Közelkép - Fájó mulasztás

Egy köztelevíziónak megvannak az alapvető kötelességei. És sajnos egyre több olyan eset fordul elő, figyelve a hazai közszolgálati médiumot, amikor megállapíthatjuk, hogy a világos és egyértelmű elvárások ellenére súlyosan sérül a szakmaiság és a pártatlanság elve. Ezek közé a fájó és rendkívül bosszantó mulasztások közé sorolhatjuk, hogy az M1 Híradójából tegnap hiányzott a Bajor Imre színművész haláláról szóló hír.

Bajor Imrét az országos kereskedelmi médiumok nagy része a hírműsoruk egyik vezető anyagaként búcsúztatta el. Ez több szempontból magától értetődő, hiszen egy országosan elismert művészről van szó, egy olyan életpályáról, amely része a hazai kulturális históriának. Ez, ha kizárólag szakmai szempontok alapján ítélünk, akkor minden bizonnyal vitán felül áll.

Akkor felvetődik, miként lehetséges, hogy a köztelevízió mégis elkövette ezt a hibát. A hivatalos válasz szerint azért fordult ez elő, mert Bajor nem volt Kossuth-díjas, egyébként is, mint írják, "sajnálatos módon nagyon sok haláleset történik, mindről az esti 35 perces Híradó - érthető módon - nem tud beszámolni."

Mindenki nyilván a saját vérmérséklete szerint kezeli ezt a magyarázatot, de az azért elég nyilvánvaló, hogy nem lehet ilyen esetet díjakhoz kötni, vagy időhiányra hivatkozni. Azt tény, hogy Bajor Imre szerepelt olyan műsorokban, például a Heti Hetesben, amely nem riadt vissza a kormány, vagy a miniszterelnök bírálatától. A humor, a kabaré alapvető kritériuma a kritika, a pártpolitikától független ellenzéki szemlélet.

Tehát esetleg mégis ez alapján szelektálni beláthatatlan vétek lenne. Arról nem is beszélve, hogy Bajor Imre éppen a Magyar Televízió korábbi teleregényében vált sztárrá, hiszen a Szomszédokban kedvelték meg nagyon sokan. Így tehát ez a szerkesztői magatartás nem csak az elhunyt emlékét sérti, hanem a Magyar Televízió múltját is semmibe veszi.

Persze Bajor Imrére szerencsére ezután is sokan fognak emlékezni (később állítólag még maga a köztévé is) és személye méltó helyre kerül majd a személyes emlékezetben és a különböző archívumokban is. Ez az eset viszont újból azt támasztja alá, hogy a köztelevízióban hajlamosak bizonyos híreket elhallgatni.

Ez minden esetben elitélendő, ha pedig egy halálhírről van szó, akkor ez etikai és kegyeleti szempontból még nagyobb blama. És ezt tényleg nem lehet azzal elintézni, hogy az illetőnek nincs Kossuth-díja. Ha Bajor Imre az égi kávéházban nézte a televíziót, lehet, hogy alkatához híven jól mulatott az egészen és egy elegáns mozdulattal átkapcsolt egy másik csatornára.