„Anyám meg volt győződve arról, hogy a tárgyak megőriznek magukban valamit a régi tulajdonosaikból” – nyilatkozta a Le Figarónak az asszony fia, Jean-Jacques Dulong, aki a Sotheby-nál árvereztette el hagyatékát. A levelek 92 ezer euróért keltek el.
“Ezzel árasztott el gyerek- és serdülő koromban. Túladagolásban szenvedtem. Időnként felvetődött bennem, hogy nem Camus fia vagyok-e. Apám nagyon elnéző volt. Anyám ragaszkodott ahhoz, hogy Camus legyen a házassági tanúja. Algírban, az egyetemen ismerkedtek meg. Camus volt a legjobb barátja.”
Camus a 30-as évek végén már ismert volt és Liliane elkísérte irodalmi, színházi, politikai, sőt, személyes kalandjaiba is. A férfi hűséges és megfontolt gondolkodású bizalmasa volt.
“ Ön többet ér, mint ez a beletörődés ... Önmagában kell megtalálnia lázadásainak táplálékát. Túl könnyű kétségbeesettnek lenni.” - írta finom, kerek betűivel 1936 júliusában.
A Népfront kellős közepén, a francia Algériában, amely alapjaiban konzervatív volt, a két szabad gondolkodású, előítéletektől mentes fiatal mind a magánéletben, mind a politikában a margóra szorult.
“Ezekben a levelekben olyan intim Camus-re találtam, akiről máshol nem lehet olvasni. Camus Liliane Choucrounnal nagyon figyelmes volt, egy kicsit paternalista, de nagyon precízen megfogalmazott tanácsokat adott. Erős és abban az időben férfi és nő között ritka barátság volt közöttük.”- fogalmazott a Sotheby’s könyv és kézirat szektorának igazgatóhelyettese.
1937 őszén, miután a nyarat Párizsban töltötte, a tuberkulózisban szenvedő író egy visszautasított tanári állással összefüggésben a következőket írta barátnőjének:”Azt mondtam magamnak: kell szabály az életben. Az egész életvágyam visszautasította a szájkosarat. Ha nem sikerül kifejezésre juttatnom, ami bennem van, az teljes abszurditás lenne minden következményével együtt…” Liliane megírta neki, hogy belépett az Algériában létrehozott első hadseregbe, hogy alhadnagyként részt vegyen az olaszországi, franciaországi és németországi harcokban az akkori szerelme oldalán. Az illető házasember volt és hívő katolikus.
„Ez merő őrület.” - válaszolta neki az író.
1940 elején az asszony azt kérte tőle, hogy szerezzen számára egy hamis haditudósítói igazolványt, hogy követhesse szerelmét a frontra. Camus szeretett volna segíteni, de, mint írta, lapja, a Revue Algérienne már nem létezik, ha még meglenne, ő maga adott volna barátnőjének ilyen igazolványt. A lapot, azonban felfüggesztették. Néhány hónap múlva Liliane-t megfosztották tanári állásától és francia állampolgárságától a Pétain-rezsim törvényei alapján. Camus akkor is feltétlen támogatásáról biztosította.
„Camus édesanyámat rajzolta meg az első regényében, a Boldog halálban, amelyet egyesek a Közöny első változatának tekintenek” - “büszkélkedik a fia.
