A zseni és a középszer párharca

Publikálás dátuma
2014.07.01. 07:45
A zseni Mozart (Keresztes Tamás) nem tudja, hogy a középszerű Salieri (Kulka János) mennyit ármánykodik ellene FOTÓ: HERMANN PÉT
Kulka János és Keresztes Tamás főszereplésével, Szikszai Rémusz rendezésében, kiugró sikerrel mutatták be az Amadeust a Belvárosi Színházban. A zseni meg a középszer párharca, és a hatalom művészethez való viszonya sokakat vonz a teátrumba.

A Kulka János játszotta Salieri nem csinál titkot abból, hogy velejéig gonosz. Rögtön az Amedeus című produkció elején, velünk szemben ülve, gyötrődve, látványosan önmarcangoló módon elmeséli, hogy megmérgezte Mozartot, mert maga is zeneszerző, és pokolian féltékeny volt az isteni tehetségre.

Az is igencsak hamar kiderül, hogy középszerűnek tartja magát, Mozartot pedig olyan zseninek, aki mindenkit lemos a palettáról. Bulvárdarabok sajátja, hogy mindent egyértelműen kimondanak bennük, azt is, ami rejtélyesen többértelmű, amin kínzóan gondolkodni kellene, de ezt megspórolják a nézőnek, és szájába rágják, ki az aljas, ki a jó, ki a hatalmaskodó, ki az áldozat, ki a középszer és ki a tehetség.

Peter Schaffer is ezt teszi, de nem úgy, mint mondjuk Neil Simon, aki könnyedén szórakoztat, de azért elhint magánéleti, és leheletnyi társadalmi problémákat, hanem éppen fordítva. Schaffer azt akarja beadni nekünk, hogy a legmélyebb régiókban jár, föltárja a lélek és a társadalom lényegét, tükröt tart a valóságnak.

De a felszínt karistolja, lelkesen alkalmaz közhely- gyűjteményeket, bántóan leegyszerűsíti a világot, és tulajdonképpen lazán, gyomorgörcs nélkül szórakoztat, azt az illúziót nyújtva, hogy a publikumnak elképesztő módon el kell töprengenie a látottakon.Évtizedek óta sikeres vele.

Sőt, ez a darabtípus vált korunkban a legdivatosabbá, sok nézőréteg megcélozható vele egyszerre. És az az igazság, hogy bele is látható temérdek minden, meg nagyszerű színészi alakításokra is lehetőséget nyújt, de ettől még bizonyos mértékű hazugságon is alapul.

Az Amadeus a Belvárosi Színházban kiugró siker, az előadás után állva is vastapsolt, tombolt a nagyérdemű, amelynek tagjai, minden bizonnyal, hosszú-hosszú időre megtöltik majd a nézőteret, a produkció válhat olyan legendává, mint a szintén Schaffer által írt Equus valaha a Pesti Színházban, Darvas Iván és Gálffi László főszereplésével.  Sokan látták Milos Forman a szó szoros értelmében pompázatos, ugyanis látványos díszletekben és jelmezekben tobzódó Amadeus filmjét, és Magyarországon is voltak emlékezetes színházi produkciók.

Tán a filmes verzióhoz a legközelebb a vígszínházi változat állt Tordy Gézával és Gálffival a főszerepekben. Ennél nagyságrendekkel intenzívebb produkció volt Szolnokon Darvassal és Alföldi Róberttel, akik ideális partnerek voltak, és ezen kívül nagyon megemelte az előadást, hogy a nemzetközi rangú Liszt Ferenc Kamarazenekar élőben játszott a színpadon, bizonyos mértékig szereplővé is vált.

A hozzám legközelebb álló variációt Komáromban rendezte Czajlik József, lehántott a darabról minden modorosságot, negédességet, és már-már szikár, kemény, de egyáltalán nem játékosság-mentessé tette, Ollé Erick felkavaró Mozart alakításával.

