Jóllehet valóban az Európai Néppárté lesz a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, hiszen 212 mandátumra tett szert a 751 tagú testületben, ez 60 képviselői hellyel kevesebb, mint az előző EP-ben. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége 186 mandátumot szerzett.
A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért végzett a harmadik helyen, ám az eddigi 83 helyett csak 70 képviselővel rendelkeznek. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség mindössze két mandátumot vesztett, így 55 képviselője lesz.
Az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek 57 mandátum helyett 44-gyel lesznek kénytelenek beérni. Egy képviselőt nyert a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport, amely 36 mandátumra tett szert. Marad 105 képviselői hely.
A 2009-es EP választásból kiindulva különösen szembetűnő, mennyire megerősödtek a populista, euroszkeptikus pártok. A brit UKIP történelmi eredményt, 28 százalékot ért el, ezzel 24 képviselőt küldhet az EP-be. Egyenesen megdöbbentő a francia Nemzeti Front előretörése, amely 26 százalékot szerzett, miközben 2009-ben még csak 6,3-at.
Skandináviában is jól szerepeltek a populisták, Koppenhágában a bevándorlás ellenes Dán Néppárt 27 százalékkal végzett az élen. A jobboldali radikális Svéd Demokraták tíz százaléka két mandátumra elegendő. A Finn Demokraták az eddigihez képest két honatyával többet delegálhatnak az EP-be. A holland Szabadságpárt négy képviselővel remdelkezik.
A nagy kérdés azonban az, hogy a radikális, Marine Le Pen-vezette euroszkeptikusok képesek lesznek-e frakciót alakítani. A képviselőcsoport alakításához szükséges 25 mandátumot jócskán túlszárnyalták ugyan, de nem biztos, hogy hét pártot sikerül megnyerniük maguknak.
Farage kivételével azonban senki nem ünnepelhetett. Bár a Munkáspárt 2009-es nagy vereségéhez képest javított eredményén, nem igazolódtak a jóslatok, hogy az UKIP csak a konzervatív táborból hódít el szavazatokat. A legnagyobb csapást a kisebbik koalíciós párt szenvedte el, a liberális demokraták 11 EP-mandátumukból éppencsak egyet őriztek meg. Miközben az UKIP-vezér úszott a boldogságban, a többiek magyarázkodtak. David Cameron a BBC Radio4-nak arról beszélt, Farage nem csak egy átlagbrit, hanem dörzsölt politikus. A kormányfőre nagy nyomás nehezedik, hogy hozza előre a 2017-re beígért EU-népszavazást. A liberális demokraták a súlyos vereség után Nick Clegg fejét követelik, máris lemondatnák a miniszterelnök-helyettesi posztot is betöltő pártvezért. Ed Miliband munkáspárti vezér szerint a Labour igenis haladást ért el a helyi és az EP-választáson is. Az UKIP-győzelme szerinte a választók "mély elégedetlenségét" tükrözi, s azt mondta, a Munkáspárt jövőre képes lesz válaszokat találni a változást követelő szavazók kérdéseire. (E. É.)
Kivált azután, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem került be az EP-be. Nigel Farage ismételten kizárta, hogy közös képviselőcsoportba üljön Le Penékkel, vagy az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ).
A Svéd Demokraták elnöke, Jimmi Akkeson sem mutat sok készséget az együttműködésre. Bár a német euroszkeptikus Alternatíva (AfD) majdnem hét százalékot szerzett, a párt jelezte, képviselői az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) közé ülnének.
A populisták frakcióalakításánál is nagyobb kérdés, ki lesz az Európai Bizottság következő elnöke.
Lényegében már vasárnap este megkezdődött a kötélhúzás az Európai Parlament frakciói, illetve a képviselőcsoportok és az Európai Tanács között erről.
Jean-Claude Juncker, az Európai Néppárt listavezetője még vasárnap este bejelentkezett a pozícióért, arra hivatkozva, hogy pártszövetsége szerezte meg a legtöbb mandátumot.
Figyelmeztetett arra, ha az Európai Tanács megkerülné a Bizottság
elnökének kinevezésénél a listavezetőket, az azt jelentené, a mostani választás nem is tekinthető valódinak.
"Ha az Európai Néppárt alakíthatja a legnagyobb frakciót, abból indulok ki, hogy mindazok, akik kinyilatkoztatták, hogy a legnagyobb pártszövetség jelölhet személyt az EB élére, tartják is magukat ehhez az alapelvhez" - jelentette ki Juncker egyértelműen a szocialistákra utalva. Később azt is hozzátette, a szocialisták segítségével akarja megszerezni a posztot.
Javaslatot az EU állam- és kormányfői tehetnek elvileg kétharmados többséggel, de hírek szerint teljes kompromisszumra törekednek. Ha ez tényleg így van, az aligha javítja esélyeit, hiszen Orbán Viktor mellett David Cameron is mindenáron megakadályozná jelölését.
Juncker azonban nem a magyar vagy a brit kormányfőtől, hanem Angela Merkeltől tart igazán. Köztudott, hogy a német kancellárnak nem szíve csücske a volt luxemburgi kormányfő.
Ugyanakkor a szociáldemokraták jelöltje, Martin Schulz sem adja könnyen magát. "Fej-fej mellett haladunk a jobboldallal" - hangoztatta még vasárnap. Sigmar Gabriel úgy vélte, Schulz esélyei nem csappantak meg még úgy sem, hogy a
néppártiak szerezték meg a legtöbb mandátumot, mert a koalíciós partnerekkel szert lehet tenni többségre. Schulz is lát erre esélyt. Az európai szocialisták frakcióvezetőjeként, illetve az Európai Parlament elnökeként számos alkalommal bizonyította, igen kemény tárgyalópartner, akit nem könnyű megkerülni.
Berlini sajtóértekezletén arra utalt, hogy az Európai Néppárt csak olyan populista pártok szavazatainak köszönhetően előzte meg a szocialistákat, mint a magyarországi Fidesz, vagy a Silvio Berlusconi-fémjelezte Forza Italia.
Az Európai Parlament annyira szerteágazóvá vált, egyebek mellett az euroszkeptikus pártok térnyerése miatt, hogy a két nagy pártszövetség egymásra lesz utalva. Mindez azt is jelenti, kemény, időnként fájdalmas kompromisszumokat kell kötniük egymással.
Ha nem lennének képesek erre, akkor azzal épp az Európai Tanács malmára hajtanák a vizet, így az állam- és kormányfők sokkal könnyebben vihetnék keresztül az EP-n saját jelöltjüket. Abban teljesen egyetért Juncker és Schulz, hogy az EU állam- és kormányfői nem kerülhetik meg őket, nagy hiba lenne "ejtőernyőst", nem listavezetőt jelölni a Bizottság élére.
