Európai Bizottság: kezdődik a párharc

Publikálás dátuma
2014.05.27. 07:40
A brit UKIP vezetője, Nigel Farage ünnepelhetett FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PETER MACDIARMID
Megkezdődik a kötélhúzás arról, ki legyen az Európai Bizottság elnöke. Jean-Claude Juncker és Martin Schulz ragaszkodna ahhoz, hogy közülük kerüljön ki annak személye, de az EU állam- és kormányfői még keresztülhúzhatják számításaikat. A hétvégi voksolás aggasztó fejleménye az euroszkeptikus és populista pártok előretörése volt.  A német SPD szerint a Fidesznek nincs helye az Európai Néppártban

Jóllehet valóban az Európai Néppárté lesz a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, hiszen 212 mandátumra tett szert a 751 tagú testületben, ez 60 képviselői hellyel kevesebb, mint az előző EP-ben. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége 186 mandátumot szerzett.

A további menetrend
Az Európai Unió állam- és kormányfői keddi közös vacsorájukon vitatják meg a választás eredményét. Itt azonban még nem lesz szó arról, kit akarnak az Európai Bizottság elnökeként látni. Nyilván szóba kerül az alacsony részvétel, illetve az, hogyan vonhatnák be jobban az európai választókat az Európát érintő ügyekbe. Szintén kedden az EP frakciói is egyeztetést tartanak. Az EP egyes képviselői június 23-ig dönthetik el véglegesen, melyik frakciót kívánják erősíteni. Az új EP július elsején lép hivatalba. Az állam- és kormányfőknek kétharmados aránnyal kell dönteniük az új bizottsági elnök személyéről, de teljes konszenzusra törekednek. Amennyiben június végéig sikerülne dűlőre jutniuk egy névről, elvileg már július közepén szavazhatna róla az EP. Elfogadásához egyszerű többség is elég. Szakértők szerint azonban valószínűleg hónapokig is elhúzódhat a szavazási procedúra. Legutóbb például csak az EP választáshoz képest háromnegyed évvel később, 2010 februárjában tehette le az esküt az új Európai Bizottság, s nagy az esély arra, hogy ez a forgatókönyv most is megismétlődik.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért végzett a harmadik helyen, ám az eddigi 83 helyett csak 70 képviselővel rendelkeznek. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség mindössze két mandátumot vesztett, így 55 képviselője lesz.

Az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek 57 mandátum helyett 44-gyel lesznek kénytelenek beérni. Egy képviselőt nyert a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport, amely 36 mandátumra tett szert. Marad 105 képviselői hely.

A 2009-es EP választásból kiindulva különösen szembetűnő, mennyire megerősödtek a populista, euroszkeptikus pártok. A brit UKIP történelmi eredményt, 28 százalékot ért el, ezzel 24 képviselőt küldhet az EP-be. Egyenesen megdöbbentő a francia Nemzeti Front előretörése, amely 26 százalékot szerzett, miközben 2009-ben még csak 6,3-at.

Skandináviában is jól szerepeltek a populisták, Koppenhágában a bevándorlás ellenes Dán Néppárt 27 százalékkal végzett az élen. A jobboldali radikális Svéd Demokraták tíz százaléka két mandátumra elegendő. A Finn Demokraták az eddigihez képest két honatyával többet delegálhatnak az EP-be. A holland Szabadságpárt négy képviselővel remdelkezik.

A nagy kérdés azonban az, hogy a radikális, Marine Le Pen-vezette euroszkeptikusok képesek lesznek-e frakciót alakítani. A képviselőcsoport alakításához szükséges 25 mandátumot jócskán túlszárnyalták ugyan, de nem biztos, hogy hét pártot sikerül megnyerniük maguknak.

