Előfizetés

Harcolnak a takarékok

S. L.
Publikálás dátuma
2014.06.16. 07:21
Dávid Ferenc lát lehetőséget a kompromisszumra FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Semmi sem indokolta, hogy a Takarékbanknak kötvényt kellett kibocsátani, a tőkére nem volt szüksége. A részvénnyé változó értékpapír csak a tulajdonváltást szolgálta. Érthetetlen az is, hogy mitől érnek ötször annyit a részvények, mint nyolc hónapja.

"Tudomásunkra jutott, hogy a TakarékBank megszerezését tervezők, a takarékszövetkezeti integrációs törvényt, illetve a Takarékbank privatizációját előkészítők súlyosan megtévesztették a kormányt, az országgyűlést. Az integrációs törvény radikális módosításával orvosolható lenne a probléma" - mondta Dávid Ferenc, a több mint 100 takarékszövetkezet érdekeit képviselő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) szóvivője.

Akárhogy is határoz az integrációs törvény alaptörvény-ellenességével kapcsolatban az Alkotmánybíróság, az OTSZ hajlik a kompromisszumos megoldásra a hosszan elhúzódó perekkel szemben. Az OTSZ egyértelmű célja ugyanis, hogy a takarékszövetkezetek kapják vissza takarékbanki többségüket, irányítási jogaikat, és álljon helyre a takarékszövetkezeti autonómia. "Meggyőződésem, hogy nem presztízsharcot kell folytatni a Takarékbankért, és a takarékszövetkezetek által több évtized alatt felhalmozott ezermilliárd forintos tőkéért" - fogalmazott Dávid.
Hozzátette: a takarékszövetkezetek természetesen érdekeltek a bankpiac jelentős hányadát lefedő takarékszövetkezeti szektor nyereségességében.

"Ha ez a gyalázatos takarékbanki magánosítás végbemegy, akkor 5 millió forinttal rövidítik meg az érintett szövetkezeti tagokat. Meggyőződésem, hogy ezt mérlegelnie kell a kormánynak" - fejtette ki Dávid Ferenc. Úgy látja, az elmúlt hetekben a Takarékbank körül egyértelműen látni az azt megszerezni kívánóknál a kapkodás jeleit. Másrészt elgondolkodtató, hogy 10 hónap alatt nem sikerült még mindig birtokba kerülniük.

A Takarékbank 600 milliós részvénnyé átváltozó kötvénykibocsátása - a papírokat a Magyar Takarék jegyezheti le - nem vette figyelembe a folyamatban lévő bírósági eljárásokat. Szerinte a kötvénykibocsátást semmi sem indokolta, még a Takarékbank tőkeellátottsága sem.

Dávid Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy akik a Takarékbankban korábban tulajdont szereztek - MFB, Magyar Posta -, azok lényegesen alacsonyabb árfolyamon jutottak hozzá a részvényekhez, mint amikor azokat a privatizációs pályázaton egyedül induló és nyerő Magyar Takarék megvásárolta tőlük.

A Magyar Posta például úgy szerzett 19,31 százalékos tulajdoni hányadot a Takarékbankban tavaly, hogy 600 millió forintos tőkeemelést hajtott végre a cégben. Vagyis a posta 1 százaléknyi részvényhez 30 millió forintért jutott hozzá. A Magyar Takarék viszont 9 milliárd forintért vette meg az MFB és Magyar Posta Takarékbankban lévő összesen 54,85 százalékos részvénycsomagját, ami százalékonként 164 millió forintnak felel meg.
Az OTSZ szóvivője szerint itt ez esetben jelentős eltérítés történt a részvényárakban, és a nyolc hónap alatt eltelt idő nem indokolja a több mint ötszörös részvényáremelkedést.

