Kockázatos volt a köztársasági elnök döntése. Lényegében ideológiai fordulatot jelent egy magát szocialistának valló kormányzat jövőjében, a vallott baloldaliságról áttérést a "szociál-liberális" irányzatra. Egyszerűbben, jobboldali változást. A legutóbbi napok legjellemzőbb eseménye, hogy Manuel Valls kormányfő az új gazdasági miniszter kinevezése után megjelent a vállalkozók nyári egyetemén, beszédet tartott, amelyet a tőkések vastapssal köszöntöttek:
"Mézeshetek a kormányzat és a munkáltatók között", kommentálta a Le Monde, és idézte Edith Piaf egykori sláger sanzonját, "amit csak óhajtasz , mindent megtagadok barátaimtól". A nyári egyetem hallgatósága fölállva ünnepelte Valls szavait. "Imádom a vállalkozókat, - mondta - rajongok értük.
Tudom, megszokás, hogy a baloldal és a vállalkozók világa szemben áll egymással, de meggyőződésem, országunknak most arra van szüksége, szakítsunk ezzel.
Túl sok időt vesztegettünk el, ha nem változtatunk, beledöglünk". Amire Pierre Gattaz, a munkáltatók elnöke azzal válaszolt, "a beszéd a tisztánlátás, a gyakorlatiasság és a bátorság produktuma volt. Ilyen szavakra van szükségünk, szakításra az ősi és naiv fölfogással. A kormány jó irányt tűzött ki maga elé, bravó".
A nagy létszámú kormányban, (tömérdek miniszter és rengeteg államtitkár), igazán három poszt cseréje keltett föltűnést. A gazdasági miniszteré, aki a keményen radikális baloldali Montebourg-ot váltotta, a közoktatási tárca gazdájáé, az első nőé, aki erre a posztra került, és a kulturális ügyek irányítójáé. Ami mindhármukban közös, hogy egyöntetűen átlagosan harminc év
körüliek, innen a negyvenen, tehát nemzedékváltást jelképeznek. És abban is, hogy amúgy nem népszerűek: Najat Vallaud-Belkacem, a marokkói származású dáma, az oktatási miniszter azért nem, mert harsogóan az egyneműek házasságának a híve, a dél-koreai születésű Fleur Pellerin meg azért nem, mert hozzá állítólag az üzleti megfontolások állnak közelebb, mintsem a tartalmi vonatkozásúak.
Az átalakításnak igazi sztárja azonban egy külső megjelenésében is "álomszép" férfiú, aki teljhatalmú gazdája lesz a gazdasági ügyeknek. Az idei nyár beköszöntéséig a köztársasági elnöknek amolyan második számú tanácsadója volt, rövid időre búcsúzott is ettől a beosztásától, hogy most a változás adu ászaként térjen vissza. Úgy rebesgetik, hogy a korábbi kormányzat igazán szocialista meggyőződésű minisztereivel szemben Emmanuel Macron, (a barátainak csak Manu), az államfő agyának jobboldali féltekéjén foglalt helyet.
Becézik úgy is, hogy az "Élysée-palota Mozartja", mert a legmagasabb politikai és gazdasági egyetemek diplomáján túl konzervatóriumi oklevéllel is rendelkezik, kitűnően zongorázik. Hobbija a filozófia is, egyszer majd valamelyik nagy koponyáról tanulmány írását is tervezi, de csak a negyedik X elérése után, erre még nem tartja magát kellően érettnek. Igaz, kamasz korában sem volt egészen az. Amiens-ben járt gimnáziumba, és tizenhét évesen, még az érettségi előtt beleszeretett Brigitte-be, a nála húsz évvel idősebb franciatanárába, családanyába, aki őszintén viszonozta érzelmeit és érzékeit.
A kapcsolat érthetően megbotránkoztatta a vidéki városkában azokat, akik értesültek róla, az orvos család ifja, (a két szülő és a testvérek is azok), a vihar kitörése elől Párizsba menekült az V. Henrik gimnáziumba, ott érettségizett, a fővárosban iratkozott be a felsőfokú intézményekbe, és immár diplomákkal a zsebében 2007-ben egy szálloda dísztermében örök hűséget esküdött húsz évvel idősebb szerelmének. A hölgy most közel a hatvanhoz három felnőtt fiúgyermek anyja, maguk is családapák.
Hat unoka veszi körül Brigitte mamát, és amikor Manu hazamegy, kölykök köszöntik őt, harminchat évesen alighanem a világ egyik legfiatalabb nagypapája. És mindenki által őszinte elismeréssel igazi sokoldalú nagy szellem, ami leköti az érdeklődését, abban egészen kiváló. És kellően rátarti is, amikor csak második számú tanácsadója volt az elnöknek, közvetlen főnöke, maga is egyetemi professzor, valakinek bemutatni akarta, mobiltelefonján rácsöngetett, kétszer-háromszor is, de nem vette föl, ne háborgassák őt.
Akárcsak felesége őnagysága, a köztársasági elnök is úgy húsz évvel idősebb nála, de abban az országban, ahol általában a "vousvoyer", az önözés a szokás, ők tegeződnek, Igazán, bármennyire szokatlan is az új gazdasági csúcsminiszter magánélete, a legtöbbet szakmai meggyőződéseit kommentálják. Politikailag több választás is állt előtte, de mielőtt Hollande gárdájába állt be, kacsintgatott Dominique Strauss-Kahnnal, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) botrányosan távozott egykori főigazgatójára is.
Utóbbi még közel állt a Francia Szocialista Párhoz, hiszen DSK jeles vezető egyénisége volt, de ott settenkedett a 2007-ben államfővé választott Nicolas Sarkozy környezetében is. Aztán egy ideig vezető igazgtói posztot töltött be a Rotschild bankházban, "kis milliomos" lett belőle, ami ellenben "érdemei" között szerepel, hogy 2008-ban szegődött el Hollande mellé, az akkori szocialista pártfőtitkárnak éppen rossz passza idején.
Azt mondja magáról, hogy a pénz, a vagyon hidegen hagyja, ha nem így volna, nem vállal szerepet az Elysée-ben, állítólag tized annyiért, amennyit a magánszféra kínált neki. Egy ideig kacérkodott azzal is, hogy a tengerentúlon próbál szerencsét, de hozzátette, "ha szükségetek van rám, habozás nélkül hazajövök".
Macron kulcsszerepe a párt berkeiben, a baloldali kormányváltásban nagy botrányt kavart. A Rotschildéknál egy ideig betöltött szerepe miatt sokan azt mondják, hogy "a nagytőke furakodott be" a mozgalomba, kinevezése vörös posztó a PS baloldalán, a hétvégén elkezdődött szocialista nyári egyetemen össztüzet zúdítottak rá. Akadt olyan vélemény is, hogy ezzel a kinevezéssel az Hollande-i szintézis halotti levelét állították ki.
Ez egyáltalán nem "harcos csapat", eltávolodtak attól a gyakorlattól, hogy az egykori szocialista politikus minden helyzetben a kompromisszumok gyakorlatát követte. Ezúttal az egykor "egyensúlyozó" elnök körül hiába is keresnének bárkit is, aki ne bólogatna. Tagadónak a miniszterek között nem jutott hely.