Szikszai Rémusz, aki eddig fontos alternatív előadásokat rendezett, szintén hajlik a szikár, ütős fogalmazásra. Nyilván kényszerből is csökkentette a szereplők számát, a tájoló produkcióban nincs mód nagy létszámú jelenetekre, villanásnyi szerepeket álarcosan játszanak a mást is alakító művészek. Ez csaknem teljesen elűzi a dagályosságot, miközben persze azért törvényszerűen megmarad a romantikus vonulat, ahogy jócskán marad a bosszantó közhelyekből is.

Bár Zöldi Gergely új fordítása feltétlen előnyére vált a szövegnek. És persze az is, hogy Kulka és Keresztes Tamás adja a két főszerepet. Az utóbbi, ahogy Alföldi tette, tényleg zongorázik, és ehhez fűződik az egyik, nyíltszíni tapsos bravúrjelenet.

Salieri eljátssza új művének részletét, az éppen betoppanó Mozart kapásból megjegyzi, hallomásból pöntyögni kezdi, de nem találja elég jónak, itt is ott is nagy lendülettel belejavít, kétértelmű szavakat mond, amiket a megkövült Salieri próbál dicséretnek venni, de azért abszolút érzi, hogy abban a minutumban valami jobb született, improvizációval, görcsök nélkül.

Keresztes remekül adja a szeleburdi, hebrencs, sőt egyenesen kajla, de zseni Mozartot, és a tönkretettet, megfáradtat, halálosan beteget, akiben azonban még mindig lobog a tűz. Fontos, hogy Kulka nem ostoba, tehetségtelen fickót játszik, hanem olyat, aki maga is talentumos, de hát persze Mozart mellett középszer, és a pusztító irigység előhozza a legrosszabb, képmutató énjét, színleg segít, különben pedig ott tesz be, ahol csak lehet.

Korunk jelentősen felerősíti azt a vonulatot, hogy a középszer a hatalommal paktál, Kaszás Gergő császárként pedig azt is megmutatja, hogy a hatalom mennyire azt kedveli, aki dörgölődzve beáll a sorba, zavarja, idegesíti, aki bármiben kilóg a sorból, szabálytalan. Murányi Márta kiválóan old meg minden olyan feladatot, amikor énekelni kell, Fodor Tamás Mozart olykor hideglelősen vaskalapos apja, Lovas Rozi a naivan lelkes, majd elszürkülő szerelme.

Udvaroncként Tamási Zoltánnak hideglelős a nézése, Egri Márta szelíd tekintetű asszonyai szeretnék, ha jóra fordulnának a dolgok. Ahogy az előadás is meglehetősen jó. Nem lepődnék meg, ha öt év múlva is zsúfolt házakkal menne.

Szerző

Mától új nyugdíjrendszer Németországban

Ma lép életbe a német nyugdíjreform, amely elsősorban finanszírozhatóság miatt sok vitát váltott ki a német nagykoalícióban, az Angela Merkel kancellár-fémjelezte CDU-nál, a keresztényszocialista CSU-nál, valamint a szociáldemokrata SPD-nél. 

A reform részleteit Andrea Nahles szociáldemokrata szociális miniszter dolgozta ki. Nyugdíjemelésben részesülnek az 1992 előtt született gyermekeiket felnevelő anyák. A reform másik kiemelt pontja szerint 45 évnyi járulékfizetés után a munkavállalók már 63 éves koruktól teljes értékű nyugdíjban részesülhetnek.

Németországban a hivatalos nyugdíjkorhatár 67 év. De jobban járhatnak a betegségi nyugdíjban részesülők is, az úgynevezett kiegészítő periódus két évvel való meghosszabbításával. Ez azt jelenti, hogy aki betegség miatt kénytelen idő előtt felvenni az öregségi járulékot, annak esetében úgy számolnak, mintha 62 éves koráig fizette volna a különféle járulékokat. Ez a határ eddig 60 év volt.

A reform elnyerte a lakosság tetszését, bírálói azonban úgy vélik, nem világos, miként finanszírozzák az új járulékrendszert. 2030-ig ugyanis ez becslések szerint 160 milliárd eurót emészthet fel, ám a német szövetségi kormánynak egyelőre csak 81 milliárd euró áll rendelkezésére az állami nyugdíjalapból. A kormányzat szerint azonban a fennmaradó összeg befolyik majd a nyugdíjjárulékokból.