Dávid Ferenc megerősítette, hogy az OTSZ a Polgári törvénykönyv alapján perli a kötvénykibocsátásról szóló takarékbanki közgyűlési határozatot. A jogszabály szerint ugyanis a közgyűlésen egyebek mellett nem szavazhat az a tulajdonos, aki az adott döntésben személyesen érdekelt, illetve akivel a döntés alapján szerződést kell kötni. Az OTSZ szerint így nem szavazhatott volna a Magyar Takarék, valamint a takarékszövetkezeti vezetők sem, akik tulajdonosai a Magyar Takaréknak, de még a Magyar Posta és az MFB sem. Ezzel szemben e kör rendelkezik a Takarékbank csaknem 55 százalékának tulajdonjogával.
Ezzel a kötvénykibocsátással egyértelműen ki akarják kerülni az Alkotmánybíróság folyamatban lévő döntését - hangsúlyozta az OTSZ szóvivője.

Munkahely helyett közmunka

Publikálás dátuma
2014.06.16. 07:20
A vidékfejlesztés kimerült a közfoglalkoztatásban FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Egymással is vitába keveredett a Miniszterelnökséget vezető miniszter és az agrártárca régi-új vezetője. Lázár János szerint az elmúlt években sikertelen volt a vidékfejlesztés, Fazekas Sándor viszont elégedett volt az általa vezetett minisztérium teljesítményével. Szakemberek úgy vélik, a lényeg inkább az, hogy milyen lesz az elkövetkező hétéves uniós pénzügyi ciklus vidékfejlesztési gyakorlata. Attól is tartanak az előző ciklus tapasztalatai alapján, hogy ez a pénz is a fideszes érdekköröket, a kormánypárt uralmát erősítheti.

Vidéklenyúlási és Fidesz-fejlesztési pénz válhat az uniós vidékfejlesztési forrásokból, legalábbis, ha az előző négy év tapasztalataira hagyatkozunk, és az állami földbérlet-pályázatok gyakorlatát vesszük figyelembe - fogalmazott a Népszavának Harangozó Gábor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke. Idézte Lázár János egyik kijelentését, hogy "azé az ország, akié a föld". A szocialista politikus megjegyezte, a Lázár kezébe összpontosított hatalom ebből a felismerésből indult ki, ami arról szól, hogy a mezőgazdaság jelentősebb szereplőit tönkre kell tenni, és a gazdasági hatalmat a saját embereik kezébe kell adni a régiókban, a településeken. Megcsinálják a helyi "Mészáros Lőrinceket" - fűzte hozzá Harangozó. Arra a folyamatra is figyelmeztetett, hogy a kisebb-nagyobb vidéki településekről elvándorló fiatalok már nem állnak meg a hazai városokban, hanem gyakran tovább mennek külföldre.
Azzal, hogy a forrásokat átcsoportosították a miniszterelnökséget immár miniszterként vezető Lázár kezébe, egyértelművé vált, hogy Fazekas pozíciója jelentősen gyengült a kormányon belül.

A vidékfejlesztés az előző 7 éves uniós pénzügyi ciklusban nem hozta meg a várt eredményeket. Az elköltött több mint 1400 milliárd forintnak igazából csak a szorosabban vett agráriumban volt látszata. Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkár-helyettese lapunknak elmondta, különösen a nagy állattartó telepeket, a kertészeti ágazatot, az agrárium technikai, technológiai megújítását sikerült jelentős részben megoldani.

Arról azonban kevés szó esik, Lázár sem igen hangoztatta, hogy több százmilliárd forinttal kevesebb jut 2014-2020-ban vidékfejlesztésre. Alig haladja meg az ezer milliárd forintot, amit erre a célra fordíthat majd a a kormány erős emberének tartott csúcsminiszter. Ráadásul Brüsszel a nemzeti önrész kötelező alsó határát az eddigi 25-ről 15 százalékra kívánja csökkenteni, s a magyar kormány élni is akar ezzel a lehetőséggel. Igaz, egyelőre a lehíváshoz szükséges stratégiai partnerségi szerződés aláírása sehol nem tart. Ez hosszú folyamat, hiszen ehhez le kellene folytatni a társadalmi, szakmai egyeztetéseket, ki kellene kérni a hazai monitoringbizottság tagjai érdekképviseletek, civilszervezetek, kormányzati szereplők, uniós megfigyelők - véleményét is. A bizottság eddig vidékfejlesztési programról nem tárgyalt. Az is előfordulhat, hogy idén már egyetlen pályázatot sem írnak ki, talán majd 2015-ben. A pályázati rendszer azonban azt a veszélyt rejti magában, hogy az államiföldbérlet-pályázatokhoz hasonlóan a Lázár-tárcából egy meghatározott, kiválasztott körhöz kerül a pénzek java, hiszen az elbíráláskor a szubjektív elemek is szerepet játszhatnak. Korábban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elbíráló- és kifizetőügynökségként működött, meglehetős önállósággal. Most hallani már olyan hangokat is, hogy a Fidesz-közeli személyekkel és gazdaszervezettel feltöltött agrárkamarát is bevonnák a vidékfejlesztési források elosztásába. Mivel ehhez auditáltatni kell a kamarát, és az nem egy gyors folyamat, szintén hátráltathatná a pénzek lehívásár.