Magyarázkodnak a brit pártvezérek
Földrengést ígért a brit politikában az UKIP vezére, Nigel Farage és a földrengés be is következett. Az EU-ból való kilépést sürgető, bevándorlásellenes párt az első helyen végzett az EP-voksoláson, megduplázta szavazatarányát, s megelőzte mindkét hagyományos nagy pártot. Ez több mint száz éve nem fordult elő Nagy-Britanniában. A kormányzó torykat nemcsak az UKIP, hanem az ellenzéki Munkáspárt is megelőzte. A Labour lett a második erő, s csak harmadik helyen végeztek a konzervatívok.
Farage kivételével azonban senki nem ünnepelhetett. Bár a Munkáspárt 2009-es nagy vereségéhez képest javított eredményén, nem igazolódtak a jóslatok, hogy az UKIP csak a konzervatív táborból hódít el szavazatokat. A legnagyobb csapást a kisebbik koalíciós párt szenvedte el, a liberális demokraták 11 EP-mandátumukból éppencsak egyet őriztek meg. Miközben az UKIP-vezér úszott a boldogságban, a többiek magyarázkodtak. David Cameron a BBC Radio4-nak arról beszélt, Farage nem csak egy átlagbrit, hanem dörzsölt politikus. A kormányfőre nagy nyomás nehezedik, hogy hozza előre a 2017-re beígért EU-népszavazást. A liberális demokraták a súlyos vereség után Nick Clegg fejét követelik, máris lemondatnák a miniszterelnök-helyettesi posztot is betöltő pártvezért. Ed Miliband munkáspárti vezér szerint a Labour igenis haladást ért el a helyi és az EP-választáson is. Az UKIP-győzelme szerinte a választók "mély elégedetlenségét" tükrözi, s azt mondta, a Munkáspárt jövőre képes lesz válaszokat találni a változást követelő szavazók kérdéseire. (E. É.)

Kivált azután, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem került be az EP-be. Nigel Farage ismételten kizárta, hogy közös képviselőcsoportba üljön Le Penékkel, vagy az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ).

A Svéd Demokraták elnöke, Jimmi Akkeson sem mutat sok készséget az együttműködésre. Bár a német euroszkeptikus Alternatíva (AfD) majdnem hét százalékot szerzett, a párt jelezte, képviselői az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) közé ülnének.

A populisták frakcióalakításánál is nagyobb kérdés, ki lesz az Európai Bizottság következő elnöke.

Lényegében már vasárnap este megkezdődött a kötélhúzás az Európai Parlament frakciói, illetve a képviselőcsoportok és az Európai Tanács között erről. 

Jean-Claude Juncker, az Európai Néppárt listavezetője még vasárnap este bejelentkezett a pozícióért, arra hivatkozva, hogy pártszövetsége szerezte meg a legtöbb mandátumot. 

Figyelmeztetett arra, ha az Európai Tanács megkerülné a Bizottság

elnökének kinevezésénél a listavezetőket, az azt jelentené, a mostani választás nem is tekinthető valódinak.

"Ha az Európai Néppárt alakíthatja a legnagyobb frakciót, abból indulok ki, hogy mindazok, akik kinyilatkoztatták, hogy a legnagyobb pártszövetség jelölhet személyt az EB élére, tartják is magukat ehhez az alapelvhez" - jelentette ki Juncker egyértelműen a szocialistákra utalva. Később azt is hozzátette, a szocialisták segítségével akarja megszerezni a posztot. 

Javaslatot az EU állam- és kormányfői tehetnek elvileg kétharmados többséggel, de hírek szerint teljes kompromisszumra törekednek. Ha ez tényleg így van, az aligha javítja esélyeit, hiszen Orbán Viktor mellett David Cameron is mindenáron megakadályozná jelölését.

Juncker azonban nem a magyar vagy a brit kormányfőtől, hanem Angela Merkeltől tart igazán. Köztudott, hogy a német kancellárnak nem szíve csücske a volt luxemburgi kormányfő.

Ugyanakkor a szociáldemokraták jelöltje, Martin Schulz sem adja könnyen magát. "Fej-fej mellett haladunk a jobboldallal" - hangoztatta még vasárnap. Sigmar Gabriel úgy vélte, Schulz esélyei nem csappantak meg még úgy sem, hogy a

néppártiak szerezték meg a legtöbb mandátumot, mert a koalíciós partnerekkel szert lehet tenni többségre. Schulz is lát erre esélyt. Az európai szocialisták frakcióvezetőjeként, illetve az Európai Parlament elnökeként számos alkalommal bizonyította, igen kemény tárgyalópartner, akit nem könnyű megkerülni.

Berlini sajtóértekezletén arra utalt, hogy az Európai Néppárt csak olyan populista pártok szavazatainak köszönhetően előzte meg a szocialistákat, mint a magyarországi Fidesz, vagy a Silvio Berlusconi-fémjelezte Forza Italia.

Az Európai Parlament annyira szerteágazóvá vált, egyebek mellett az euroszkeptikus pártok térnyerése miatt, hogy a két nagy pártszövetség egymásra lesz utalva. Mindez azt is jelenti, kemény, időnként fájdalmas kompromisszumokat kell kötniük egymással.

Ha nem lennének képesek erre, akkor azzal épp az Európai Tanács malmára hajtanák a vizet, így az állam- és kormányfők sokkal könnyebben vihetnék keresztül az EP-n saját jelöltjüket. Abban teljesen egyetért Juncker és Schulz, hogy az EU állam- és kormányfői nem kerülhetik meg őket, nagy hiba lenne "ejtőernyőst", nem listavezetőt jelölni a Bizottság élére.