A nagykoalíció a várható nagy költségek miatt nem léptette életbe azt a korábban hozott intézkedést, mely szerint 0,6 százalékkal csökkentenék a nyugdíjjárulékokat. Sőt, 2018-tól emelkedhet a nyugdíjhozzájárulás összege. A reform legnagyobb költségét az 1992 előtt született gyermekeiket felnevelő anyák nyugdíjának emelése és folyósítása jelenti, amely 2030-ig elérheti az évi 6,5 milliárd eurót.

Az intézkedés körülbelül 9,5 millió anyát érint. Nyugat-Németországban gyermekenként plusz 28, az egykori NDK-ban pedig 26 eurót kapnak majd az anyák. Mivel az átállás nem megy egyik napról a másikra, sokan csak októberben kapják meg az emelt összeget, igaz, ekkor egy összegben a július 1-től terjedő időszaktól.

A másik kifogás az volt a reformmal szemben, hogy túl sokan veszik majd fel idő előtt az öregségi támogatást. Az érintettek mintegy harmadának lesz lehetősége a korai nyugdíj választására. A Die Welt elemzése szerint az idő előtti nyugdíjból elsősorban a férfiak, közülük is a szakmunkások profitálhatnak.

Az a réteg, amelynek öregségi járuléka magasabb lehet az átlagénál. Ugyanakkor veszélybe is kerülhetnek azok is, akik 63 évesen mennének nyugdíjba. A munkaadók ugyanis idő előtt, 61 éves korukban válhatnak meg tőlük. Ekkor ugyanis két évig még járna a munkanélküli segély, s addig sem jelent költséget az adott cégnek. 

A reform értelmében az 1964 után születtek 45 évi járulékfizetés után is már csak 65 évesen mehetnének nyugdíjba. Mindenki más számára továbbra is a 67 éves korhatár marad érvényben.

Nagy gondot jelent továbbá, hogy - amint a GfK német iroda felméréséből kiderül - a munkavállalók mindössze egyharmada tervezi azt, hogy a nyugdíjkorhatár eléréséig teljes munkaidőben dolgozik. A 45-60 éves lakosság körében az arány mindössze 28 százalékos.

A kutatást végzők szerint ez is azt mutatja, mennyire más elképzelései vannak a vállalatoknak és a munkavállalóknak erről a kérdésről. A német munkaadók 61 százaléka arra számít, hogy a beosztottakat a nyugdíjkorhatár eléréséig teljes munkaidőben foglalkoztathatják. Ez azért is jelenthet komoly kihívást az állam számára, mert Németországban 2029-ig húszmillióan mehetnek nyugdíjba.

A GfK tanulmánya megállapítja azt is, hogy a megkérdezettek negyede, 26 százaléka részmunkaidőben kíván dolgozni a nyugdíjkorhatár előtti években. Mintegy harmaduk, 34 százalékugyan teljes munkaidőben dolgozna, de idő előtt kívánják igénybe venni az öregségi járulékot. Mindössze nyolc százalék nyilatkozott úgy, hogy a korhatár elérése után is teljes-, vagy részmunkaidőben kíván dolgozni.

Szerző

Mától új nyugdíjrendszer Németországban

Ma lép életbe a német nyugdíjreform, amely elsősorban finanszírozhatóság miatt sok vitát váltott ki a német nagykoalícióban, az Angela Merkel kancellár-fémjelezte CDU-nál, a keresztényszocialista CSU-nál, valamint a szociáldemokrata SPD-nél. 

A reform részleteit Andrea Nahles szociáldemokrata szociális miniszter dolgozta ki. Nyugdíjemelésben részesülnek az 1992 előtt született gyermekeiket felnevelő anyák. A reform másik kiemelt pontja szerint 45 évnyi járulékfizetés után a munkavállalók már 63 éves koruktól teljes értékű nyugdíjban részesülhetnek.