Sallai Róbert Benedek, az LMP országgyűlési képviselője úgy vélte, nem az intézményi struktúra a lényeg. Szerencsésnek mégis azt tartaná, ha önálló intézmény foglalkozna a vidékfejlesztéssel. Igaz, tette hozzá, az elmúlt négy év a bizonyíték, hogy ez sem jelent kellő garanciát.

Hibás volt a nagy, központosított gazdaságfejlesztési koncepció, mert az ahhoz nem kapcsolódó térségek még inkább leszakadtak. Ezért a vidékfejlesztési és a regionális fejlesztési alapokat összhangban kellene a települések munkahelyteremtésére, az infrastruktúra - egészségügy, oktatás, kultúra - fejlesztésére fordítani.

Abban a szakemberek egyetértenek, hogy a vidékfejlesztés legfontosabb feladata a munkahelyteremtés a kistelepüléseken. A kormány ugyan büszkén "veri a mellét" a foglalkoztatásban elért eredményei miatt, ám azt már nem teszik hozzá, hogy ebben jelentős szerepet játszik a közmunka. Vidéken pedig sok helyen még a közmunkával együtt is legföljebb 14-20 százalékos a foglalkoztatottság. Abban sincs vita, hogy a XXI. századnak megfelelő formában kellene újjáéleszteni, támogatni a tsz-világból ismert melléküzemágakat. Ezeket azonban éppen azok a nagy agrártársaságok tudnák létrehozni, melyek ellen harcot hirdetett a kormány. Márpedig a helyi tőke helyett másféle működőtőke a magyar vidékre nem megy.

Ha a kormánynak sikerül ellehetetleníteni az agrártársaságokat, felhagynak a sok embert foglalkoztató állattartással, a jelenlegi 100-120 ezer legális, bejelentett, adófizető foglalkoztatott fele is az utcára kerülhet. Nagy kérdés, hogy a vidéken szétszórt minisztériumok, így a vidékfejlesztés, illetve a fővárosban maradó Lázár János hogyan működnek majd együtt. Ha már mindenképpen a vidékre kell mennie a vidékfejlesztésnek, ésszerű lenne a debreceni, kaposvári, mosonmagyaróvári agráregyetemekre telepíteni a vidékfejlesztési központokat, ahol ismerik a régiók mezőgazdasági szereplőit, sajátosságait és hatékonyan segíthetnék a fejlesztési pénzek elosztását és a pályázathoz szükséges szolgáltatásokat is nyújthatnának - vélte Harangozó Gábor.

Nem kell félnünk a deflációtól

Bonta Miklós
Publikálás dátuma
2014.06.16. 07:20

Hosszú évtizedekig az inflációt tekintették a gazdasági növekedés legfőbb veszélyének. A 2008-2010-es világválság óta ezen a téren is nagyot fordult a kocka, manapság a deflációtól való félelem készteti cselekvésre a fejlett és a feltörekvő országok kormányait és jegybankjait.