Új vezetőt keresnek a spanyol szocialisták

Önvizsgálatra kényszerülnek az EP-választások után a spanyol szocialisták. Az ellenzéki PSOE nemhogy nem tudta növelni mandátumainak számát, hanem helyeket veszített, akárcsak a kormányzó Néppárt.

A csalódást keltő eredmény nyomán Alfredo Pérez Rubalcaba, a PSOE főtitkára bedobta a törülközőt. Bejelentették, távozik az egész pártvezetés, s július 19-20-ra rendkívüli pártkongresszust hívnak össze. A szocialisták eredetileg novemberre időzítették volna az előválasztásokat.

A szocialisták veterán vezetője magára vállalt minden felelősséget a rossz választási eredményekért, bár méltatta, hogy összességében a baloldali erők többséget értek el. Rubalcaba hivatalban marad a rendkívüli kongresszusig, de elmondta, már korábban eldöntötte, hogy legközelebb nem jelölteti magát.

A helyére lépő új főtitkár lesz az, aki kiírja az előválasztásokat arról, ki legyen a szocialisták kormányfőjelöltje a következő parlamenti választásokon.

A pártvezetésért többen is harcba szállnak, a legesélyesebb alighanem a Zapatero-kormány egykori védelmi minisztere, a népszerű Carme Chacón, aki csak 22 szavazattal veszített 2012-ben a vezetőválasztáson Rubalcaba ellenében.

Ha az EP-eredmények ismétlődnének meg a parlamenti voksoláson, egyik nagy párt sem szerezne abszolút többséget, s kormányozhatatlanná válhatna Spanyolország, írta az El País.

Az EP-voksoláson a kis pártok jól szerepeltek, az év elején alakult protestpárt, a Podemos öt mandátumot is szerzett, s hasonló eredménnyel a madridi parlamentbe 19 képviselőt küldhetne.

Szerző
Frissítve: 2014.05.26. 23:02

Sziszi biztos győzelemre számíthat

Publikálás dátuma
2014.05.27. 07:38
Fotó: Europress Getty Images/Ed Giles
Tegnap óta szavaznak Egyiptomban az új államfő személyéről, a voksolási procedúra ma ér véget. Két jelölt között dől el, ki lesz az arab világ legnépesebb országának következő elnöke. Az egykori vezérkari főnöknek, Egyiptom jelenlegi erős emberének, Abdel Fattah el-Sziszinek utolsó pillanatban akadt kihívója, a baloldali politikus és jogász, Hamdín Szabahi személyében.

A Basíra egyiptomi közvélemény-kutató cég felmérése szerint ugyan a kampányidőszak végére visszaesett a volt védelmi miniszter támogatottsága, közkedveltségi mutatója még mindig messze a legmagasabb a többi jelöltéhez viszonyítva.

Sziszi népszerűsége tavaly nyáron ugrott meg, amikor katonai puccs keretében, a tömegtüntetések közepette eltávolította posztjáról az iszlamista elnököt, Mohammed Morszit, s hadjáratott indított az immár terrorszervezetnek minősített Muzulmán Testvériség ellen.

Szabahi megtestesíti mindazt, ami ellen a szimbolikus kairói Tahrír téren harcoltak három éve: ő a régi vezetés embere. Így hiteltelennek tűnnek ígéretei is, mely szerint szakít a múlt szellemiségével, gyökeresen szakít mindazzal, ami mint amit a majd harminc évig uralkodó, majd az arab tavasz során megbuktatott államfő, Hoszni Mubarak képviselt.

Az amerikai Pew Research Center felmérése alapján a megkérdezettek 54 százaléka Sziszit támogatja, 45 százalék nem rá adná le voksát. A 2012-es elnökválasztáson harmadik helyen végzett Szabahi támogatottsága 35 százalék.

A külföldön élő egyiptomi állampolgárok a tábornok mellett tették le voksukat, az egy hete zárult választáson a szavazatok 94,5 százalékát Sziszi szerezte meg. Diadala azonban még elnökké választása esetén is gyorsan véget érhet, ha nem tud változtatni az ország gazdasági helyzetén, s a növekvő munkanélküliségen, amely az elégedetlenség fő forrása.

A kormány adatai szerint a 85 millió fős lakosság 13 százalékának, egyéb felmérések szerint húsz százalékának nincs munkája, egynegyedük pedig kevesebb mint napi 1,65 dollárból (átszámítva közel 365 forintból) él. Az elnökválasztás végleges eredményeit a tervek szerint június 1-5. között hirdetik ki.

Szerző