Mindhárman a Sarkozy előtti korszak politikusai, a "klasszikusok", akik többé-kevésbé még de Gaulle hagyományaihoz tartották magukat. Különösen abban, hogy szemben álltak a szélsőjobboldallal is, hiteles konzervatív jobbközép pártként politizáltak. A fordulattól azt remélik, a párt visszakapaszkodhat a jobboldal első helyére, amelyet most a nyárelőn elvesztett Marine Le Pen Nemzeti Frontjával szemben.
Erkölcsi tekintélyét is igyekeznek visszaszerezni, kivizsgálni azt az anyagi visszaélés sorozatot, amellyel két éve útnak indították Nicolas Sarkozyt, a győztes szocialista Hollande-dal szemben. A "tiszta kezek" programját hirdették meg, hitelesen elszakadni az előző korrupt vezetéstől. A "hármak" lázas sietséggel vetették bele magukat, hogy mihamarabb nyilvánvaló legyen a különbség.
Pezseg a korábban elszunnyadt pártapparátus, a napokban már nyilvánvalóak lettek a nemzedéki ellentétek is. A triumvirátus tagjai a hatvanasok-hetvenesek generációjához tartoznak, sőt Juppé hovatovább a nyolcvanhoz közelít. Már korábban fölbukkant az életkorban még a Sarkozy gárda tagjainál is fiatalabb negyvenes Nathaly Kosciusko-Morizet ifjú hölgy, az előző államfő volt minisztere és kormányszóvivője, aki igencsak buzgólkodott, hogy mihamarabb az élvonalba kerüljön.
Tavaly a szocialista Madame Anne Hidalgóval szemben megpályázta a főváros főpolgármesteri posztját, de veszített. Nehezen viselte el a vereségét, a napokban csatasorba állt, hogy a konzervatív párt élén juthasson kárpótláshoz. Kemény programot hirdetett meg, mindennel szakítani akar, "mélységében megújítani" a szerinte is "elaggott" pártot. Megszabadítaná a nevétől (UMP - Union pour un Mouvement Populaire, Népi Mozgalom Szövetsége), amelynek Sarkozy volt a keresztapja.
Mi több, sebtében eladná a pártközpont épületét is, ezt a "fagyos jéghegyet", ezen túl ne emlékeztessen semmi a közelmúltra. A legfontosabb feladatnak ő is azt tartja, hogy kíméletlenül tárják föl az úgynevezett Bygmalion-ügyet, azt a sötét pénzügyi vállalkozást, amely mögé bújva titkos számlákkal, csalásokkal lépték túl 2012-ben Sarkozy elnökválasztási hadjáratának törvényes határait. NKM azt vallja, meg akarja hallgatni az egész párttagságot, "pakolják ki haragjukat".
Csakhamar kiderült, hogy a nagyra törő politikus hölgy ambíciói ennél is vérmesebbek. Igazi távlati célja nem az őszi pártmegújulás, hanem a 2017-es köztársasági elnökválasztás. Ez a három év tovább öregbíti a most hivatalba lépett triumvirátus tagjait, fiatal jelöltet kell majd fölléptetni a szerinte akkor amúgy is eleve bukásra ítélt szocialista Hollande ellen.
"Franciaországnak új reménységet kell kínálnunk" hirdeti, és már látja is magát az Élysée-palota kandidátusaként. A tét azonban sokkal nagyobb ahhoz, hogy az ilyen egyéni törekvésekre lehetne szűkíteni. A francia konzervatív sajtó fellegvára, a Le Figaro, figyelemébresztő elemzést közölt Guillaume Bernard jeles politológusnak, a legrangosabb katolikus kutatóintézet professzorának tollából. Rámutatott arra, hogy a jobboldal vezető ereje mostanra csakugyan keresztúthoz érkezett, szerinte "ideológiai újjáteremtésre" érett meg.
Egyetlen politikai párt sem ítélhető meg önmagában, hanem viszonyából a többi alakulathoz. Úgy véli, az UMP jelenleg csakugyan "a legrosszabb állapotban van", beszorult a szociális-liberális nézeteket valló "haldokló baloldal" és a szélsőjobboldali Nemzeti Front közé, a széthullás veszélye fenyegetheti, kivált, ha időben nem találja meg a 2017-es elnökválasztásra alkalmas jelöltjét.
Szakítania kell megromlott hírnevével, akár a többi párt, túlságosan is "választási istálló színhelyévé züllött". Ha változatlanul tartja magát a három párti rendszerhez (konzervativizmus-baloldal-szélsőjobb), szembe kell szállnia az UMP-ben elég erős irányzattal, amely együttműködést hajszol a Nemzeti Fronttal. Ehelyett a centristák szövetségét kellene szorgalmaznia, német mintára akár nagykoalíciót is.
Elkerülhetetlen tehát a lelkiismeretvizsgálat, igazán illenék odafigyelni az ideológiai kérdésekre. A párt óhatatlanul szembesül a "jobbra forgatás kísértésével", vagy klasszikus jobboldali pártként csakugyan újjáteremti magát. Bernard professzor ezt a tisztázást elkerülhetetlennek véli, mintegy az országos politikai jövő kulcskérdésének.
