Emlékművek sanyarú sorsa

Már régen terveztem, hogy én is hozzászólok a megszállási emlékműhöz, de Szabó Iréne cikke miatt most már nem halogatom.

Azt hiszem, nincs olyan hülye nép, amelyik emlékművet állít a saját megszállásának. A nagy nemzeti tragédiák hőseinek szokás (Muhi, Mohács,..), de a megszállóknak nem. Persze ezt sem a nemzet állítja, hanem csak az éppen uralkodó politikai elit, ez nem más mint egy riszálás a támogatás reményében az újfasisztáknak, a Jobbiknak. Még 1995 körül kezdte hirdetni a hirtelen antiszemitává és fasisztává vált Csurka István, hogy a szovjetek megszállók voltak, ezért romboljuk le és "pateroljuk ki" a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Aztán történészek "felhomályosították", hogy ez nem kivitelezhető, mert az emlékmű alatti kis járdasziget nem Magyarország része, területen kívüli, mint akármely követség! Ha a szovjetek megszállók voltak és nekik lehet emlékművük, akkor nosza, emeljünk emlékművet a német megszállóknak is! A stadion alakú tér másik fókuszában! Egész Kelet-Európában csak nálunk tekintik a szovjeteket megszállóknak. És természetes, hogy Kelet-Németországon kívül egyedül nálunk maradtak itt '45 után a szovjet csapatok, hisz mi voltunk a náci Németország első, leghűségesebb és utolsó napig kitartó szövetségese! És milyen megszállás volt az a német, amikor Horthy a helyén maradt, a magyar vezérkar és a csendőrség a helyén maradt?

De a '45 utáni hidegháború idején minden győztes nagyhatalom megpróbálta fenntartani a befolyási övezeteit, az USA mai napig őrzi japáni, koreai, fülöp-szigeteki és csendes-óceáni támaszpontjait, Angliának és Franciaországnak is 20 évig tartott még, mire feladta a gyarmatbirodalmát!

Én azért sajnálom ennek az "emlékműnek" a szobrászát, mert ha szerencséje van, akkor műve csak a nagytétényi szobortemetőben fogja végezni, és nem úgy, mint a Sztálin-szobor, netán mint Gömbös Gyula szobra!