A film, amelyet júniusban az Amnesty International által rendezett londoni Sidelines fesztiválon mutatnak be, Cantona úgy mutatja be a Sepp Blatter vezette nemzetközi szövetséget, hogy a korrupció révén „nagyobb hatalma, mint a világ bármelyik kormányának.” A játékos-rendező természetesen megkérdőjelezi azt a döntést, hogy 2022-re Katar kapta meg a vb-rendezés jogát, és annak az aggodalmának is hangot ad, hogy a globalizált, milliárdos pénzemberek által irányított futball végzetes csapást mérhet a sportra.
Ugyanakkor filmjéből az is kiderül, hogy jó dolognak tartja a sokáig katonai diktatúra alatt sínylődő, a demokráciát még csak tanuló Brazíliában rendezett vb-t, mivel egyrészt megismerteti az országot a nagyvilággal, másrészt pedig a foci ürügyén nagyon sokan megszólalhatnak, elmondhatják a gondjaikat, olyanok, akiket más körülmények között nem hallgatnának meg.
Cantona dokumentumfilmjében a négy nagy riói klub, a Fluminense, a Vasco Da Gama, a Flamengo és a Botafogo történetében mélyed el, és közben bemutatja a világbajnokság hatását a nagyvárosra, ahol az elmúlt hónapokban számos nagy tüntetés volt a vb túlzottnak ítélt költségei, és a szociális kiadások lefaragása ellen. A tüntetők a kettő között egyenes összefüggést látnak, de attól is tartanak, hogy az új drága stadionok tulajdonosai és üzemeltetői, hogy a horribilis kiadások bejöjjenek, a szokottnál sokkal drágábban adják a jegyeket, ezzel kirekesztve a futballt egyfajta mentsvárnak tekintő szegényebb rétegeket.
Az egykori csatár szerint ez azért is nagy baj, mert a futball legnagyobbjai, Pelé, Maradona, Messi, Ronaldo szegény környezetben nőttek fel, és az „utcának” nagy szerepe van abban, hogy valaki világklasszis legyen. Számára a futball 50% tehetség és 50% „düh”, harckészség. A harcmodort pedig leginkább az utcán lehet megtanulni - idézi a BBC.