1803-ban Dél-Londonban elindították a világ első lóvasútját. 1877-ben a sajtó vadul arról cikkezett, ha úgy növekszik a lóvasút-hálózat, mint az eltelt hetven évben, akkor 2000-re negyven centiméteres trágya fogja borítani a körutakat. A nagyokosok nyilván mindent pontosan felmértek.
Csak egyet nem láttak meg a virtuális lócitromköbméterek mögött: Nikolaus August Ottót, aki ugyanabban az évben mutatta be belső égésű robbanómotorját. Ami aztán fenekestől felforgatta nemhogy a közlekedést, de az egész civilizációt. A lapok meg hamarost a gépkocsik, a sebesség káros hatásairól értekeztek.
Mostanában a GoogleGlass kavar heves vitákat, egyelőre Amerikában. Azzal a céllal találták ki, hogy az ember a szeme előtt hordozhassa a hangvezérléssel irányítható virtuális világot, amelyből bármikor mindent láthat, ami fellelhető a neten. Persze, hogy azonnal kitört a botrány.
Máris törvényileg be akarják tiltani, mert zavar a vezetésben, használata személyiségi jogi aggályokat vet fel, mert azonosíthatjuk magunk körül a járókelőket, már ha orcájuk fenn van valamely közösségi oldalon… Szóval megint a virtuális trágya, csak most a jövő guanója.
Ámde. Az ember - legalább is átlagos intelligenciájú egyede - meglehetősen nyughatatlan, de igencsak tanulékony állat. Sok összetört karosszériába került, kétségtelen, de csak megtanult rádiózás, cigarettázás, evés, ivás közben vezetni. Aztán vezetés közben tévézni, telefonálni, sms-ezni, internetezni. Sőt: kezdeti hevületéből lehülve arányosan használni az eszközöket. Meg tenni saját védelméért.
Nem kell hát hozzá GoogleGlass, hogy tisztán lássuk legalább a közeljövőt.
