Közelkép - Carmina megoldja

Az ilyen filmre mondjuk azt, hogy szívmelengető. Vagy nem mondjuk, mert divatjamúlt, ósdi már a szó is. Öreges. És divatjamúlt maga a műfaj is, amely embermeleg történettel melengeti a szívünket.

Nem is tudom, jár-e még moziba az a korosztály, amely még tudja, mit jelent, embermeleg filmtörténet. Mondjuk, ha van nyugdíjas kedvezmény, tán eljut még a kisebb léptékű mozikba. De most itt van ez a spanyol vígjáték, a Carmina megoldja, és ez tényleg szeretnivaló, embermeleg film.

Olyan, mintha tévéfilmnek készült volna, alig több egy óránál, és alig több egy jóleső csattanónál. Adva van egy jóval ötvenen túli asszony, termetes idomokkal, vörös körömmel, óriási szemekkel, és eleven észjárással. Az egész film nagyjából az ő monológja. De micsoda jópofa szöveg!

Micsoda talpraesett értése a világnak! Kirabolták az útmenti bisztróját, mindenféléket elvittek belőle, de Carmina szíve a hatalmas, finom, méregdrága sonka miatt fáj, mert anélkül nincs tovább, lehúzhatja a rolót. A sonkás kajákért járnak be hozzá a törzsvendégek. A rendőrség fabatkát sem ér, a tettesek felszívódtak. A család Carminában reménykedik.

És ő meg is oldja, méghozzá zseniálisan. Átejti a világot, még a karót nyelt végrehajtó is megszeppenve hátrál meg előle. És hogy az újabb betörés csak kamu? Senki nem látja kárát. Viszont az álbetörés örve alatt Carmina új sonkára tesz szert, megtartja a tervezett családi ünnepséget, mindenki jól jár, a vendégek jót esznek.

Ráadásul még egy kecske is Carminához csapódik, s boldogan rágcsálja a kenyérsarkot. Süt a filmből az életszeretet és az, hogy elsőfilmes rendezője, Paco León, eredetileg maga is színész, nagyon érti a színészeit. A kamara-darab szereplői jutalomjátékot kapnak, a főszereplő Carmina Barrios mellett valamennyiüknek jut egy-egy remekbe szabott monológ. Felvillanyozó, mint maga az élet.

(Carmina megoldja *****)