Sokan felkapták a fejüket annak hallatán, hogy április után májusban is negatív lett a 12 hónapra visszatekintő fogyasztói árindex, vagyis átlagosan 0,1 százalékkal kerültek kevesebbe a termékek és a szolgáltatások, mint egy esztendővel korábban. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy a már megszokott infláció helyett nem következett-e defláció? Mielőtt a kérdésre nemmel válaszolnánk, érdemes megvizsgálni: mit is nevez a közgazdaságtudomány deflációnak. A meghatározás így szól: az árszínvonal - egy bizonyos időtávon belül - csökkenése a defláció. A fejlett világban jelenleg csak Japánt és Európát fenyegeti deflációs veszély, Európának azonban viszonylag jó esélyei vannak, hogy elkerülje az úgynevezett Japán-szindrómát. (A távol-keleti ország két évtizeden keresztül sikertelenül küzdött a deflációval).

Napjainkban már a kitörés első jeleit lehet érzékelni a világgazdaságban - így értékelte a helyzetet Forián-Szabó Gergely. A Pioneer befektetési igazgatója állítja, hogy bár Magyarországon is negatívba fordult a fogyasztói árindex, egyelőre nyoma sincs valódi deflációs veszélynek, így a jegybank viszonylag kényelmes helyzetben van. A szakember álláspontja szerint a defláció kifejezéssel indokolt óvatosan bánni, hiszen ez egy ritka, de nagyon súlyos betegség, ami általában jelentős gazdasági visszaeséssel párosul. Ehhez képest manapság gyakran találkozunk azzal, hogy már egy-két hónap negatív inflációs adata láttán is sokan deflációt emlegetnek, például Magyarországon is, ami az esetek többségében indokolatlan. Egy valódi deflációs spirál a világ jelenlegi eladósodott állapotában nagyon komoly fenyegetést jelentene, ugyanis még viszonylag alacsony kamatszint mellett is fenntarthatatlanná válnának a felértékelődő adósságállományok. A kiújuló válság kezelésében a jegybankok mozgástere is korlátozott lenne, hiszen az elmúlt években már ellőtték a puskaporuk nagyobb részét, ami az infláció felpörgetése terén csak korlátozott sikereket hozott. Emiatt érthető, hogy a kormányok és jegybankok minden eszközt igyekeznek bevetni a defláció megelőzése érdekében - mondta Forián-Szabó Gergely.

A közös európai deviza ugyanakkor megnehezíti a kiigazításra szoruló államok életét, hiszen úgy kell javítaniuk a versenyképességükön, hogy egy viszonylag erős devizához vannak láncolva. Nem véletlen, hogy az elmúlt 50 év klasszikus deflációs helyzetei Japán kivételével szinte mindenütt rögzített árfolyam mellett következtek be. Ilyen helyzetben ugyanis csak a nominális bérek és velük az árak csökkentésével lehet gyors versenyképesség-növekedést elérni, amire a kormányok rendszerint csak nehezen és későn szánják el magukat. A jó hír, hogy a perifériaországok többségében már túl vannak a kiigazítás nehezén, Olaszország és Franciaország azonban még késik a házi feladat végrehajtásával. Mindez rávilágít arra, hogy az eurózónában nem feltétlenül kell aggódni az átmenetileg negatív inflációs ráták miatt, hiszen ha a versenyképesség javításának mellékhatásáról van szó, akkor akár még pozitívnak is tekinthető a jelenség. A kiigazítást ugyanakkor megkönnyítené, ha a kedvező versenyképességi pozícióját megtartó Németország a közös európai monetáris politika fellazítása terén engedékenyebb lenne.

Magyarországon is megjelentek a negatív fogyasztói árindexek, deflációról azonban nem beszélhetünk. Az inflációs nyomás értékelése szempontjából kiemelten figyelt piaci szolgáltatások árai még mindig valamivel a 3 százalékos jegybanki célérték feletti ütemben emelkednek. A fogyasztói kosarat a hatósági áras termékek, az élelmiszerek és az iparcikkek árai húzzák lefelé, ami jelentős részben átmeneti hatásnak tekinthető. Emellett Magyarországon egészséges bérdinamika mellett nő a lakossági fogyasztás, ami szintén cáfolja, hogy klasszikus deflációs helyzetről lenne szó - fejtette ki véleményét Forián-Szabó Gergely.