Németországban a hivatalos nyugdíjkorhatár 67 év. De jobban járhatnak a betegségi nyugdíjban részesülők is, az úgynevezett kiegészítő periódus két évvel való meghosszabbításával. Ez azt jelenti, hogy aki betegség miatt kénytelen idő előtt felvenni az öregségi járulékot, annak esetében úgy számolnak, mintha 62 éves koráig fizette volna a különféle járulékokat. Ez a határ eddig 60 év volt.

A reform elnyerte a lakosság tetszését, bírálói azonban úgy vélik, nem világos, miként finanszírozzák az új járulékrendszert. 2030-ig ugyanis ez becslések szerint 160 milliárd eurót emészthet fel, ám a német szövetségi kormánynak egyelőre csak 81 milliárd euró áll rendelkezésére az állami nyugdíjalapból. A kormányzat szerint azonban a fennmaradó összeg befolyik majd a nyugdíjjárulékokból.

A nagykoalíció a várható nagy költségek miatt nem léptette életbe azt a korábban hozott intézkedést, mely szerint 0,6 százalékkal csökkentenék a nyugdíjjárulékokat. Sőt, 2018-tól emelkedhet a nyugdíjhozzájárulás összege. A reform legnagyobb költségét az 1992 előtt született gyermekeiket felnevelő anyák nyugdíjának emelése és folyósítása jelenti, amely 2030-ig elérheti az évi 6,5 milliárd eurót.

Az intézkedés körülbelül 9,5 millió anyát érint. Nyugat-Németországban gyermekenként plusz 28, az egykori NDK-ban pedig 26 eurót kapnak majd az anyák. Mivel az átállás nem megy egyik napról a másikra, sokan csak októberben kapják meg az emelt összeget, igaz, ekkor egy összegben a július 1-től terjedő időszaktól.

A másik kifogás az volt a reformmal szemben, hogy túl sokan veszik majd fel idő előtt az öregségi támogatást. Az érintettek mintegy harmadának lesz lehetősége a korai nyugdíj választására. A Die Welt elemzése szerint az idő előtti nyugdíjból elsősorban a férfiak, közülük is a szakmunkások profitálhatnak.

Az a réteg, amelynek öregségi járuléka magasabb lehet az átlagénál. Ugyanakkor veszélybe is kerülhetnek azok is, akik 63 évesen mennének nyugdíjba. A munkaadók ugyanis idő előtt, 61 éves korukban válhatnak meg tőlük. Ekkor ugyanis két évig még járna a munkanélküli segély, s addig sem jelent költséget az adott cégnek. 

A reform értelmében az 1964 után születtek 45 évi járulékfizetés után is már csak 65 évesen mehetnének nyugdíjba. Mindenki más számára továbbra is a 67 éves korhatár marad érvényben.

Nagy gondot jelent továbbá, hogy - amint a GfK német iroda felméréséből kiderül - a munkavállalók mindössze egyharmada tervezi azt, hogy a nyugdíjkorhatár eléréséig teljes munkaidőben dolgozik. A 45-60 éves lakosság körében az arány mindössze 28 százalékos.

A kutatást végzők szerint ez is azt mutatja, mennyire más elképzelései vannak a vállalatoknak és a munkavállalóknak erről a kérdésről. A német munkaadók 61 százaléka arra számít, hogy a beosztottakat a nyugdíjkorhatár eléréséig teljes munkaidőben foglalkoztathatják. Ez azért is jelenthet komoly kihívást az állam számára, mert Németországban 2029-ig húszmillióan mehetnek nyugdíjba.

A GfK tanulmánya megállapítja azt is, hogy a megkérdezettek negyede, 26 százaléka részmunkaidőben kíván dolgozni a nyugdíjkorhatár előtti években. Mintegy harmaduk, 34 százalékugyan teljes munkaidőben dolgozna, de idő előtt kívánják igénybe venni az öregségi járulékot. Mindössze nyolc százalék nyilatkozott úgy, hogy a korhatár elérése után is teljes-, vagy részmunkaidőben kíván dolgozni.

Szerző