontból két viszonylag jól elhatárolható időszakra, a válság előtti és a 2009 utáni időszakra osztható. Az első időszak a nagy fellendüléshez, a "Tátrai tigris" fogalmának elterjedéséhez köthető. Ezekben az években az ország gazdasága még erősen felmenő ágban volt, mivel sikerült rákötni a csatlakozás előtt beindult fejlődésre. "Ennek az időszaknak nagy pozitívuma volt, hogy az ország gazdasága meg tudta erősíteni átkötéseit a fejlett európai gazdaságokkal, jellemzően a viszonylag jól teljesítő német gazdasággal" - jegyezte meg az elemző.

A második időszakot az euróövezethez való csatlakozás és annak nem utolsó sorban lélektani szempontból is pozitív hatása befolyásolta, ám ennek ellenére a gazdaság teljesítménye ebben az időszakban folyamatosan csökkent. Ezzel együtt járt a GDP-arányos államadósság meglódulása, illetve a munkanélküliségi arány ismételt emelkedése és a visszafogott bérfejlődés is. Az eurózónához jó időpontban, viszonylag jó árfolyam mellett sikerült csatlakozni, ami segített az ekkor lassuló gazdaságon, de nem tudta ellensúlyozni a negatív tényezőket - mondta az elemző. Szerinte Szlovákiára az EU-tagság következő éveiben gazdasági szempontból csökkenő ütemű felzárkózás vár, mely folyamat lesz, s a végén az ország gazdasága a nyugat európai átlagot nem, de az EU-s átlagot elérheti.

Szerző

Mit vár a szülő az iskolától?

Publikálás dátuma
2014.04.30. 10:00
Fotó: Thinkstock, Gettyimages
 Arról, hogy az iskolának a gyermek fejlődését kell-e elősegítenie, vagy inkább az a feladata, hogy fegyelemre tanítsa, megoszlik a szülők véleménye aszerint is, hogy a Föld melyik részén élnek.

Ázsiában a fegyelem áll az első helyen. Indonéziában, például, a szülők 69 %-a gondolkodik így, Malajziában 64 %‚ Hongkongban  62 %‚ Szingapúrban 52 %. A nyugatiak, az angolokkal és a franciákkal az élen, inkább a gyermek kiteljesítésére szavaznak.

A HCB / Human Social Culture Behavior/ 15 ország szülőit kérdezte meg az oktatással kapcsolatos elvárásaiktól.

 A felmérésből kiderült, hogy a gyermek iskoláztatása minden szülő számára az első számú prioritás, de míg a brazilok, a kínaiak, a törökök vagy a malájok ezt a legjobb beruházásnak tekintik, ez nem elsőrendű szempont a franciáknál és az angoloknál. - írja a Le Figaro.

 E felfogásbeli különbség következménye, hogy a taníttatás problémája nem egyformán stresszeli a szülőket. Átlagosan ötből két szülő stresszelt, Tajvanon, például a 69 % az, míg Franciaországban csak a 17 %. Franciaország egy paradoxonnal is megkülönbözteti magát: itt tartják a legfontosabbnak az idegen nyelvek tanulását, ugyanakkor itt hajlanak a szülők a legkevésbé arra, hogy idegenben hagyják tanulni a gyermekeiket. A franciák azok is, akik nagyon szigorú kritikával illetik saját oktatási rendszerüket: alig 18%-uk helyezi a világ három legjobbjai közé. Jobbnak tartják a német, az amerikai és az angol oktatási rendszert.

 Az amerikai oktatás viszi a pálmát világviszonylatban is. A szülők 51 %-a tartja a legjobb színvonalúnak, míg az angolra 8 %‚ a németre 27%, az ausztrálra 25 % és a japánra 25 % szavaz.

Szerző

"Félidős" választások Amerikában

A demokraták támogatottsága ugyan egy százalékponttal magasabb az amerikai választók körében, mint a republikánusoké, ám ez vészjósló jel a számukra, mert a 2010 novemberében megtartott "félidős" választásokon elszenvedett súlyos vereséget megelőzően öt ponttal vezettek - derült a The Washington Post című napilap és az ABC televízió közös közvélemény-kutatásából.

A Republikánus Párt 2010-ben hódította el a képviselőházat a demokratáktól. Az előrejelzések nem zárják ki, hogy a novemberben megtartandó "félidős" kongresszusi választások eredményeképpen a ma még demokrata többségű szenátus is hasonló sorsra jusson. Ebben az esetben Barack Obamának az elnöksége utolsó két évét politikai értelemben szinte tehetetlenül, az amerikai politikai zsargon szerint "béna kacsa"-állapotban kellene letöltenie.

A demokraták a lehetséges választók körében 45-44 százalék arányban vezetnek, a biztos szavazók körében viszont 44-49 százalékos arányban vesztésre állnak. A pártok hivatalos támogatói táborához nem tartozó, független szavazók között a republikánusok 23 százalékponttal, 55-32 százalék arányban vezetnek. 

A válaszadók 53 százaléka gondolta helyesnek, hogy Obama a republikánusok szigorú ellenőrzése alá kerüljön és csak 39 százalék vélekedett úgy, hogy a szövetségi kongresszus mindkét házának a demokraták kezén kellene lenni az elnök programjának elősegítése érdekében. Ezek nagyjából megfelelnek a 2010-ben mért értékeknek, vagyis az amerikai választókat nem győzte meg a kormány érvelése, miszerint véget kellene vetni a washingtoni politikai patthelyzetnek, amely abból adódik, hogy a szenátus a demokraták, a képviselőház pedig a republikánusok kezén van.

Az amerikaiak többségét változatlanul a gazdaság helyzete aggasztja. Csak 28 százalékuk véli úgy, hogy az állapotok javulnak, eközben 36 százalék inkább rosszabbodást, 35 százalék pedig stagnálást érez. Barack Obama támogatottsága mindössze 41 százalékos, ami a legalacsonyabb népszerűségi szint az eddigi elnöksége alatt. Az elnök gazdasági tevékenységét 42, az egészségügyi reform bevezetését 37, az ukrán válság kezelését pedig csak 34 százalék tartja jónak.

Szerző